Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-23 / 25. szám
9S7. június 25. JzatHut Földműves LôJwyĽsapp is a Ids (ßöJzsike. JOHANNES BARBARUS: SZÉP, VERÖFÉNYES délután volt. azekas Boris néni leánya és a négyves kis Bözsike — Boris néni unoája — a kis kacsákat fürösztötték lassan csobogó patak vizében. Boris néni mogyoróvesszővel hesseeile az alig kéthónapos kis kacsákat, .eánya, Magduska kötőtűt forgatott kezében... Hát a kis Bözsike mit csinál? Játzadozik, s virágcsokrot köt az illatos nargaretából. De nem feledkezik meg z „aranyhajú" kiskacsákról sem. — Mamama — szólt olykor-olykor i kis emberpalánta. — Hoj vannat a tis ácsát? — A vízben, kislányom. Fürödnek. — Attoj jó — felelte a kis csöppiég és tovább játszadozott. így telt, múlt az idő a kis patak nénién. Egyszer csak hangos morajassal, északnyugati irányban tüzet vetett az égbolt. Vülámlott, mennyiörgött, mintha csak ítéletnapja közeledne. A szörnyű tünet láttára Boris leniben is lángragyúlt a türelem. — Dobd el már, jányom, azt a tűt. \em látod, hogy lelóg az eső lába?: A fiatal menyecske körültekintett és mintha csak a barométert figyelné, így válaszolt: — Sohse nyugtalankodjon, anyám. Akkor lesz abból a felhőből eső, amikor belőlem pap ... Boris nénit lánya szavai még jobban feipaprikázták. — Gyere már ha mondom! Vagy azt akarod, hogy itt érje a zápor ezt a gyönge jószágot?! A nagymama pattogására a kis Bözsike is felfigyelt. — Anyu, mét méjdes mamama? — kérdezte Bözsike anyjától. Magduska kissé oldalra fordította rétét, és halkan —, hogy a töprengő ,.iöregasszony" ne hallja, — válaszolt kislányának: — Azért, mert nincs esze....'? Esteledik. A KIS KACSÁK már a száraz alatt „fésülyetik" selymes „ruhácskájukat". Boris néni és a fiatal menyecske az apró jószág vacsoráját készítik elő. Bözsike sem tétlenkedik. Trágyatörmeléket szedeget és egy törött csészében esővízzel felhígítva gyúrja, keveri, akárcsak nagymaviáék a kiskacsák vacsoráját. S ha most bárki is megkérdezné a kis 'Bözsikét, hogy mit csinál, nyugodt lelkiismerettel állítom, azt felelné: vacsorát a kis kacsáknak. — Hol vagy te kócos? — tekintett ki a kacsafarm ajtaján a fiatalasszony. — Itt vágyót. — És mit csinálsz ott? — Vacsoját fözöt. — Gyere be! — Nem megyei ...(!?) — Gyere ha mondom, mert szétszakítom a pofádat! — Azéj se megyét ...(!?) — Még feleseim mersz... — kelt ki magából Magduska, s kezéből lecsapta a keverölapátot majd a kis Bözsi felé indult. Igen ám, csakhogy Bözsike is megoldotta a kereket. S ki tudja, mi lett volna a futás vége, ha Balázs Tibor, a szövetkezet elnöke — aki éppen szemlét ment tartani a kacsafarmra — nem rejti karjai közé az elpirult kislányt. — Szerencséd van, te istenostora, hogy erre jött a Tibi bácsid — adta ki utolsó mérgét a fiatalasszony. BÖZSIKE mindezt már nem hallotta. Örömében össze-vissza csókolta „védőszentjét“ — Balázs elnököt — majd betértek a falatozó kiskacsák közé ... Balázs elnök megelégedéssel szemléli a kis csemetéket. Majd rövid séta után Boris. nénire veti tekintetét. — Jól nőnek ezek az aprójószágok. Boris néni, akit a szövetkezet tagjai „kacsák anyjának" neveznek, szinte arasznyit nőtt a dicsérettől. — Hiszen úgy ápolom, mint a saját gyermekeimet ... — Meg is fog maga bolondulni rövidesen — vágott anyja szavába Magduska. BALÁZS ELNÖK szeme tágranyílt a csipkelődő szavaktól, s meglepődve szólt a fiatalasszonyhoz: — Miért mondod ezt, Magduska? — Azért, mert... ha aranyból volnának ezek a hitvány állatok, akkor se kellene úgy őrizni őket. Vita ...hogy emberié formálódjanak llllllllllllllllllllllllllllll!illllllll!llllllllllllllllll!l!!ll!l!lll!llllllllllllllllllllllllllllllll 1. Szép tavaszi est, hét óra lehet. Három fiatal suhanc, 15—16 évesek lehetnek, megállnak a mozi előtt és élvezettel lesik a nem éppen nekik való képeket a mozi hirdetőtábláján. Egyenruhájuk van, valamelyik szakma tanulói. Az egyik megszólal: — No, mit szóltok hozzá? Igaz-e, hogy klassz film lesz! Érdemes volt kimenőt kérni. Ilyet ti még úgyse láttatok falun. Ebből annyit tanultok, hogy biztosan megszeretitek az ilyen filmeket! S ezzel bemennek. Eldugott utca, félreeső hely. Vendéglő — hirdeti a zöldessárga felirat. Bemegyek egy sörre. A szomszéd asztalnál két tizenhat év körüli fiú és két hasonlókorú lányka üldögél. Előttük . féldecisekben valamilyen pálinka. A szemük már homályosan csillog, ami azt bizonyítja, hogy nem első kört isznak. Éppen koccintanak. A pohárkák kiürülnek. Az egyik fiú a pincért hívja. — Kérek mégegyszer! — hangzik a rövid parancs. Egy pillanat és újra teli van a négy féldecis. Suttognak egymásnak, majd megint koccintanak és újra öntik magukba a bódító italt. . Utazom az autóbuszon. Tanítványáim is hazafelé tartanak. A kalauznö kéri a jegyeket. Odaér egy kártyázó csoporthoz. Azok figyelembe se veszik a felszólítást. Verik az ördögbibliát. Továbbmegy, mert biztosan ismeri őket, hisz naponta járnak munkába. Azonban baj van. Három utasnak nincs megfelelő jegye. Azzal védekeznek, hogy nem ismerik a j^ratof. Bussán átszállították őket a losonci autóbuszról. A jegykezelő magyarázni kezdi a tévedést. Természetesen a zúgás miatt a vita zavarja a kártyázókat is. Az egyikük fel is fortyan, méghozzá elég dúrván. A kalauznő az igazolványát kéri. Hasztalan. Megáll az autóbusz. A vezető is odajön. De a munkába igyekvő fiatalember rá se hallgat. Sőt, egyre durvábban fenyegetőzik. Mit tehetnek vele? — Semmit. Az autóbusz továbbmegy. Három kép az életből. Szomorú három eset. S mennyi van még ezekhez hasonló! És miért? — vetődik fel a kérdés. Miért kell ezeknek nap-nap után megismétlődniük? Talán a mozi jegyellenőre nem felelős a nevelésért? Vagy a tanintézetek vezetőségének közömbös, hogy az ifjúság milyen filmeket tekint meg? Szigorúbb és következetesebb ellenőrzés esetén az ilyesmi lassan megszűnne. Hát a vendéglők? Ott mindegy, h.ogy ki fogyaszt szeszesitalt? Talán szokásból írták ki, hogy tizenhat éven aluliaknak nem szolgálnak ki? Szerintem nem. Egyáltalán nem! Az a felirat törvény, amit büntetés terhe mellett köteles betartani mindenki, s elsősorban a vendéglő alkalmazottai. Mert csak így lehet elejét venni, hogy az ifjúságunk ne térjen a romlás útjára. Mindnyájunk célja, hogy gyermekeink, ifjúságunk emberré, becsületes, munkaszerető emberré formálódjék, nevelődjék. A felsorolt képek azt mutatják, hogy fiataljaink egyrésze külön útakon jár. Sokszor hallunk panaszt ifjúságunk magatartásával kapcsolatban. S be kell vallanunk, hogy ezek a panaszok nem egy esetben jogosak. De nem lehet és nem is szabad általánosítani. Ifjúságunkat a helytelen és oktalan általánosítás igazságtalanul sújtaná, ami azt igazolja, hogy sokan nem ismerik eléggé fiataljainknak a tanu’ás, és az építőmunka területén elért nagyszerű eredményeit. Nem ismerjük fia-Boris néni szívébe tőrt szúrtak lánya szavai. Ajkát azonban egyetlen rossz szó sem hagyta el. Félrefordult, mintha sürgős tennivalója volna, hogy az elnök észre ne vegye az arcán csillogó könnycseppet... Sötétedik. A faluban kigyúl a villanyfény: s fény árasztja el Boris néni birodalmát is. Bözsike anyja szoknyája körül sündörög és egyre a hazamenést emlegeti. — Ne nyöszörögj, mert kiváglak az udvarra — hangzik az anya „nyugtató" hangja. • bözsike azonban tovább nyöszörög. — Gyejünk mán haza, gyejünk mán haza .. . — Gyere hozzám, Bözsike — szólt csendesen az elnök a kis síránkozónak. — Gyere, majd mesélgetek neked valamit. És az elnök mesél... Kint járnak a virágos mezőn, az Óperenciás tengeren túl, a törpék birodalmában ... és Bözsike mindezt színesen hallgatja, mosolyog rajta. — Ugye szép volt a mese, Bözsike? — kérdezte az élőnk a mese végén. — Szép — felelte a kislány. A barátságos beszélgetésre felfigyelt Magduska is és azt mondotta kislányának: — Most pedig szavalj el egy szép verset a Tibi bácsinak. Több se kellett Bözsikének. Mint a puskagolyó kipattant az elnök karjai közül, szembe állt a „nézőközönséggel" és szavalt: „Tecste béta fölmászott a fűjzfája apum med a fajú jedszebb.........“ A FIATALASSZOŇV arcára mosoly szökött, és egy másik „szép" vers elszavalására bíztatta kislányát. Balázs elnök azonban mentegetödzött, hogy belefárad a kislány, s felemelte, szívéhez szorította Bözsikét. S ebben a pillanatban az az érzés vert tanyát az elnök bensőjében: — Mi lesz belőled, gyönge palánta, ha továbbra is így kezel a kertész?! ZATYKÖ JÓZSEF MOTTO: „Emeljétek Jel szívünket —, azé, aki fölemeli." (József Attila) talságunk nagy részének lelkesedését, akaratát, törekvését, munkaszeretetét. Ha ezeket ismernénk, akkor mindnyájan nevelői lennénk gyermekeinknek. Mert a három kép bizonyít! Azt bizonyítja, hogy nemcsak az iskola nevel, hanem a család is, és az egész társadalom. Mindnyájan. Társadalmunkat, mindannyiunkat terheli a felelősség az ifjúság viselkedéséért, emberré formálódásáért, ezen belül mindenkinek tisztáznia kell saját szerepét és mulasztását is. Ha nincs meg a kellő összhang a nevelés e háróm tényezője között, a fejlődő és magára hagyott fiatalság egyrésze a szocialista erkölccsel ellentétes életszemléletet és életmódot alakít ki. Ne felejtsük tehát el, hogy teljesen tőlünk függ, hogy fiatalságunk sorsa, jövője a mi kezünkben van, és felelősek vagyunk, hogy emberré formálódnak-e, avagy külön utakra tévedve elvesznek a fertőben. És végül — azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a rossz példát sokkal hamarább követik mint a jót. Ne adjunk tehát alkalmat sehol a rosszra. Se autóbuszon, se otthon, sem az élet más területén. Lebegjen mindig a szemünk előtt az, hogy életünk minden pillanatában nevelünk, hogy a mi magatartásunktól is függ fiatalságunk, gyermekeink életének kialakulása, ami egyben a szebb és boldogabb jövő alapja. Budai József, tanító Múlyad. А ВЕКЕ DALA Lenge szél te, lengve ringass fellegeket és verseket, lágy kezedre vár virágos napnyugat és napkelet. Vidd a békét hegyi tájra, akna dörrent tegnap ott, játszva fújj a vitorlákba, csendesítsd a zord habot. Vigaszom, ki köd sötétjét ablakomtól oszlatod, hozd az álmot és a békét, vidd a könnyes bánatot. Harcra, gyászra, sebhelyekre csókod enyhét ráleheld, hogy a lélek csendesedve megnyugodjék odabent. Bús menyasszony néma gyászát orvosolja hüs kezed, lankasztam lelke lázát te tudod, hogy mint lehet. Özvegyeknek néma vigaszt lehel minden sóhajod, bánatukra mi az ír, azt te tudod, csak te tudod. Kiket leikükön sebeztek, adj nekik új életet, és dalolj az özvegyeknek új szerelmes éneket. Simogasd a bús anyákat és az árva szösz-haját, csöndesedjék már a bánat, hozd a béke vigaszát. Béke, béke!... Neve gyógyít, szép varázsa átitat, s örömre, vágyra szöllít, szava csöndes áhítat. Lengd körül, te szél, a bátor, drága holtak sírhelyét, hősi hírük vidd a távol, nagy mezőkön szerteszét. babér lengjen büszke szélben, friss virág a rét felett, hogy mindenki vígan éljen győzedelmes életet. Orvosom te, lenge szellő, jó fivérem, dalra hát! Hajtsd a versek dalra zengő, hárfa hangú csolnakát! Hollý - vígjáték a Faluszínházban ÉNEK, TÄNC NÉPSZOKÁSOK gazdagsága élénkítik és hangolják össze azt a mulattató vígjátékot, amit mostani vendégjátéka során mutat be a Faluszínház magyar együttese Nyitra és Rozsnyó vidékén. Nincs nemesebb mint a népek közötti barátság: nincs jelentősebb dolog, mint az új, szocialista nemzetek harca egy jobb társadalom felépítéséért: nincs magasztosabb feladat, mint a dolgozó emberiség szolgálatában oktatni, nevelni és szórakoztatni. Ezt cselekszi a Munkaérdemrenddel kitüntetett Faluszínház öt együttese is. Sok szép és valóban művészi színvonalú előadásukat láttuk már, és most is örülünk annak, hogy J. Hollý szlovák író Kubo című művét falusi színpadaink játékrendjébe illesztették. Milyen kár, hogy figyelmen kívül maradt a fordítás pongyolasága és magyartalansága. Várady Béla, Nádasdi Károly, Németh Viola, Lengyel Ferenc, Bugár Gáspár, Szentpéteri Aranka stb. vállalták a helytelen szöveg betanulását, sokat vívódtak a hemzsegő magyartalansággal és végül is nekik köszönhető, hogy a szöveg „átdolgozott”, lényegesen javított (de ez sem elegendő) alakban került a közönség elé, Többről van itt szó, mint személyi kérdésről, vagy éppen sértődöttségről. Azokat el lehet feledni, meg le-' hét bocsátani, de mégsem szabad elmenni szó nélkül olyan kérdések mellett, amelyek tisztázatlansága károsan befolyásolhatná, fékezhetné magyar színjátszásunk kialakulását, műsorának jellegzetes vonalát, fejlődésének realista művészetét. Ha azt célozzuk, hogy Hollý Kubóját műkedvelő csoportjaink is játszák, az elsősorban azt jelentené, hogy a „Kubot” új fordításban kellene kiadni. A FALUSZlNHÄZ KUBO előadása sikerült. A játék friss, lüktető, szórakoztató. A szerző vérbeli vígjátéki humorral állítja pellengérre a korlátolt emberek gondolkodásmódját. Kosárikné gazdag falusi asszony. Hiálmainak beteljesüléséért még arra is képes lenne, hogy egyetlen gyermekét, Annuskát férjhez adná a községi bíró gyerekesen kótyagos fiához, Kubóhoz. Míg Annuska teljes erejével tiltakozik az ellen, és harcol boldogságáért, szerelmes Palkójáért, addig Kubót csak a mákoskalács érdekli, nem értve a dolog komolyabb értelmét. Lovecký a haszonleső, spekuláló, furfangos gazda háttérből keveri a helyzetet, ő is hasznot szeretne húzni Kubó és Annuska házasságából; feleségül szeretné venni a gazdag Kosáriknét, aki eleinte elfő-' gadja udvarlását, sőt hiúságát legyezgeti is az előnyös ajánlat. Nevettető Dóra cigányasszony szerepe, de Miska huszárkáplár megjelenése is, akik sok kacajt varázsolnak a nézőtérre A felvonások során Vécsei-Valentin szép díszleteiben festőién bontakozik ki az együttes munkája; érvényesül a fiatalos hév, az emberi szerelem, és szépek a csoportjelenetek. MARTIN HOLLÝ RENDEZŐ főleg a természetességre helyezte a hangsúlyt, hatásokat keresett, úgynevezett „bevált” ötletekkel akarta tarkítani az egyes jeleneteket. így azután kissé megfeledkezett a lélekrajz finomságáról, érzelmi szépségéről. A SZÍNÉSZI TELJESÍTMÉNYEK során külön ki kell emelnünk Kubó megszemélyesítőjét Várady Bélát. Értékes, sokoldalú művész, aki ezt a könnyen nevetségessé forrnálliató alakot mértéktartással és arányérzéssel hozza a néző elé. Szinte tragikus naivitásban válik igazi emberi sorssá. M. Horváth Ilona Dóra cigányasszonyból és Bugár Zoltán Miska káplárjából lényegesen hiányzik a jellemrajz alapossága. Mindketten inkább mókázással igyekeztek vidám hangulatot kelteni. Túl sokat mozogtak, ezáltal ismételték önmagukat, s így megbontották figuráik egységes vonalát. Németh Viola Annuskája, Nádasdi Károly Palkója, szép, gondos, elhivatott munka minden tekintetben. Bugár Gáspár Holubek László, Palotás Gab-' riella, Lengyel Ferenc alakitásait az átélés őszinte heve fütötte, s ezáltal suk emberi ^vonással gazdagították szerepeiket. Lengyel Ilona „megfiatalítja” özvegy Kosáriknéját. Huber László István gazdája érzelemmentes, jelleméből hiányzik a föld szaga, a falu sajátos arculata. Szentpéteri Aranka és a fiatal Szalai Rózsi külön dicséretet érdemelnek. Jól illeszkedett az együttes játékába a többi szereplő is, akik közül még Kovács Adalfot és Szenei Juditot emeljük ki. A FALUSZlNHÄZBAN NINCSENEK „nagy” színészek, nincsenek „sztárok”, akik mindenáron ragaszkodnak saját „külön stílusuk érvényesüléséhez. Annál több az ember, az egyéniség, az ifjú erő, s ezek a művészek egységesen arra törekszenek, hogy szerénységgel, önzetlen művészetszeretettel, a falu iránti tiszteletükkel adják meg színházuk jellegzetes arculatát és ezáltal is lendítsenek a csehszlovákiai magyar színművészet ügvén.-szem★ ★ ★ A boldogságról és a magányról Akarsz néhány percre boldog lenni? Bosszuld meg magad! De ha mindig boldog akarsz maradni: bocsáss meg! (Lacordarie) Boldogságunkat csak azokkal a képességeinkkel teremthetjük meg, amelyek bennünk vannak. (E. Montéqut) A boldogság a vérmérséklet és a körülmények harmóniája. (Flaubert) Az ember mindig belső lényének értelmében öregszik: a szelídek jók, a gonoszok kegyetlenek lesznek. (Cazalis) A magány az ostobáknak kétségbeesést, a gonoszoknak szenvedést és a bölcseknek boldogságot ad. (Beauchene) A nagy fájdalom éppen úgy mint a nagy öröm a kiegyensúlyozottság megszakítása, tehát nem tarthat sokáig. (V. Margueritte) Ha nem akarunk öregségünkre megcsunyulni, sietnünk kell, hogy nagyon jók legyünk. (Marlitt n-va Egésznapos szórakozás A CSEMADOK kerületi vezetősége 1957. június 23-án Somorján KERÜLETI NÉPMŰVÉSZETI ÜNNEPÉLYT rendez, egybekötve a békearatás megkezdésének ünnepélyé-' vei. Fellépnek a CSEMADOK pozsonyi, somorjai, dunaszerdahelyi, nagymegyeri, galántai és szenei járások legkiválóbb népművészeti csoportjai. Az ünnepély után népmulatság lesz. Ezúton hívjuk fel az érdeklődők figyelmét a pozsonyi kerület népművészeti csoportjainak versenyére, hogy azon minél nagyobb számban vegyenek részt.
