Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-25 / 7. szám
I JraUad Földműves 1959. január 25. Gútai panaszok... Községünkben is megvitattuk pártunk levelét. Bizony, ha jobban körülnézünk, akad nálunk is tennivaló, nem is kevés. Minden faluban - főleg Gútán, ahol a lakosság létszáma 12 000 — tágas és jól felszerelt kultúrházra van szükség. Sajnos nálunk ez még nincs. Kellene egy zeneiskola. Szeretnénk látni több jó filmet, amelyeknek van erkölcsi, politikai mondanivalójuk, és hatással vannak az ifjúság gondolkodásának kialakítására. íróink és költőink több szórakoztató művet alkothatnának. AZ EGÉSZSÉGÜGGYEL is baj van. Két éve elkészült a betonút a falun keresztül. De vajon mit szólnának a városi emberek, ha utcáikat egész esztendőben nem söpörnék. Gútán pedig az utat senki sem söpri és nem öntözi. Gúta községben sok a tüdőbajos, a trahomás. Ma is az iskolák tanulóinak egy része éppen a járványos betegségek miatt hiányzik. Ehhez pedig nagyban hozzájárul a poros, piszkos levegő. Meg vagyunk győződve, hogy a HNB az egészségügyi szervekkel karöltve mindent megtesz, hogy 1959- ben pormentes utcáink legyenek. A LAKÁSÉPÍTKEZÉS Községünkben a lakásépítkezéshez ki kell használnunk a helyi anyagforrásokat. A felszabadulás óta több mint 512 új lakás épült. Nem is kell mondanunk, hogy ez kisebbfajta új község. De ez még mindig kevés. Égethetnénk téglát, készíthetnénk salakkockákat, minden lehetőség megvan a homok, kavics és kőbányák kihasználására. Sok építőanyagunk van, hiszen a Vág és a Kis-Duna falunknál találkozik és bő építőanyagot ad a betonozáshoz. ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ Természetesen mindenben nem várhatunk az államra. A középületeket elsősorban is közös brigádmunkával kell rendbeszedni. Ezen a téren jó példát mutatnak a tanítók, akik az üzemi pártszervezet kezdeményezésére 1800 munkaóra ledolgozását ■0»CK8CgCKS<»OKSCáiCKSK3SC*^ Élenjárók és kullogok a begyűjtésben A kassai járásban a 93 községből csupán 32 teljesítette az első tíz nap alatt a tejbeadást. Börzse és Üjszállás pedig még meg sem kezdték. A tojás begyűjtését csak 15 község kezdte meg. Rövid tíz nap az új évből, máris értékelni tudjuk a HNB-ok tömegszervezeti munkáját. Ilyen kezdéssel messze nem haladhatunk. Változtassunk míg nem késő. Az elmaradók joggal követhetik Bemátfalvát, Kalsát, öcsvárat, Királynépét, Miglécet, Rozgonyt, Abaújszínát, Eszkárost, Zsebest és a többi élenjáró községeket, ahol a HNB-ok jó szervező munkája nyomán a tojásbeadást terven felül teljesítették. Sorolhatnánk még Csányt, Miglécet, Rást, Kenyhecet, Szinát, Vajkócot, Nagyidét és még sok falut, ahol a tejbeadást túlteljesítették. Helyi nemzeti bizottságainkon a sor, hogy behozzák a elmaradást és a kassai járásban minden község az élvonalba kerüljön. Iván Sándor, Kassa vállalták. Mi gútaiak hisszük, hogy jó példánkat a falu többi dolgozói és országunk más községe is követi. Reméljük, hogy a HNB a tömegszervezetekkel együtt végre mozgósítja Gúta lakosságát és rendbeteszszük falunkat! Az említett hiányosságok megszüntetésére és a helyi források kihasználására a kongreszszusi vitában a HNB határozatot hozott. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezek a határozatok valósággá válnak. Fóringer József, Gúta r H í R E K-i A csehszlovák újságírók prágai klubjában január 19-én sajtóértekezletet rendeztek a kóbor életmódot folytató egyének állandó letelepítéséről szóló törvénnyel kapcsolatban. Amint tudjuk, a törvényt a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése múlt év októberében hozta, s a legközelebbi napokban megkezdik végrehajtását. A törvény túlnyomórészt a cigányszármazású lakosságra vonatkozik. Azt akarjuk, hogy a cigányok is felemelkedjenek gazdasági és kulturális téren. De ezt addig nem valósíthatjuk meg, míg fel nem hagynak kóbor életmódjukkal. Nagyon helyes az intézkedés azon kitétele, hogy a cigányokat nem külön negyedekbe telepítik, hanem elszórtan a lakosság közé. Ezzel párhuzamosan természetesen bekapcsoljuk őket a mindennapi munkába is, hogy egyenrangú embereknek érezzék magukat. Az iskolaköteles gyermekeket szigorúan iskolába kell járatni és állandóan orvosok ellenőrzik majd egészségi állapotukat. Kormányunk ezen intézkedése mély humanizmuson alapszik, minden ember egyenjogúságának elvét követi. Nagy történelmi tény ez, hogy végre nekifogtunk a kóbor cigányok életmódjának megváltoztatásához. Hiszen nem is olyan régen a Horthyrendszer gumibottal, kardlappai akarta „megoldani“ a cigányproblémát. A lerongyolódott, kiéhezett cigányszár-; mazású egyéneket ütötték, verték ahol érték. Ma másképp nézünk erre a kérdésre. Hiszen a cigányszármazású dolgozók ezreit találjuk a gyárakban, építkezéseken, sőt még az élmunkások soraiban is. Tehát ha párezer kiemelkedhetett az elmaradott sorból, a többi is követheti példáját. A járási nemzeti bizottságok most minden erejükkel arra törekednek, hogy felszámolják a putrikat és minden cigánycsalád jó lakásban lakjon. Ezen a téren megtette már az intézkedést az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság is, tervbe vették, hogy a tesmagi cigányszármazású dolgozókat megfelelő lakásokba helyezik el. Reméljük, hogy ezt a példát minden járási nemzeti bizottság követi. Nincs szükség többé a koldulásra. Nem kell már megalázniok magukat a cigánynemzetiségű dolgozóknak sem. Ha jól akarnak élni, kihasználják az illetékes szervek által nyújtott előnyöket, részt vesznek az építőmunkában, a koldulást fiaik majd csak az elbeszélésekből fogják ismerni. A A Presovi Kerületi Nemzeti Bizottság vállalatai az idén gépeket és különféle szerszámokat szállítanak a mezőgazdaság részére. A Kruzlovská Huta-i, a sabinovi és stropkovi üzemek 2570 szénaforgatót, 182 répaszeletelőt és 2000 gyümölcsprést gyártanak. A Kelet-Szlovákiai Gépgyárak pedig 700 trágyalészállitókocsit készítenek. A „Az ifjúság millióiért“ mozgalom keretében a fiatalság 20 millió koronát takarít meg népgazdaságunknak. A A kínai kulturális küldöttség 11 napos csehszlovákiai tartózkodása eredményeként elmélyítjük kulturális kapcsolatainkat a népi Kínával.' . A Viliam Siroky elvtárs frflniSáterelnök fogadta az iraki kulturális küldöttségét! ' *'*'* ,v'r ........... A Antonín Novotny köztársasági elnök Richard Dvorákot Csehszlovákia rendkívüli és meghatalmazott szovjetunióbeli nagykövetévé nevezte ki. A A presovi kerületben az országos vita napjaiban 45 EFSZ-t alakítottak. A Kassa megünnepelte felszabadításának 14. évfordulóját. A A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöksége meghagyta az összes szakszervezeti szerveknek, hogy vitassák meg a kormánynak és a Központi Szakszervezeti Tanácsnak a szocialista munkaverseny, valamint a szocialista munkabrigádok létesítésére irányuló mozgalom fejlesztéséről szóló határozatot. A A kassai kerületben az idén 170 millió koronát fordítanak lakásépítkezésre. „Nesze semmi, fogd meg jól" Bodrogmezőn már többször sző esett arról, hogy a Jednota üzlethelyisége a vásárlók és az elárusítók egészségét is veszélyezteti. Köztudomású, hogy ha az üzlethelyiségben lévő árucikkekre esik az eső, akkor élvezhetetlen. Vagy az illetékesek szerint talán így van rendjén? A napokban az említett község HNB-a tudomására adta a Járási Fogyasztási Szövetkezet vezetőségének, hogy az üzlethelyiség végóráit éli, a rombadőlés veszélye fenyegeti. A jelentés után a Jednota igazgatósága megtette az „intézkedést", mégpedig olyan formában, hogy az új helyiség egy földes szoba. Pedig azelőtt legalább annyival volt jobb helyzetben az üzlet, hogy a padlás szobában mégis csak jobb „higiéniai" előfeltételek voltak. Községünk dolgozói joggal kérdik: az illetékes szervek vajon éreznek-e felelősséget nemzeti vagyonunk és népünk igényei iránt? Hogy milyen biztonságban van elhelyezve az áru az fontos kérdés, mivel az értékekért felelősséget így nem vállal senki. Mindez azért történt így, mivel a Jednota igazgatósága sem a helyi nemzeti bizottsággal, sem a fogyasztási szövetkezet helyi vezetőivel nem közölte, hogy új helyiségben lesz az üzlet. A HNB és a fogyasztási szövetkezet vezetősége megtette a kellő intézkedést az üzlet elhelyezésére, amennyiben kihasználatlanul áll községünkben a tejüzem tulajdonához tartozó korszerű gyűjtöheTy. Ebben a helyiségben higiénikusan el tudnák helyezni az árut és a vásárlók igényeit is kielégíthetnék. Nem értjük tehát a járási fogyasztási szövetkezet vezetőségének intézkedését, várjuk válaszát. VASILY JÁNOS HNB elnök, Bodrogmező Az ipolységi vágóhíd az élen Nemrég értékelték a Selmecbányái járáshoz tartozó vágóhidak dolgozóinak munkáját. A múlt évben az Ipolysági vágóhíd kollektívája már november 30-án teljesítette a tervet és így az első helyre került. Mint az üzem két legjobb dolgozója. Styemcsaty László és Kovács József pénzjutalomban is részesültek. Ez alkalomból felkerestem Valut Lászlót a vágóhíd vezetőjét. Több kitüntetés is van már az irodájukban. A vörös versenyzászló az asztalon díszeleg. — Mivel üzemük 11 hónap alatt teljesítette tervét, kiváncsi vagyok milyen eredményt értek el a 12- ben? — kérdeztem a vezetőt. Valut elvtárs készségesen felelt. — Terven felül még 958 mázsa húst dolgoztunk fel. Ez megfelel 54 darab 600 kilós marhának és 551 darab 120 kilós sertésnek. A töméntelen húsmennyiség feldolgozását mindössze 9 ember végezte. Az eredmény elérésének módjáról Styencsaty elvtárs beszélt: — Egy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy évi tervünket 14 nappal előbb teljesítjük. Hogy ezt túlteljesítettük arról beszélnek a tények. Bállá János, a kollektíva legidősebb tagja is örömmel fogadta, hogy a vágóhidat már harmadszor dicsérték meg. Nagy érdeme van az eredményekben Valut elvtársnak is, aki nemcsak jó vezető, de jó szakember. Az eredmények után vállalják, hogy ebben az évben még nagyobb gondot fordítanak a bőr lehúzására, hogy minél több hibátlan bőrt adhassanak át iparunknak A kötelezettségvállalást elküldték a többi üzemeknek is, de eddig még csak két helyről kaptak választ. Remélik, hogy 3 többi üzefn is bekapcsolódik a hemes' versenybe. Köpönczei Lajos, Ipolyság Szövetkezeti tagjaink életszínvonala állandóan emelkedik. Képünkön Tóth József, az Ipolysági EFSZ tagja, családjával a televízió előtt. Persze az életszínvonal emelkedése nem véletlen. Az ipolyságiak ügyesen gazdálkodnak és a munkaegység értéke már megközelíti a 30 koronát. A Közlekedésügyi Minisztérium elrendelte, hogy a közúti gépjárművek gazdaságosabb és biztonságosabb közlekedése érdekében azok rendszeres ellenőrzése és kellő időbeni javítása révén meg kell hosszabbítani a kocsik üzemképességének tartalmát. Másrészt csökkenteni kell az üzemeltetési önköltséget. Csakis ilymódon érhetjük el a motoros járművek gazdaságos kihasználását, csak így biztosíthatjuk kocsiparkunk teljes felkészülését hazánk véderejének növelésére. A gépkocsivezetők illetményei, a prémiumrendszer is az új technikai gazdasági normák teljesítésétől függ. Nevezetesen attól, mennyi üzemanyagot fogyaszt a gépkocsi (személy vagy teherautó, autóbusz, traktor, pótkocsi, motorkerékpár) könnyű vagy nehéz terepen, kedvező vagy rossz időjárás esetén, mennyi kenőolajra van szüksége, milyen sebességgel haladhat, milyen teljesítményt kell elérnie a járműnek addig, amíg közepes vagy általános javítást igényelhet, milyen összeg fordítható a javításra és karbantartásra, milyen idő után kell a gumiabroncsokat megjavítani, mikor kell a kocsit teljesen kivonni a forgalomból, stb. Mivel a motorosjárművek tulajdonosai vagy használói kötelesek mindezen körülményekről feljegyzéseket készíteni és az előírások tartalmáról a gépkocsival foglalkozókat kellőképpen kioktatni, ajánljuk az érdekelteknek, rendeljék meg a Hivatalos Közlöny 144 számú hirdetményét (Vyhláska Ministerstva dopravy c. 144/ 1958 Ű. v.). Ára 2,70 korona. Egy további, az 145-ös számú hirdetmény kimondja, hogy közutakon csak olyan motoros vagy nem mgtoros jármű közlekedhet, amelynek szerkezete vagy állapftta nem veszélyezteti a személy vagy vagyonbiztonságot, nem hátráltatja a forgalmat, nem rongálja meg az úttestet és melynek vezetője fel tudja mutatni a járműtechnikai minősítési bizonylatát. A hirdetmény a továbbiakban részletesen meghatározza a közlekedésre jogosított járművek engedélyezhető legnagyobb szélességét, magasságát, súlyát, biztonsági berendezéseit, a fékek, lámpák és fényszórók, valamint a vontatott pótkocsik számát. A hirdetmény ára 1,20 korona. K. E. Elsuhant szülőfalum szép határa . .. A lomhán folyó Ipoly, a vidámító hegylevét izzadó szőlőhegy. Az autóbusz ablaka olyan mint egy vetítővászon. Hólepte földtáblák, apró falucskák maradnak el. Bent duruzsol a jókedv. Ugratják a jegy szedőt. Ismerősök találkoznak, mások a tegnapi, éjjelbe nyúló fáradság édes mosolyával szenderednek. Lakodalmasok. Most meghonolt a béke. Az élet rohanó hétköznapjai után az állomáson szerelmesen néz össze egy házaspár, szemükben: „húsz évvel ezelőtt mi is fiatalok voltunk, a mi lakodalmunkban mulatott a fél falu". Odébb fiatal lány hajtja fejét jegyese vállára. Tekintetük még jövőt sejt... A hangulat átragad a többi utasokra is, még a kis Ildikó is szelíden simul anyukájához. Hídvégen egyszerre megtörik a csend. Jókedvű, piros emberek szállnak fel az autóbuszra. — Szervusz egykomám! — kiáltja egy jól megtermett. — Hej, de rég láttalak... — Keményen kezet szorítanak. — Hogy élsz? — Hol dolgozol? ... Hogy szolgál az egészség? Faggatják, kérdezgetik egymást. — Mi volt a lakodalomban? — pislant jelentősen a hídvégi. — Annyit ettünk, ittunk, hogy tán már jobb volna a sültkrumpli. — Krumpli, ne viccelj! — Jó az is. — Akkor is ha nyers ... — Ugyan komám, mi jut az eszedbe? — Csemege az barátom. Még pedig ínyenc falat... — Nem emlékszel ? ... A Donkanyar . .. A hídvéginek is egyszerre lefagyott az arcáról a mosoly. — Donkanyar ... Hej, komám ...— sóhajt. „Ránkfagyott a ruha. Méteres hó volt, mégis kikapartuk alóla a krumplit. Meg se süthettük; merthisz nyomban megettük. Nyersen. Azóta sem ettem olyan jóízűen." Az ember előtt szinte megelevenedik a havas táj. A kanyargó Ipoly talán a Don folyót juttatja eszébe. Csattan a puska zárdugattyuja. Az őr ideges ujja már az elsütő billentyűn remeg ... Egy pillanat és nincs többé élet. De mégis ... Az ember felsikolt... — Te örült, a bajtársad akarod agyonlőni?! Két krumpliért? A fegyveres meghökken, elfordul. — Hát komám, akkor majdnem ráfizettem. Tudod abból a fagyos krumplihalomból akartam hozni. — Minek is voltunk ott? — Ki tudja! — Nem tudja azt senki. — Te? — Én se. — A csahosok ... Kint egyet se láttam belőlük. — Pedig hogy járt a szájuk?! — Eljöhettek volna. Legalább egy napra. Biztos nem csaholtak volna többé háborút. Emlékszel ? ... Hogy elszállt a nagy hazafiak bátorsága, amikor a frontra kellett menni. Batyuztak, hízólibákat vittek jegyzőnek, tisztnek, hogy itthon maradhassanak. — Most is akadnak ilyenek. Vannak akik háborút várnak. Ugyanazok, akik minket zavartak oda. A volt zsírosok. — Én csak azt mondom komám, verje meg az isten őket, a háborút várókat. A két ismerős a fájó emlékkel csendesedik el. Az autóbusz rohan a harminc élettel. A fele utas jön a lakodalomból, ahol egy éjszakát vigadták egy induló élet örömére. Azóta már az új pár fészket tervez, kicsi gagyogó gyereket. A jegyesek még távolabb állnak ettől. A kicsi Ildikó pedig játék babájának örül. A háláitól szabadult magyar katona a komáromi mezőgazdasági iskolába megy tanulni. Üj párok, az élet útját végigjárt emberek, indulnak az élet további céljai felé. Miért kellene ennek háborúba fúlni?! Nem, az élet életet kér. Az nem lehet, hogy ez mind vérbe fúljon. Az utasok, az autóbusz zsongó zúgása is mintha azt mondaná', — az élet nevében kért igazságot: „ÁTOK RÁTOK HÁBORÚ CSINÁLOK!" Bállá József Szükséges-e méz a koldulás? Lakodalmas au,fohászon
