Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-23 / 67. szám
4 JzalH/d Földműves 1959. augusztus 23. Befejeződött a humanizmus és barátság fesztiválja A hagyományos filmfesztiválok sorába, Cannes, Karlove Vary és Velence mellé felsorakozott Moszkva is és két hétre a filmszalagok nyelvén otthont adott a humanizmusnak, a békének és a népek közti barátság gondolatának. siti magában, mély eszmei tartalmával is magasan a többi bemutatott film felett áll. Solohov novellájának mesteri filmváltozata az emberi szenvedés költői alkotása. A háborúból visszatérő ember magárahagyottsága, letörtsége, majd éledő optimizmusa • „Szállnak a darvak“ sorstragédiájának méltó versenytársa. Lélekbemarkoló ereje mindkettőnek egyaránt hatalmas. Az aranyérmet nyert filmek, a nyugatnémet „Csodagyerekek“ és a csehszlovák „Menekülés az árnyékból“ emberi mondanivalójuk révén kerültek a díjazottak közé. Az utóbbi, ha^zai filmünk súlyosan tragikus hangulatú társadalmi dráma. Sok szép művészi részletességet tartalmaz. A magyarok díjat nyert filmje, a „Tegnap“, a nép magáraébredését, szocialista rendszerünkhöz való hűségét eleveníti fel az ellenforradalom napjaiban. Ezek az itt felsorolt filmek és a többiek is, mint a NDK filmje, a Matrózok dala, vagy a lengyelek Sas című alkotása a fesztivál mély gondolatát fejezi ki. S reméljük, a további fesztiválok során még teljesebbé érlelődik a bemutatásra kerülő filmekben ez a gondolat és a moszkvai nemzetközi filmfesztiválok teljesen e nemes célt, a béke, barátság gondolatát szolgálhatják majd. Az „Embersors“ főszereplői, Bondarcsuk és Zinajda Kirijenko Most, hogy véget ért az !. moszkvai nemzetközi filmfesztivál, elmondhatjuk, hogy a legtöbb bemutatott film igyekezett ezeket a gondolatokat — a maga módján kifejezni. Ha végignézzük a zsűri döntését, a filmek elhelyezését, láthatjuk, milyen sikerrel. A fesztivál aranynagydíját a szovjet „Embersors“ nyerte el. Bondarcsuknak ez a filmje azonkívül, hogy a filmművészet legjobb erényeit egye„Menekülés az árnyékból“ női főszereplője, Lida Vendlová Augusztus 23, vasárnap Augusztus 26, szerda Augusztus 28, péntek Augusztus 29, szombat Augusztus 30, vasárnap A tavalyihoz hasonlóan most is kitettek magukért a somorjai járás mezőgazdasági dolgozói. Köztársaságunkban elsőként — július 17-én - teljesítették beadási kötelességüket, gabonából. A múlt vasárnap, augusztus 16-án pedig — a bratislavai kerületben elsőként — megtartották Somorján aratóünnepélyüket a járás dolgozói. Immár tizedszer. Amíg tavaly a jó idő ellenére kevés volt a részvevő az aratóünnepélyen, most a szeles, hűvös idő sem tudta otthon marasztalni a szövetkezeteseket, állami gazdasági és gépállomási dolgozókat. Már a reggeli órákban népesek voltak a felsöcsallóközi városka utcái. Az ünnepség a vásártéri nagygyűléssel kezdődött, melyen Kurucz András, járási párttitkár mondott ünnepi beszédet szlovák nyelven. Miklós elvtárs, a járási pártbizottság tagja pedig magyarul. Majd a nagygyűlést hagyományos felvonulás követte - a város főutcáján végig. Több szövetkezet, — mint például a nagymagyari is - díszes aratókoszorúval lepte meg a járási és kerületi vezető szervek küldötteit. Ezzel nemcsak a» aratás-cséplés befejezését jelképezték, hanem a vezetöszervek iránti tiszteletadást is kifejezésre juttatták, mivel jócskán kijutott nekik is a termésbetakarítás szervezőmunkájából. A somorjai járás mezőgazdasági dolgozói az kién minden eddigitől bőségesebb termést takarítottak be gabonából Ehhez a nagy munkához jelentős segítséget nyújtottak a védnökségi üzemek, gyárak, hivatalok csallóközcsütörtöki szövetkezeti táblák is 19 vagonnal több gabonát termettek, mint tavaly. Délután meg a Békepark lombsátrai alatt szórakozott a járás számos öregje, javakorabeli embere, fiatalja. A mórjai EFSZ zamatos, jókedvrederíto „Leánykája". A sátraktól néhány lépéssel odább a szabadtéri színpadon öt népi együttes (Somorja, Magyarbél, Gútor, Sá-. rosfa, Bős) mutatta be műsorszámainak legjavát. Ha az együttesek mű* sorszámainak színvonalát mérlegeljük, nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy lényeges fejlődés tapasztalható a múlt évihez viszonyítva. Például a Felsócsallóközi Népi Együttes egészen új, tartalmas műsorszámokkal lepte meg a nézőközönséget — köztük első helyen említve a Népek barátsága elnevezésű tánckompozíciót, mellyel bizonyára nagy sikert aratnak az e hét végén tartandó zselízi dal- és táncünnepélyen is... Határozott fejlődést mutat a sárosfaiak és magyarbéliek játéka és a többi együttesé is. Mindamellett bántóan hatott Scsipacsov: Dal a békéről című versének szavalata a magyarbéli Valent Győző előadásában. Erőltetettség érződött ki a vers előadásából. Az említétt vers témája mélyebb átélést, több érzést, ünnepélyesebb hanghordozást követelt volna. Tanulságul: hogy az előadott vers mondanivalója meggyőzően, hasson az emberekre, szükséges, hogy a szavalókat gondosabban válasszák. A Szlpvák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának ünnepségeire augusztus 29 és' 30-án 100 ezer látogatót vár Banská Bystrica — a felkelés városa. Az országos ünnepélyre utazók mind a vonatokra, mind az autóbuszokra 50 százalékos kedvezményt kapnak. KASSÁN új kultúrpalota épül, mely több mint 1000 személy befogadására lesz alkalmas. lacikonyhák ínycsiklandó pecsenyeillata odacsalogatta magához még a kevésbé éheseket is. Batyuk bácsi nyársonsült hala is nagy kelendőségnek örvendett, melyre csúszott a so-Győztesek ünnepeltek, vigadtak a jólvégzett munka örömével, megérdemelten! Friss erőt gyűjtve a további reájuk váró feladatok elvégzéséhez. (k. i.) XV. Délig sem tartott ez a munka nekünk. Még nem harangoztak, amikor viszszaértünk a tetőre, ahonnan beláthattuk az egész völgyet. Tíz-tizenkét falu melegedett a nap fényében. A magasban gólyák köröztek s fecskék húzogattak zsinórokat a levegőben. A mi falunk a völgy közepére esett. Körötte szétszórtan három puszta: a Bicskás, Ponty, és Meszes. A Pontyon kastély sárgállott, a méltóságos Sashegyi úré, gesztenyefák és jegenyék lombjaiból mutatta magát. A völgyet a Csipa patak szelte ketté, füzesek szegélyezték medrét. Vakító fényben fürdött a határ, az oldalakban és a laposokon aranysárgára értek a kalászok. Mindenfelé aratók mozogtak a földeken; szekereket nem is igen lehetett látni. A kasza suhogott szüntelen és a marékszedő asszonyok hallatták olykor a hangjukat, ha átkiabáltak a harmadik parcellára. Az én anyám is ott hajlongott valahol ... Elég bátran ereszkedtünk le a hegyen s közben szemünk sugarába fogtuk a vidéket. Árvák, porosak voltak a házak és sugárak az útmenti jegenyék, lombosak az erdők. A két hegygerinc oldalában mohos sziklák terpeszkedtek ijesztően, félelmetesen. Mintha minden percben leomolnának ... Delet kongatott a harang és én csak néztem a vidéket, mintha most láttam volna először. Szenes Pali bácsi is azt.tette, amit én, vadalmafa törzsének vetette a hátát és a falunkra hívta fel a figyelmemet. — Látod amott azt az árkot? — Melyiket? — mondtam, mert nem egy árok szelte keresztül-kasul a földeket. — Azt ni. a szélső háztól vagy száz méterre. — Már látom. — Hát onnan lefelé a Sashegyi méltóságosé az egész határ. Erre meg a gazdáké, a falubelieké. Valamikor a múlt század végén jobbágy volt a község. Most sem kevesebb mint száz család szolgálja az uraságot. — Olyan sok a földje? — Rengeteg. — Oszt mér van neki annyi? — Nem a mi dolgunk firtatni, A mi dolgunk: imádkozzál és dolgozzál! Lejjebb ereszkedtünk aztán és a Pali bácsi kívánsága szerint jártam el, nem firtattam a dolgot. Hanem azt megállapítottam magamban, hogy elég rosszul van berendezve ez a világ, hogy a mi dolgunk csak munka és csak imádkozás. De nem tépelődtem komolyabban ennek okán sem, mert az foglalkoztatott élénken, hogy hogyan állok elő anyámnak a fizetésemmel. Az első igazi kereset lesz ez, s nem akármilyen. Erdőn dolgoztam meg érte. Más lesz ez, örömesebb lesz ez a mesterem borravalójánál. Az én testem töredelme ez a pénz. Délidőben a Bogár János bácsi udvarán vettem át a keresetem. Otthon volt már a vezér, várt bennünket. A kapuban ácsorgott szegény s a házára pislogott, amely tántorgott, mintha részeg lett volna, alig állt a lábán. Felesége nem volt otthon, csak este tért meg az aratásból. Ahogy észrevette a lépteinket, befordult a konyhába és hozta ki a pénzt. Harminchat pengőt számolt le a tenyerembe. Szénás Pali bácsinak is annyit. Nagy volt az öröm, szólni sem tudtam a boldogságtól, csak hümmögtem-hámogtam s a földre sütöttem a szemem. Pali bácsi jegyezte meg elmenőben. — Soha ne legyen kevesebb! — Én is azt mondom — tette hozzá a vezérünk is, és tekintete beleakadt az enyémbe. — Neked nincs szavad, Bálint? — Elfogyott — szóltam szabadultán a kínos meghatottságtól — Vagy még mindig azt tartod, hogy a mestered nélkül nem élhetsz? — Nem — ráztam a fejem. — Azért. Zsebembe csúsztattam a pénzt és Szénás Pali bácsival egyszerre léptem ki a kapun. Együtt haladtunk a házunkig, ott aztán elköszöntem tőle és az udvaron leültem a tuskóra. Zsuzsi és Palkó a porban játszottak, Gyuri öcsém meg az ajtófélfának vetette hátát, valamilyen regényt olvasott. No de annyira nem merült bele az olvasmányba, hogy észre ne vette volna az örömömet. Bedobta a könyvet az asztalra és elhevert a lábamnál. És már az első szavai olyanok voltak, hogy nem engedhettem el a fülem mellett. — Te is pesztonkálhatnál, Bálint! — Ez meg hogy jutott eszedbe — játszottam a csodálkozót. — Elúnom magam egész nap. — Hogyan gondolod mégis? — Hát úgy, hogy felváltva mehetnénk dolgozni. Egyik nap te, a másikon meg én. — Okosabbon törhetnéd a fejed. Ebbe Bogár bácsiék is beleszólnának. Engemet már megszoktak s most megint veled ismerkedjenek? — Hiszen jól ismernek. — Nem annyiból áll az. Szokni kell a fűrészhez, meg az emberhez. A határozott hangom elszontyolította az öcsémet, egyből elhamvasztotta benne azt, ami előbb még lángolt: félrevonult a küszöbre és estig olvasott. Az evést is úgy ütötte el nagy haragos szótlanságban. Én meg nem igyekeztem kiengesztelni haragjából, a várakozás keserves perceit éltem, anyámat sürgettem volna mielőbbi hazatérésre De nem érezhette ő, hogy mennyire epedek én utána, mert már nagyon a szememre tolakodott az álom s még mindig nem jött. Nem is tudom, mikor sompolygott be a házba, reggel is azzal ébredtem, hogy őt kerestem, s csak a hűlt helyét találtam. Ügy kilenc óra felé vetődött haza a mezőről. (Kötöztek, csomóztak hajnaltól.) Kendője a szemét árnyékolta, lesült arcából meg csak úgy világított szeme s foga. A pihenésre nem gondolt, a kútra szaladt s lerázta szoknyájáról a port, majd a hideg vízben fürösztgette arcát, karját sokáig. És hozzáfogott a főzékhez. Zsuzsi és Palkó az udvaron kergetőztek, Gyuri a faluba ment. kettesben maradtunk édesanyámmal. Megragadtam a legkedvezőbb pillanatot s kivettem a pénzt a zsebemből és leszámoltam egy fillérig a kezébe. — Jaj, látod el is felejtkeztem róla, hogy pénzt hozol. — Itt van mind — sütött az arcom a boldogságtól. — Mennyit kaptál? — Harminchatot. — Ez igen, ez szép! — mondta anyám s megsímogatta az arcom. — Félretesszük a fiókba, mert fiadzani kell ennek, sokat. — Mire? — Ruhára meg cipőre. Először jössz te, neked vesszük meg az ünneplőt, mert te vagy a legnagyobb s te keresed a pénzt. Aztán következik Gyuri és úgy Zsuzsi, Palkó. — Futja a harminchatból? — Ne tréfálj, Bálint. Majd ha még kétszer hozol. Drága a ruhaféle. És egyébként is jó lenne sietni a vásárlással, mert második éve tart a háború, egyre drágább lesz minden. Akiknek pénzük van tartalékolják a szövetet, több öltönyt vásárolnak és még legszükségesebb élelmiszerből, a cukorból, sóból is rezerválnak. Nekünk nincs feleslegesre pénzünk, minket nem ijeszthet meg a rémhír, a mi életünk egyelőre a lesz, ahogyan lesz! — Lehet az erdőn keresni — bíztattam anyámat — Elmondta azt mán a harminchat pengő. Csak becsüld meg a helyed. Ne lustálkodj soha. Amit mondanak, máris csináld. Ne felejtsd, hogy annak van jövője manapság, aki nem kíméli magát. — Erős az én karom, ne féljen — zártam bele anyámat. — Azért nem. muszáj megszakítani magadat — bontakozott ki a karomból. - Olyan a fogásod, mint a kapocsnak. Egészkezesnek is megfelelnél. Akármelyik asszony szívesen lenne félkezesed. Nem ölné őket melletted legalább az izgalgm Egész nap úgy is az megy, a panaszkodás. Hogy mi lesz a családjával, ha az egészkezes emberét kiviszik a frontra. Még szerencse, hogy nekem nem kell őrlődnöm, az én kaszásom már túl van az ötvenen. dolgozói, valamint az ifjúsági szervezetek tagjai, diákok, pionírok egyaránt. Járási méretben csupán árpából 7 mázsával többet takarítottak be hektáronként, mint a múlt esztendőben. Például a legsoványabb talajú Bratislava Dodi 20,00 Csúz Szélvihar 19,30 Ipolyság Szélvihar 19,30 Léva Szélvihar 19,30 Tonkháza Szélvihar 19,30 A MATESZ játékterve augusztus 23-tól 30-ig
