Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

8 sfzaUod Földműves 1957. augusztus A hét világpolitikai eseményeiből Д z elmúlt napok külpolitikai eseményei közül legnagyobb jelentőségű volt a Német Demokra­tikus Köztársaság a két német állam egyesítése ügyében tett javaslata. Ez a javaslat eddig a legreálisabb, mivel számol a körülményekkel és a tör­ténelmi adottságokkal, azonkívül meg­valósítása a leggyorsabban eltüntet­heti Európa szívéből azt a háborús tűzfészket, amely leginkább veszé­lyezteti Európa békéjét. A javaslat lényege, hogy a két né­met állam egyesüljön egy államszö­vetségben, a nagyhatalmak vonják ki csapataikat mindkét* német államból, a két állam lépjen ki a NATO-ból, ületve a varsói szerződésből, végül ne tároljanak és ne gyártsanak atomfegy­vereket német területen. A javaslat reális, mivel számol azzal, hogy a két német állam közti gazdasági és poli­tikai különbségek egyik napról a má­sikra nem tüntethetők el. A javasla-' tot támogatják a Szovjetunió küldöt­tei is, akik most a Német Demokra­tikus Köztársaságban tesznek baráti látogatást. Walter Ulbricht Németország Egye­sült Szocialista Pártjának első titkára kijelentette, hogy az államszövetséget a nyugat-német választások - után Д A Népi Kínában, mint az Orszá­gos Statisztikai Hivatal jelenti, meg­kezdték a léghajtásos repülők, gőz­turbinák, mozdonyok, rádióleadók és más fontos technikai cikkek gyártá­sát. 1956-ban 16 és fél milliárd kilo­wattóra villanyáramot, 4,7 millió ton­na nyersvasat, 4,4 millió tonna acélt gyárfottak. • Д A kairói ománi képviselet veze­tője, Muhamed el-Harti felhívást tett közzé, melyben felhívja a világ összes békeszerető országait, segítsék elő az Omán elleni brit támadás beszünteté­sét. Hangsúlyozza, hogy a nemzetek­nek nem szabad tétlenül nézniök a brit fegyveres erők barbár kegyetlenségét és az ománi lakosság legyilkolását. Д Tito jugoszláv elnök augusztus 10-én Brioni szigetén fogadta di Vit­­toriot az Olasz Általános Szakszerve­zeti Szövetség főtitkárát, akivel hosz­­szabb megbeszélést folytatott. Д Csergő János a Magyar Népköz­­társaság iparügyi minisztere bejelen­tette, hogy Magyarország kohó és gépipara első félévi tervét 102,4 szá­­. zaíékra teljesítette és azt 600 millió forint értékű gyártmányokkal túlszár­nyalta. A kiviteli tervet 156 millió forinttal teljesítették túl. Д A francia hatóságok augusztus 10-én elkobozták a Monde című pá­rizsi esti lapot, mivel részleteket kö­zölt az Express hetilapnak abból a cik­kéből, amely bírálja az algériai fran­cia parancsnokság durva módszereit. Д Kambodzsa állam nemzetgyűlése a múlt napokban megszavazta a sem­legességről szóló törvényt. A kam­bodzsai királyság nem lép be semmi­féle katonai, politikai tömbbe és nem vesz részt más országok elleni táma­dásban. Д A 18 nyugat-németországi tudós atomfegyverek betiltására irányuló göttingeni felhívását a nyugat-berlini egyetem 14 ezer hallgatója irta alá. Д Ez év júliusában 1425 hajó szelte át a Szueži-csatornát különféle álla­mok lobogója latt. Ez 154 hajóval több, mint az előző hónapban. Д Magyarországon e napokban fo­lyik a gyermekbénulás elleni oltás 1—2 éves korig. A magyar egészség­ügy illetékes szervei már biztosítot­ták az oltóanyag további szállítmányát, úgyhogy még ez évben az összes gyermekeket 6 és féléves korukig beoltják. Д A guatemalai katonai bíróság előtt 18 személy ellen folyik per. A vádlottakat az Armas elnök ellen in-' tézett merénylettel gyanúsítják. azonnal meg lehetne valósítani és az új államszövetség már 1958. január 1-étől érvénybe léphetne. Ez a szövetség csak első lépést je­lentene a teljes egyesüléshez és foko­zatosan kiküszöbölhetné a fennálló el­lentéteket, melynek megtörténte után Németország ráléphetne a demokra­tizálás útjára. Hiszen a potsdami szer­ződés legfőbb alapelve: Németország demokratizálódása és békés fejlődése. A nyugati hatalmaknak és leghűbb szövetségesüknek, az Adenauer-klikk­­nek azonban nem fekszik a szívén egy demokratikus és békeszerető Német­ország kialakítása. Németország mo­nopolista urainak nem illik a tervébe egy olyan Németország, ahol a nép szava a döntő és ahol a korlátlan ki­zsákmányolás nem nyújthat nekik mii-' Iiárdos hasznot. Továbbra is ragasz­kodnak egy NATO-hoz tartozó agresz­­szív Németországhoz, mely a faltörő kos szerepét játszaná a népi demokra­tikus államok és a Szovjetunió elleni agresszióban. A Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság már többször le­szögezte, hogy Németország egyesí­tése a németek ügye, tehát tanács­kozzanak a két német állam megbízot­tai az egyesülésről. Adenauerék azon­ban továbbra is ragaszkodnak strucc­politikájukhoz és nem ismerik el a szo­cializmus útján haladó Német Demok­ratikus Köztársaságot. Szabad válasz­tásokról beszélnek kifelé, de emögött a katonai úton végrehajtott bekebe­lezés és a véres polgárháborúra való előkészületek húzódnak meg. Ezzel az irányzattal szemben a Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya már többször leszögezte egyértelmű és szi­lárd álláspontját: a szocialista tábor országai soha sem engednek az erő­szaknak.' El vannak határozva, hogy megvédik demokratikus rendszerüket, szocialista vívmányaikat és a nép ha­talmát. Soha többé nem hajlandók visszaadni a gyárakat a hitlerista gyá­rosoknak, a földet a német junkerek­nek, akik már eddig is két borzalmas világháborúba döntötték a német né­pet. Ebben az elhatározásukban, mely legfőbb előfeltétel a német nép de­mokratikus és szocialista fejlődésének, az egységes békés Németország meg­teremtésének, mellettük áll a 900 mil­liós szocialista tábor és minden béke­szerető ember a világon. Harc a Szahara körül Backer Richard, angol tudós köny­vében azt írja: „Ma már bebizonyo­sodott dolog, hogy a Szaharát egykor sűrű erdő borította. De mivel az ég­hajlata nagy változáson ment át és a csapadék egyre ritkább lett, az állat és növényvilága majdnem teljesen eltűnt.“ Hat-hétezer év előtt Szahara terü­letén még nagy zsiráf-csordák legel­tek. Líbiában pedig még ma is látha­tók a rómaiak idejében épített csa­tornák. Ugyanis Szahara északi része a rómaiak éléskamrája volt. Dús bú­zamezők lepték el a tájat. Feljegyzé­sek arról is megemlékeznek, hogy Szahara nyugati részén jóminőségű épületfát termeltek. Backer könyvében azt ajánlja, hogy Szaharán át egy erdősávot létesítse­nek, miként az a Szovjetunióban is bevált, ahol megállította a pusztító homok útját és a csapadékra is ha­tással van. A franciák 1844-ben hódították meg az afrikai gyarmatokat és az akkori nagyhatalmak 1910-ben hagy­ták ezt jóvá. Azóta Franciaország keveset fektetett be Afrika ezen ré­szében. Itt-ott egy katonai támasz­pont létesült és stratégiai utak épül­tek. Franciaország egyébként hagyta, hogy a homokár mindig nagyobb és nagyobb területet hódítson meg. Amikor azonban 1934-ben egy idegen légióbeli katona az algériai-marokkói határon vízkeresés közben egy gaz­dag szénleletre bukkant, a franciákat egyszerre érdekelni kezdte a sivatag. És mit nem akar a véletlen? Egy homokkal befedett gépkocsi kiásása közben a már felbukkant szénlelethez közel gazdag érckészleteket találtak. Ekkor megindult a francia tőke ér­deklődése. Ma már itt egy 351 lakosú ipartelep van (Colomb-I char), melyet az algériai partvidi kel vonat 'köt össze. Franciaország azóta nemcsak 1 tonákat, hanem mérnököket is к dött ide, akik főleg olaj után kút tak. Ez a munkájuk olyan eredmér nyel járt, mely minden várakoz, felülmúlt. A Libia-algériai határ i zelében ugyanis olyan gazdag oh készletre bukkantak, amely Franc ország olajellátását ötven évre b tosítaná. A fellelt vasérckészlet a legjo amerikai és európai érc minőségé' vetekszik. A szénbányák kb. 4,5 m Hard tonna szenet rejtenek magú ban. Emellett még nagy mangán, n arany, nikkel, cink, volfrám, antin' és egyéb készleteket fedeztek Sőt legújabban az urán jelenlétét bebizonyították. Többszázezer kö méter földgázt termelnek és haszn sítanak. Ezek alapján erre a vidék nagy jövő vár, mert az iparosod soká nem várathat magára. A gyarmatok ideje lejárt. A népe egymásután nyerik vissza szabads: gukat. Franciák ázsiai gyarmataiké kénytelenek voltak lemondani. I afrikai gyarmataik közül pedig Ti nisz és Marokkó már visszanyer' szabadságát. Most vívja elszánt hai cát Algéria népe. Ha a francit aránylag könnyen mondtak le Tunis: ról, Marokkóról, minden jel arra mi tat, hogy Algériáról nehezen monds nak le. Szaharának ugyanis nincse kijárata a tengerhez és a benne rej! természeti kincseket csak Algéria keresztül lehet hasznosítani és érté kesiteni. így Algéria Szahara útj. Ezzel magyarázható, hogy Francia ország hajlandó volna Algéria eg részének függetlenséget adni, ha másik rész megmaradna, hogy ezáltí szabad kijáratot nyerhessen a ten gerhez. A harc folyik. Az Egyesült Nemze tek Szervezetének őszi ülésén foglal kozni fognak az algériai kérdéssel is A Szovjetunió és a béketábor orszá gai, valamint az afrikai és az ázsia államok az algériai nép kérését tá mogatják. Ismerve azonban az Egye sült Nemzetek határozatlanságát, nen valószínű, hogy ez ügyben a jelenleg ülésen érdemlegesen döntsenek. Le hét, hogy még több ülésen . fogjál majd tárgyalni, de végül mégiscsal az algériai nép érdekének megfele­lően fog ez a harc végződni. Hisz ez törvényszerűen hozza a fejlődés. Kedves Margaret! Egy kirándulásról akarok neked írni, melyen az elmúlt napokban vettem részt. A helyi Vö­röskereszt rendezte az önkéntes nő­vérek számára jó munkájukért. Ismered a mi kis városunkat, hiszen már töltöttél nálunk egy szép nyarat. Akkor is olyan csendes városka volt, mint most. Ilyen kisvárosi hajnali csendben öt órakor reggel indultunk el egy kényelmes Skoda-autóbusszal férfiak, nők, gyermekek, harminckét-Fiad sírjánál Levél egy amerikai anyához Andrássy-mauzóleum Krásznahorkán ten. Fiam, András, is velem volt, mert tudod milyen túlzott anya vagyok az elmúlt háború óta. Megírtam már ne­ked, hogy 14 hónapig nem tudtam hároméves gyermekemről, hogy élve fogom-e látni valaha, mivel a fasiszta banditák elszakították tőlem. Azóta már 13 év telt el, de ha csak egy pár napra is el kell válnom tóle — be­tege vagyok. Az útirány Losonc, Rozsnyó, Krasz­­nahorka, de először megnéztük a do - micei cseppkóbarlangot, mely mind­nyájunknak nagyon tetszett. Azután Rozsnyóra értünk, ebbe a szép, régi városkába, ahol úgy érzem, még ma is Mikszáth és Jókai szelleme él. Ezt éreztem a városka lakóinak közvetlen modorában, a csendes régi utcákban, és a templomokban. Itt éjszakáztunk baráti családoknál, akik úgy fogadtak minket, mintha régi jó ismerősök let­tünk volna. Krasznahorka. Ez a név mindig úgy élt képzeletemben, mint valami bárso­nyosan sötét vár, tele történelmi em­lékkekkel. És nem is csalódtam. Olyan volt mint egy. középkori mese. Utána megnéztük a páratlanul szép és fel­becsülhetetlen művészi kincset érő mauzóleumot, melyben az egyik And­­rássy gróf alussza örök álmát felesé­gével egy német táncosnővel, Francis­kával, örökké tartó, elmúlhatatlan szerelemben. Ezt sugározza ez a gyö­nyörű alkotás, melyet olasz és német művészek leheltek fehér és színes márványba. Kedvenc kutyájuk is a kertben van eltemetve és élethű szo­bor örökíti meg az állati hűség e jel­képét. Vidáman, énekszóval utaztunk to­vább. Elképzelheted, ezt az utazást és kis csoportunkat, melyben minden ember jóbarát és mindegyiknek az a gondja, hogy a másik jól érezze ma­gát. Következő megállónk Betlér volt, szintén Andrássy kastély, óriási park­kal övezve, A kastély ma múzeum. A dolgos szocialista nép úgy vigyáz a múzeu­mokra, hogy csak papucsban enged­nek be minket. Az egyik gyerek vé­letlenül eldobott egy darabka papirost és ezért hosszú erkölcsi prédikációt kellett meghallgatnunk. Tudod, édes Margarétem, ez egy nagyon ismert múzeum, és hazánkban a legszebbek közé tartozik. Számtalan értékes per­zsaszőnyeg, képek, csipkék, gyönyörű régi porcelánok, hatalmas könyvtár, egy ötezeréves múmia és vadásztró­­feák tartoznak a múzeum kincsei közé. Az utóbbiakat az Andrássy-család va­dászta össze Afrikában, míg itthon sokezer jobbágy gondoskodott az uta­voltunk drágáinak sírjánál és nem akar­juk, hogy még egyszer ideküldjétel fiaitokat, férjeiteket meghalni, és m sem akarjuk a ti kirándulásaitokat és tájaitokat elszomorítani ilyen tömeg­sírokkal. Mi békésen akarunk élni hogy minden anya és apa gyönyörköd­hessen gyermekei boldog életében és ne kelljen arra gondolnom, hogy va­lahol Európában egy idegen asszony ugyanúgy helyezi el virágját az én fiam édesapjának sírjára. Gyönyörű a mi hazánk. Természeti és történelmi kincseiben gazdag föld és számunkra nincsen szebb ország. De ugye mindenki ezt vallja hazá­járól? Most a szádellöi völgyön keresztül fut velünk az autóbusz. Itt olyan gyö­nyörű, smaragdzöldek a hegyek, hogy csak énekelni lehet. — Beszélgetni nem. De mi ez? — Itt is egy isme­retlen katona sírja, amott is, és már nem is tudjuk számolni a kövekkel és keresztekkel jelölt sírokat. Talán ebből a sok elvérzett fiatal életből sar­jadt ez a smaragd, pompa. Elhalkul az ének és csendben, magunkba mély ed - ve jutunk ki Besztercére, ahol meg­állunk az állomáson. Innen látni azt a szakadékot, ahol egy század ameri­kai partizánt pusztítottak el a fasisz­ták a legádázabb közelharcban. Nem akartam ezt megírni neked, de nincs azóta más gondolatom. Krem­­niékán voltunk, ahol a tömegsírban a Te fiad, Johny, van el­temetve, és Susan­ne fia, Pierre, Caudryból, és még számos ismeretlen francia, angol, ame­rikai és más nem­zet gyermeke, akik eljöttek, hogy se­gítsenek nekünk el­pusztítani a farka­sokat, akik a mi békés otthonainkra törtek. Drága fiai­tok itt lelték halálukat a számukra idegen földben és idegen tájon. Meg­­hatottan és hálás szívvel helyezzük el virágainkat a védtelen nagy fájdalom e szimbólumára, mely az egekig sikolt. Itt vannak eltemetve Piroska szülei is és kisöccse, hiszen emlékszel rájuk. Ő valahol Ausztriában él. Talán tudod a címét is, írd meg neki, hogy itt Az emlékmű felirata A hősök emlékműve Kremnicskán Nagyon kérlek, mondd ezt el bará­taidnak és azok az ő barátaiknak, hogy minél többen megértsék, hogy mi itt békében akarunk dolgozni, épí­teni, és nem kívánjuk más ember­társaink javait. Látod, annyi mindenről írtam Ne­ked, hogy a magándolgokra már nem is futja papír. Erről csak annyit, hogy egészségesek vagyunk és dolgozunk. Rendes emberi körülmények között élünk és a legnagyobb vágyunk a béke. Szeretettel ölel barátnőd ROSE P. R. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava. Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor - Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p.. Bratislava, ul. Februárového vifazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-81378 zási költségekről. Mindenesetre dicsér­ni kell kifinomult ízlésüket, hogy ennyi gyönyörűséget tudtak felhal­mozni és nem itták el, nem kártyáz­ták el egész vagyonukat, mint többi hasonszőrű társaik. Ez a sok kincs most mind a népé. Kissé talán „politikus" vagyok, de ne haragudj, drága Margarét, ott is elfogott a düh, amikor láttam, hogy ez mind egy családnak a vagyona volt. De rendszerünk mindent megőrzött a mi számunkra és minden úgy ma­radt, ahogyan régi tulajdonosaik hagy­ták, Ellenben eltűntek a faluban az egészségtelen zsellérházak, és két hosz. szú sor teljesen új villaszerű családi ház mutatja, hogy nem hiúba me­nekült el innen a „gazda". Vidám énekszóval vonulunk az autóbuszhoz. Dobsinán megtekintettük a jégbarlan­got, mely fenségesen szép természeti csoda, képzelj el 50 méteres jéghe­gyeket a föld alatt, óriási tükörsima jégpályát, amelyen a legnagyobb káni­kulában is lehet korcsolyázni. De a hi­deg olyan, hogy a nagyszerű látniva­lók ellenére is boldogan futunk fel a számtalan lépcsőn, hogy újra érezzük a napocska cirógató melegét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom