Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-08 / 19. szám
2 Jzab-ad Földműves 1959. március 8. A hegyesvégíl „Éles toll“ szúrása után gyakran felszisszen a célpont. A teli tulajdonsága, hogy nem részletez, de rendszerint az oldalhajtásokba talál. Egy nemrégi „Éles tolira" három válasz jött, amelyekben bizonyíttatik, hogy a H. B. nem Hajmás Béla. Érdekes, hogy nem az érdekeltek, hanem egy harmadik személy a jelentkező. „Kérem a szerkesztőséget, közölje a lapban, hogy a H. B! nem azonos Hajmás Bélával", — írja a levelekben ... „Csodálom, hogy lehet a „Mi" szövetkezetünket így lekisebbíteni“. Két yen, a helyszíni kivizsgáláskor megállapítottuk, hogy a levelet tényleg nem Hajmás Béla írta. (Nem is állítottuk). A levél íróját hagyjuk az ismeretlenség homályában. Hisz amint már előbb is említettük, nem a „tettesen“ a hangsúly, hanem a valóságon. A „bűnös tejeskamra“ helyesebben a tejgyüjtó (nem a községi) csak többszöri buzdítás után nyílt ki, akkoY is csak az ablak, ott leshettünk be, mert nem volt meg a kulcs. A kétes tisztaságról nem is beszélve volt ott kocsikenócs meg dara is, az is megtörténhetett, hogy egy-két század vagy ezredrész belekerült a kannába is, mert a fedők szintén nem a ragyogó tisztaságú asztalon hevertek. A tehénistállóban pedig jó pár centi vastagságú trágyaréteg képezi a „piacon" a „higiéniát". A higiéniával tehát egy kissé hadilábon állnak Kétyen. Lehet, hogy már azóta a gulyások szép fehérre meszezték az istálló közepét, váljék dicséretükre. De akad más javítani való is. Hajmás Béla azt írja szerkesztőségünknek, hogy a „Mi" szövetkezetünket lekisebbítették. Hogy miért tettük a mit kétszer is idézőjelbe, ennek is megvan a története. Tisztázandó, hogy lapunk egyetlen cikkel sem törekedik a szövetkezeteket lekisebbíteni vagy felmagasztalni. Az élenjáró szövetkezetek jó tapasztalatait azért népszerűsítjük, hogy másutt is tanuljanak a jó eredményekből. A hibák ostorozásával pedig el akarjuk érni, hogy az elmaradó vagy közepes szövetkezetek is az élenjárók sorába kerüljenek. Persze a szerkesztőség és az újságírók szempontjából is kevesebb munkát adna, ha csak mindig jót írnánk. Amint tudvalevő, a bíráló cikkek sok munkál adnak a szerkesztőségnek, az újságíróknak, mert a hibákat, a bírálatot nem egykönnyen fogadják el. De örömmel tölt el mindnyájunkat, ha látjuk, hogy a munka mégis gyümölcsözött, mert egy-egy érintett szövetkezet bírálatunk nyomán jobban gazdálkodik. Bizony a szövetkezetekben van elég javítani való. Többszörösen össze kell most fogni az erőt Kétyen is. Hisz a szövetkezet több mint 600 hektárral bővült. Nem gyerekjáték ez. A megháromszorozódott gazdaság kevés állatállománnyal rendelkezik. Az új emberekkel sokféle gondolkozás került a szövetkezetbe. Van még elég szép számban egyéni gazdaság is. Sőt olyan esetek is előfordulnak, hogy a családtag a szövetkezetben dolgozik, de az apja, vagy apósa még egyénileg gazdálkodik. Ezek mind fékezőleg hatnak a szövetkezeti út kibontakozására. Hajmás Béla is régen olvassa lapunkat, írt is már a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, most is a „mi" szövetkezetünket védi. De azért még Képünkön Nagy József, a dohányos cseporf vezetője. szívesen vét a múltnak. Villanydarálóján még mindig egyénileg őröl. Persze cseppet sem szégyenkezve a nagyüzemi gazdálkodásról ír. Hát Hajmás elvtárs, ez fából vaskarika! Nem elég az, hogy csak a családtag dolgozik a szövetkezetben, de szükség van ott Hajmási elvtársra is, meg a bírálatra is. Persze ne olyan bírálja vagy dicsérje a szövetkezetét, aki maga sem tag. Amikor ott jártunk ki is jelentette „dehogy bírálnám én meg a szövetkezetét!* Nem helyes álláspont. Nemcsak azért van lapunknak szüksége levelezőkre, hogy írásokkal töltsük meg az újságot,' hanem, hogy szerkesztőségünket idejében figyelmeztessék a hiányosságokra is. Ha Hajmási elvtárs méhészetével együtt már régen belépett votya a szövetkezetbe, megláthatta volna, hogy milyen hiányosságok fordultak ott elő. Például éveken keresztül nem törődtek az anyasertések nevelésével. Nem hivatkozhatunk arra, hogy azért olyan silányak, mert kiszélesedett a szövetkezet. Egy olyan régi szövetkezetben, mint Kétyen sokkal jobb anyasertésállománynak kellene lenni A szövetkezet kiszélesítése bizonyos áldozatot követel, de ha jobban fel készült volna a szövetkezet, könnyebben áthidalhatná a kibővüléssel járó nehézségeket. Például mivel nem tartották be rendesen az agrotechnikai időt, egyrészt ezért is alacsony volt a hektárhozam. Előfordult, hogy Marsai Imre csak szemfényvesztésből boronálta be a földet. A napraforgót - pedig nem ártott volna neki - nem kapálták, mert hogy nem volt már rá munkaegység. Bohák István, a szövetkezet új elnöke sok ilyen aprócseprő hibát hoz fel. Persze ezek csak akkor távolíthatók el, ha minden kétyi lakos összefog és közösen dolgoznak a bajok kiküszöbölésén. Ha továbbra is olyan nézetek uralkodnak, hogy „én a nagyüzemi gazdálkodás mellett vagyok, de azért még egyénileg gazdálkodók", akkor nem érhetünk el sikereket. Elvárjuk, hogy Hajmási Béla azonos lesz azzal a Hajmási Bélával, aki rövidesen aláírja a szövetkezetbe való belépési nyilatkozatot és mint szövetkezeti tag ír majd szerkesztőségünknek. Bállá József Végeztek a A tornaijai GTÄ-on már jóideje végeztek a javítással. Ez részben annak is köszönhető, hogy az egyes javítócsoportok munkaversenyben álltak egymással. Február közepéig még lemaradás mutatkozott. Ennek eltávolítására az üzemi szakszervezet február 16.-tól 22.-ig versenyhetet rendezett, amelynek az lett az eredménye, hogy a kijavított gépek aránya 65 százalékról 92 százalékra emelkedett. A versenyhét győztes csoportjai a megtisztelést és kitüntetést jelentő versenyzászlón kívül pénzjutalomban is részesültek. A korai tavasz beköszöntése láttán az üzemi szakszervezeti tanács megszervezte a javítási munkák meggyorsítását. A dolgozók vállalták, hogy a gépek kijavítását határidő előtt 10 nappal befejezik. Így március 1-én teljesen üzemképes gépekkel kezdhettek munkához. Néhány gondolat A CSKP XI, kongresszusa egyik főfeladatul iskolarendszerünk további demokratizálását jelölte meg. Ez jórészt azt jelenti, hogy 1970-ig minden előfeltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy a tanulók teljes középiskolai végzettséget nyerhessenek. Nagy jelentőségű az a pénzbeli segítség, melyet államunk nyújt a tanulás elősegítésére. Például az általános műveltséget nyújtó iskolák 9 — 11 osztálya tanulóinak 26,2 százaléka, a szakiskolákon tanulók 40,6 százaléka és a felső- és főiskolák hallgatóinak 61,9 százaléka részesül ösztöndíjban. Ennek ellenére a felsőbbfokú iskolák tanulóinak szociális összetétele nem felel meg szocialista társadalmi rendünk követelményeinek. Hogyan segíthetünk eme hiányosság kiküszöbölésében? Ogy, hogy munkásaink, szövetkezeti parasztjaink gyermekei ne elégedjenek meg az általános műveltség megszerzésével, hanem bátran jelentkezzenek a felsőbbfokú iskolákra! Általános vélemény az is, hogy az alapfokú-, felső- és szakiskolák tanulói nincsenek kellően előkészítve a gyakorlati életre; jórészt a hivatali munkához húz a szívük, ahelyett, hogy a termelés szakaszára önként jelentkeznének. Márpedig ez semmijavítással A versenyhét győztes csoportjainak vezetői, kezükben a vándorzászlóval. Amint látjuk, a tornaijai GTÄ becsületesen felkészült, hogy a járás száz százalékos szocializálása felé közeledő mezőgazdaságát minden erejével segítse egész évi munkájában. Huszti Elemér, Tornaija, GTÄ iskolaügyünkröl képpen sem helyeselhető! Éppen ezért az eddiginél céltudatosabb és következetesebb nevelésre — kommunista szellemű nevelésre — van szükség. Pedagógusaink elsőrendű feladata: a tanulóifjúság sokoldalú előkészítése az életre, a munkában való helytállásra stb. Ez a politechnikai nevelésre való mielőbbi áttéréssel érhető el. Természetesen, a feladatok megoldása nem megy egyik napról a másikra. Itt is érvényesülni kell a fokozatosság elvének. Ez például a komáromi járásban azt jelenti, hogy — az 1958/59-es tanév befejeztével — a 8. osztály tanulói 30 százalékának kell jelentkeznie a 9. osztályba. A harmadik évben pedig már minden iskolaköteles diák számára kötelezővé válik a továbbtanulás. Róringer József, Gúta Nemes versengés A szepsi és a kifályhelmeci járás már évek óta versenyben áll egymással. A verseny célja: a nagyüzemi gazdálkodást a legmagasabb szintre emelni. A múlt év gazdasági eredményeit február 14-én Királyhelmecen értékelték. A győztes - négy pont előnnyel — a szepsi járás lett. Andreas Sándor, Szepsi A győztes februári forradalom után, tíz évvel ezelőtt 1949 március 5-én a rádió hangversenytermében gyűltek össze pártunk hívó szavára a csehszlovákiai magyar dolgozók legjobbjai, párttagok, pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek, hogy megalakítsák a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét. A megalakulás híre gyorsan eljutott Csehszlovákia minden magyarlakta községébe. Az alapító tagok szülőfalujukban, vagy városukban és a szomszédos községekben megkezdték a CSEMADOK helyi csoportjainak megszervezését. Hivatásos kiépített apparátus nem volt, csupán csak a központi titkárság létezett három politikai és egy adminisztratív dolgozóval. A CSEMADOK első helyi csoportja 1949 március 20-án alakult Érsekúj - várott. Az ezt követő napokban Muzslán, Rozsnyón, Nagykéren, Kovácsin, Somorján, Szimőn, Nagykeszin és Komáromban alakultak meg a helyi csoportok Akadtaíe a jelentkezők között olyanok is, akik a CSEMADOK-ban valamiféle érdekvédelmi szervezetet láttak, azt hitték, hogy a SZEMKE vagy a KÁLÓT nyomdokaiba lép, de az egészséges haladó többség ezeknek nagyrészét átnevelte, a többit pedig kivetette magából. Elindultunk, s mint a jó tavaszi eső után a búza, gyarapodtunk, erősödtünk, növekedtünk. Ha most tíz év távlatából visszanézünk, boldogan és büszkén állapíthatjuk meg, hogy helyes úton haladtunk, mivel Csehszlovákia. Kommunista Pártja vezetésével és a Nemzeti Front több szervezetével együtt a béke megvédése és a szocializmus felépítése érdekében végeztük munkánkat. A CSEMADOK fejlesztette és fejleszti a csehszlovákiai magyar dolgozók színvonalát, feltárja népművészetét, a Csehszlovák Köztársaság és Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti szeretetre nevel. Tudatosítja, hogy a Szovjetunió nélkül nem lett volna szabadságunk és nem építhetnénk a szocializmust. Népnevelő és kultúrmunkával harcol a burzsoá nacionalizmus ellen, tudva, hogy a külső és belső osztályellenség támadásának Tíz éve indult a CSEMADOK fő vonala hazánkban népeink egysége ellen irányul. Tíz év munkájának része van abban, hogy falvaink olyan fejlődésen mentek keresztül, amilyenre a múltban nem volt példa. A CSEMADOK tagjai élenjártak a falu szocialista átalakításáért vívott harcban, s majd mindenütt elsőknek léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A CSEMADOK munkája és a szövetkezetek megalakulása elválaszthatatlanul összefonódott, s az elmúlt tíz év legjelentősebb eredménye a falu szebb holnapjának alapkő letételénél nyújtott segítségünk volt. A CSEMADOK és a szövetkezet elválaszthatatlan, mint ahogy elválaszthatatlan egymástól az anyagi és szellemi kultúra. Hisz a szövetkezeti mozgalom teremtette meg az alapját a falu kulturális felemelkedésének és a kulturális népnevelő munka segítette elő a szövetkezet megalakulását és segíti a jövőben is a szövetkezetek megszilárdulását és továbbfejlesztését. A szövetkezetek állandóan emelkedő munkatermelékenysége tette lehetővé, hogy dolgozóink ne csak szeressék a könyvet, hanem meg is tudják venni, és a könyvekből merí-Irta: Dr. SZABÓ REZSŐ tett tudás teszi lehetővé a munka termelékenységének állandó fokozó sát. A korszerű gépek, és a haladó termelési módszerek, a közös munka, több szabad időt biztosít minden dolgozó számára, a szórakozásra, pihenésre és a tanulásra. Ezért természetes és magától értetődő feladat a CSEMADOK helyi csoportjai számára: a szövetkezeti klubok megteremtésének elősegítése. A csehszlovákiai magyar dolgozok nagyon szeretik hazájukat ahol .gazdag és meleg otthonra találtak. És ehhez népnevelő munkájával hozzájárúlt a magyar dolgozók kultúregyasülete is. Az elmúlt 10 év alatt több mint 18 000 tudományos ismeretterjesztő, politikai, szakmai és kulturális előadást rendeztek a CSEMADOK helyi csoportjai. Beszéltek a csehszlovák hazafiasságról; a burzsoá nacionalizmus káros hatásáról; népeink közös harcáról a múltban: a Dózsa György vezette parasztlázadásról, a Rákóczi - féle és az 1948-as szabadságharcon keresztül a kapitalizmus ellen folytatott harcokig. Harcoltunk az olyan téves nézetek ellen, amikor egyes községekben külön munkacsoportokat akartak alakítani a magyarok vagy a szlovákok. A kulturális színvonal emelése .érdekében számtalan irodalmi előadást, vitaestet, könyvvítát, szerzői estét rendeztek. Az őszi és téli estéken dolgozóink százai tanultak a szőlészeti, méhészeti, gyümölcsészeti, növénytermesztési és más szakkörökben. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy dolgozóink szakmailag, kulturális téren és politikailag fejlődjenek és műveltebben többet tehessenek a szocializmus építésének betetőzéséért. A szép szeretete, a múltban és ma egyaránt élt és él a népben. A CSEMADOK helyi csoportjai parkok létesítésénél, kultúrházak építésénél több millió brigádórát dolgoztak le. A múlt népművészeti hagyományainak feltárására, a szépérzékre nevelés, tanítás és szórakoztatás céljából alakultak a CSEMADOK népművészeti együttesei és színjátszó csoportjai. A kulturális tömegmozgalmi munka legelterjedtebb formájává a színjátszás válik. Á kezdeti időszakban gyakran játszottak helyi csoportjaink káros hatású, álnépszlnműveket, mint a Falu rossza, Sárga csikó, de a fejlődés ezeket eltörölte. Ma már Moliére, Bemard Shaw, Ibsen, Jirásek, Móricz Zsigmond, Csiky Gergely, Kukuöin, Barta, Gogoly, KarvaS és a többi jelenkori és klasszikus müveit ismerik meg dolgozóink a CSEMADOK helyi csoportok előadásában. Színpadra kerültek Egri Viktor. Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Kónya József és mások művei is. A több mint 300 CSEMADOK szlnjátszócsoport 20 000 előadását dolgozóink milliói nézték végig. A színjátszócsoportok működése mellett a kulturális tömegmozgalmi munka másik fő ágazatát a népművészeti együttesek, énekkarok, tánccsoportok és zenekarok képezik. Eleinte még felütötte a fejét a uritka búza, ritka árpa“ és hasonló álmagyar táncok, de később népi hagyományain-Tanácskoznak a CSEMADOK tagok kát vittük a színpadra. A legfejlettebb tánccsoportok ma mór a hagyományok színpadi feldolgozásánál tartanak, sőt egyesek új értékek alkotásával, az egyre szépülő életünknek a népművészeti formákkal való kifejezésével próbálkoznak. 1952-ben indult meg a népművészeti csoportok munkája a nyári kultúrbrigád mozgalom formájában. Kovács bácsi a terbegeei CSEMADOK tagja Tíz-tizenkét csoport volt még akkor, akik tánc- és énekszámaikkal a tarlókon léptek fel. A szövetkezetek fejlődésével egyre szervezettebbé és magasabb színvonalúbbá váltak ezek a nyári fellépések és ma már egy hadseregnyit tesz ki ezeknek a száma. Az aratási ünnepélyek már szinte elképzelhetetlenek a népviseletes fiatalok vérpezsdítő, jókedvre serkentő fellépései nélkül. A zselizi orczágos dal- és táncünnepély kulturális életünk kimagasló eredménye, népművészeti munkánk seregszemléje. Tíz év nem nagy idő, A CSEMADOK mégis szép sikereket ért el a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra terjesztésében. Ünnepelhetünk, mert hozzájárultunk a népművészeti munka fejlesztéséhez, a csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista hazafiségának elmélyítéséhez, a gazdasági élet — mindenekelőtt is a szövetkezeti mozgalom fejlődéséhez.
