Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-02 / 48. szám
4 Földműves 1956. december 2. ÜDÜLÖVÁROS Az északi Kaukázus tövében Novoroszijszktól délre egészen a Tuapsze kikötővárosig több kilométeres övezetként húzódik d Fekete-tenger sziklás, köves partja, amely a Nagy Honvédő Háború idején a szovjet hadsereg katonai támpontja volt. Itt összpontosult a hadiflotta, innen szállították a hadianyagot az első vonalba, s a tengerparti üdülök, melyek szinte elborítják hoszszában a partot, Szocsiban, Szuhumiban, Batumiban, Gelendzsiicben hadikórházakká alakították át. Napról napra hullottak a romboló bombák, megsemmisítve a szovjet nép hosszú éveken keresztül felépített üdülőit, gyógyintézeteit, parkokat, kerteket, sétányokat. Még dúlt a harc, és a szovjet hazafiak vére áztatta az északi Kaukázus köves földjét, de bent az erdők mélyén már kinyílt a vidéken millió számban található vadtulipán sárga, és vérpiros virága. 1944. május elsején Gelendzsik lakói a háború kezdetétől először vonultak fel a még romokban heverő épületek között, ezekkel a vadtulipánokkal a kézben. A sárga és piros virágok mintha újabb elszántságot öntöttek volna a csüggedt telkekbe, hogy újra felépül és széppé válik ez az egykori csodás üdülőhely. Tizenkét év telt el azóta, s ezalatt az idő alatt a háború nyomait mintha csak lemosták volna a városról. Eltűntek a bombatölcsérek, kivirágoztak a kertek, sétányok rózsabokrai, új fehér épületekkel gazdagodtak a gyógyintézetek és üdülőotthonok. Lombos fák borították el ismét a tengerpartot, még sűrűbben és rendezettebben mint azelőtt. Csak a hősök, tengerészek márványból készült emlékműve s a névtelen katonák sírjai mutatták, hogy valamikor errefelé véres harcok dúltak. S a 32 gyógyintézet mind a „Primőrje“ üdülőotthonhoz hasonlít, amelynek 13 nagy épülete (klub, mozi, étterem, orvosi rendelő, fürdő és lakóházak) több hektáros lombo*dtertben terül el a tenger partján. Két turista menedékhelyen, 25 pionír-táborban és az említett gyógyintézetekben évente több mint másfélszázezer szovjet polgár, pionír tölti el kellemesen a szabadságát. Egy szép nyári délután sétálgattam a virágokkal teli téngerparton a gelendzsiki járási újság szerkesztőjével, aki városának egykori történetét mondta el. Benéztünk a múzeumba, ahol a statisztikából tudomást szereztünk arról, hogy a cári időben évente mindössze csak 200 ember nyaralt egynéhány kis gyógyintézetben. Az égést cári Oroszország összes üdülőjében pedig évente csak 110 000 arisztokrata, földbirtokos, báró, kereskedő „pihente" fáradalmait. Ma pedig csak magában Geiendzsikben évente 140 000 szovjet polgár üdül. Barátommal d~ Lermontov-hídon keresztül jutottunk el a gyógyintézetek egyikébe, Getendzsikbe, ahol tüdöbajon kívül majdnem minden krónikus betegséget gyógyítanak az intézet szakképzett orvosai. A fürdőosztályon új módszerrrel gyógyítanak, ahogy Marija Petrovna Muszjeva főorvosnötöl ezt megtudtuk. A víz alá egy kismennyiségü rádióaktív izotopot helyeznek el aradonkészülék segítségével és ez gyógyító hatással van a beteg testrészekre. Enyhülnek az izületi fájdalmak, csökken a vérnyomás és a belső kiválasztási mirigyek működése fokozódik. A fürdőosztályon ápolónők segédkeztek a betegeknek. Mérik a vérnyomást, szívverést, fürdés előtt és után. Az egyik hófehér tiszta kádban egy idősebb, őszülő férfi lubickol. Egy kicsit szokatlan selyzetben interjúvoltam meg a beteget, aki ebben a pillanatban éppen az atomkisugárzás hatása alatt volt. De nem látszott rajta egy cseppet sem, hogy tényleg beteg lenne. Még mosolygott is, mikor közelebb léptem hozzá. — Jól érzi magát? — kérdeztem kíváncsian. — Nagyon jól. Ügy látszik használ ez a gyógykúra. — Majd rövid párbeszéd után elmondta, hogy Donbasztól jött ide, egy hónapra az Ordzsonikidze csoport trösztből, ahol mint igazgató dolgozik. M. M. Vasziljevicstől azt is megtudtam, hogy azelőtt húsz évig mint bányamunkás dolgozott. Most talán nézzük meg a hidroaeroinizátort — mondta Marija Petrovna, mikor kiléptünk a fürdőpavilonból. Egy másik épület közepes nagyságú termében ismerkedtem meg ezzel a furcsa nevű szerkezettel, amely Pislagin tanár terve szerint készült Petigorszk egyik üzemében. Az experimentális készülék negatív ionokat választ ki és szór széjjel a levegőben. Ozondús hegyi levegővel hasonlíthatnám össze ezt a levegőt, mely gyógyító hatással van az asztma és a bronchiális betegségekre. Megnéztem a szovjet gyártmányú URDD-11 négyoldalas röntgen gépet, mely az eddig nálunk is ismert amerikai' röntgen készüléknél korszerűbb, mivel a szovjet gép mind váltó, mind eguetfťiľCimrcL működik, és amely о betegról 15 perc alatt különböző álló, fekvő, oldalhelyzetből négyféle felvételt csinál. Ez az épület romokban volt, — mutatott rá az egyik szép épületre a főorvosnő. Az ebédlőben tiszta fehér abrosszal terített asztalok sora várta a gyógyintézet 300 páciensét, akik között legtöbb a bányász és magasrangú katonatiszt. Az intézet 14 orvosa részére külön fogadó-dolgozó szoba van berendezve. A betegek kisebb pavilonokban laknak, ahol csend és nyugalom veszi őket körül. Egy pavilonban nincs negyvennél több beteg. Egy szobában mindössze ketten laknak. A klubban sakk, biliárd, asztalitenisz-terem stb. már meg sem lepett annyira, njert egymással, hogy ki tud jobb és ízlésesebb programot produkálni. A százakat számláló betegek közt, akik egy hónapot töltenek a tenger partján, mindig akad vidám, gitáron, harmonikán játszó ember, zenész, vagy énekes. Mikor mindezt megnéztük, megköszöntük Marija Petrovnának szívességét. Utunk ezután a szomszédos Primorjehoz vezetett. Szolunkov Jefgenyiv Vasziljevics kérésünkre egy kis statisztikát mutatott meg. Egy év alatt 11 670 ember volt ide 2-4 hetes üdulésr&J>eutalva. Az üdülöotthon egész évemét dolgozik. Kirándulásokra is járnak az üdülök, például Szocisba, hajósétákra. Hetenként kétszer tánczene is van az üdülöotthon táncterén. Az igazgató és a főorvos végigkísértek az egész iidiilöotihon területén. Egy kis frissítő után benéztünk a moziba és máshová, semmit sem hagyva figyelmen kívül. De szívem inkább a tánctérre vágyott, ahol a szebbnél szebb keringő lágy dallamára táncoltak a párok. De,élvezetes is volt a tengerparton rózsák között keringeni. Én egy tanítónővel táncoltam, kinek kezében egy csodás sárga és piros vadtulipán, az itteni hegyek szép virága volt. De nemcsak nála. hanem, több lánynál is virág volt, amiről később megtudtam, hogy az itteni szokás szerint a lány ha tetszik a partner, úgy a piros tulipánt adja neki emlékül, ha nem, úgy a sárgát. Már most melyiket fogja neki adni, gondolkodtam a virágokra nézve, de a tánc után a szép szemű tanítónő mindkettőt nekem adta emlékül. Ezt pedig már, hiába kérdeztem az ismerős kollegát is, ő sem tudta, hogy mit jelent. A kultúrreferens ezután különös, számomra ismeretlen táncokra hívogatta Lelkiismeret Naptár szerint itt van ugyan az ősz, azonban a nap tavaszt sejtető sugarai még gyakran végig pásztázzák a sétálgató embert. A szeszélyes napok után szinte régi színeire emlékeztetett ősz őnagyságának vasárnapi bemutatkozása. Ez a fényáradat úgy hatalmába kerítette az ünneplő várost, hogy az ember szinte azt hinné, hogy azokat akarja köszönteni, akik a déli vidékről, Csallóköz rónáiról Pozsonyban seregszemlére jöttek össze. Tavaszi hittel, napmeleg-keltette frisseséggel léptek a novemberi utcára az érdeklődők, hogy.haladó hagyományaink seregszemléjén tanúi legyenek a CSEMADÓK-szerveeetek felkészültségének. • S a nemzeti kultúra iránt érzett mennyi szeretetnek, mennyi ragaszkodásnak lehettünk szemlélői ezen a napon. Az ezerszínű nemzeti értékek szabad kifejtése a szocialista nemzetköziség igaz tartalmát, az emberi szabadság tényleges gyarapítását jelenti. Az első benyomások nem a legkedvezőbbek. A szervezetlenség az első percekben szembetűnik. Hagyománytiszteletből csupán félórás a késés. A közönség jogos bosszankodását, melyet még a konferáló is fokozott, csak a műsorszámok enyhítették Karsay Lajos mély átérzésű Gyurcsó-vers szavalatát a somorjai táncegyüttes Leánykarikázója, valamint Csallóközi népi csárdásai kivették. Az összefogásnak szép tanújele, hogy az ottani helyőrség cseh nemzetiségű tagjai a magyar lányok táncospárjai, akik magyaros hévvel igyekeznek valóssá tenni szerepüket. A magyarbéliek Verbuváló táncában a pöttömnyi Szabé Lacika nyeri meg a közönség tetszését. A táncegyüttesek közül a somorjai magyar nyolcéves középiskola Pünkösdölés című tánca és a pozsonypüspökiek Cigánytánca aratta a legteljesebb sikert. A bemutatott Nylon-harisnya és a Társbérlet című jelenet a nemesócsaiak és a pozsonyiak alakításában kedves emléket hagyott a nézőkben, és a szatirikus jelenetek elérték nevelő hatásukat. Kedves, megható volt idős Krascsenits bácsi szereplése, aki furulyán régi magyar népdalokat adott elő, s eredetiségével nyerte meg a hallgatóságot. Hetvenhét éves létére örömmel vállalkozott erre a fellépésre, s az előadás szünetében csupán azon bosszankodott, hogy újjai, amelyeket az évek már megremegtetnek, „majdnem csak” lámpalázt kaptak. A szólószámok közül Navara Margit, Cafrangó Emília és Molnár József népdalokkal, Bertók József pedig hegedűszámokkal szerepelt sikerrel. A nagymegyeri 80-tagú énekkar fellépése, — ahol őszbevegyült fejek és vidámságtól ragyogó fiatal arcok egyaránt és szép számmal találhatók, — bebizonyította, hogy Kulcsár Rezső karnagy vezetésével jó úton halad. Azonban minden részeredmény ellenére a pozsonyi kerület CSEMADOK- szervezeteinek ez a seregszemléje A közeljövőben Csehszlovákiába érkezik a' Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, amelynek művészeti vezetője Igor Mojszejev, a Szovjetunió nemzeti művésze. A világhírű táncegyüttes 17 Szlovákia minden járásában, községében és üzemében a barátsági hónap ideje alatt előadásokat, beszélgetéseket, könyvankétokat és más rendezvényeket tartanak nemcsak a CSŠZBSZ szervezetei, hanem a Nemzeti Íjront többi tömegszervezetei is. Szlovákiában eddig már több mint negyedmillió polgár vett részt a barátsági hónap alkalmával rendezett előadásokon és számuk napról napra növekszik. Érdemdús munkát végez a nagysurányi járásban a CSEMADOK is. Felkerestük a CSEMADOK itteni járási titkárságát és elbeszélgettünk Tóth János titkár elvtárssal azokról az akciókról, amelyeket a barátsági hónap ideje alatt rendeznek. — Milyen mértékben vett részt a CSEMADOK a surányi járásbarť a barátsági hónap megnyitásának ünnepségeiben? — Járásunkban a CSEMADOK hét helyi csoportja működik és elmondhatom, elég jól működik — válaszolt a kérdésünkre Tóth elvtárs. Az ünnepségekbe egész tagságunk bekapcsolódott. Ezenkívül helyi csoportjaink a CSSZBSZ-szervezetekkel együttműködve négy helyen adtak kultúrműsort a barátsági hónap megnyitásakor rendezett ünnepi esteken. — Milyen akciókat rendez most a CSEMADOK? — A surányi járásban főleg a könyvankétok megrendezésére irányítjuk figyelmünket. Nagy nehézséget okoz kellő számú olyan könyv beszerzése, amelyekről a könyvankétot meg akar-és emberség egyben figyelmeztető is volt. Figyelmeztető nemcsak a járási versenyeken történő kiválasztás igényességének fokozása, hanem a róluk való gondoskodás szempontjából is. Sajnos, a szó legszorosabb értelmében műkedvelő együttesek ezek. A botladozások szűkmarkú segítséget igazolnak. Irányításukkal keveset foglalkozik a sajtó, keveset a központi szervek, s mintha hiányozna a küzdelmet termékennyé tevő alapos elmélyült alkotó munka. Ez volt érezhető az egyes táncszámoknál, valamint a szavalatoknál is. A táncművészet, mely a pillanat szépséges művészetét adja, melyet a holt betű nem válthat élővé, melyet újra meg újra kell teremteni az eleven élet mozgó ritmusával, több figyelmet, szakirányítást igényel. Amennyiben hivatásos művészegyüttesünk nincsen, kultúrcsoportjainkra hárul a feladat, hogy kulturális értékeink megmentéséért következetesen harcoljanak. Mindez azonban nem minden. A műkedvelés lehet jó konzerválóerő, azonban a művésziesség kialakítása, a témaválasztásnak a táncok formanyelvén való hatásos kifejezése már alapos körültekintést igényel. A szakemberek dolga, hogy a legegészségesebb hagyományokhoz és jelenségekhez nyúlva úgy ötvözzék' ezeket, hogy kialakuljon annak sajátos jellege, önálló arculata. És itt elsősorban a vagy háromízben előforduló láblengetésekre gondolunk, amely a nem szakemberekben is kételyeket támaszt. Semmi különösebb merev elv nem köthet senkit sem az egyes hagyományok feldolgozásában. Az azonban követelmény: bármilyen formákat használ fel a koreografťfš, azokat úgy kell asszimilálni, hogy az alkotás egységes legyen, magán viselje a nemzeti, népi szokásokat, s felesleges színekkel ne tarkítsa azt. S mindennek feltétele a szenvedélyes tudni, tanulnivágyás, s a maival való soha meg nem elégedés, a mindig jobbra, tökéletesebbre való törekvés, A szavalatok terén ugyancsak van tennivaló. Többet kell velük foglalkozni, hogy a „gondolat közvetlen valósága” révén a kiejtett szó cselekvés legyen, s a szavalok füle hozzászokjon a finom árnyalatok megkülönböztetéséhez a hangszínek kikeverésével. A hangerő soha nem pótolhatja a hiányzó érzelmi fűtöttséget, s az „ágáló”, patetikus modor — álpátosž. Ezen a ponton ajánlatos idézni Sztaniszlavszkij szavait: „A művészetet szeresd önmagadban és ne önmagadat a művészetben.” És ha mindezt összevetjük, rájövünk arra a következtetésre, hogy a jó mag kedvező talajban is esőt és napfényt vár, majd pedig ápolást és gondozást követel. Adjunk meg tehát minden segítséget, hogy a mulasztásokat helyrehozva akadály nélkül nevelődjenek, fejlődjenek tovább a szépre és a jóra a kultúrára éhes tömegek. (fonod) előadást tart majd Prágában, Bratislavában és más városokban. A csehszlovákiai vendégszereplésen 80 tagú táncegyüttes és 25 tagú zenekar vesz részt. juk szervezni. Eddig már két ankétot tartottunk meg. Áz egyiket Felsőpélen rendeztük, ahol Méry Ferenc: Tizennégy nap a Szovjetunióban című írását, Besenyő községben pedig Olbracht Anna című könyvét vitattuk meg. Sajnos az egyik esetben sem sikerült elérnünk azt, hogy minden részvevő előzőleg elolvasta volna a könyvet. így tehát a vitában jóval kevesebben szólaltak fel, mint amennyien hozzászólhattak volna, ha előzőleg több könyvet tudtunk volna e községekbe eljuttatni. A már megrendezett könyvankétokon kívül Pozbán, Nyikolajeva az Aratás, Nagykéren Gorkij Az anya és Baracskán áolohov Üj barázdát szánt az eke ,c. könyvéről rendeznek ankétot. — Más akciókkal nem kapcsolódik be a CSEMADOK a barátsági hónap programmjába? — Természetesen előadásokat is rendezünk a barátsági hónap előadási témáinak felhasználásával. Előadókat szerveztünk funkcionáriusaink köréből, akik a CSSZBSZ-szervezeteken a magyar nyelvű előadásokat tartják rpeg. Ezzel segítjük elő a barátsági hónapban az összes tömegszervezet közös ügyét, a szocialista kultúra népszerűsítését és terjesztését. További sok sikert kívánva búcsúztunk el Tóth elvtárstól, a CSEMADOK surányi járási titkárától, tudva, hogy ez az együttműködés minden körülmények között meghozza jó gyümölcseit.-okez nálunk is mind megvan. Figyelmemet inkább az itteni szokások kötötték le. A gyógyintézetek betegei gyakran látogatják meg egymást, s az■ ilyen látogatás mindig ünnepélyesen történik. Aki fogadja a látogatót, ősi szláv szokás szerint sóval és kenyérrel várja a kapuban a vendéget. Az ilyen alkalmakra előkészített szórakoztató program, tánc, zene, ének, verselés érdekessé teszi az egész ceremóniát. A gyógyintézetek lakói versenyeznek is ★ ★ ★ Nem tétlenkednek Rozsnyótól alig hat kilométerre fekszik Kőrös község. Ez a falu bizony nem dicsekedhet nagyságával, hiszen mindössze 540 lelket számlál, melynek lakossága, hogy úgymondjam kétlaki — bányász és földműves. Most azonban nem a nagyságáról, hanem kultúréletéről akarunk véleményt mondani. Á község kulturális életében nagy szerepet tölt be a falu tanítója, Márk Ferenc elvtárs. Nem régen került Kőrösre, s nagyon elfoglalt ember, mert nemcsak tanító és kultúrember, de sportember is egyszemélyben. Rengeteg munkája mellett azonban szfvvel-lélekkel megtesz min-Vitaest Lakszakállason A CSEMADOK kerületi titkársága a CSSZBSZ-el- karöltve november 21-én Lakszakállason vitaestet rendezett Galina Nyikolajeva Aratás című regényéről. A helyi szervek mindent elkövetlek a vitaest sikeréért. A propagáció jó volt, a vitaesten a község több mint 40 dolgozója vett részt. Bartal Gizella könyvtáros Galina Nyikolajeva regényét kb. 15 érdeklődőnek kölcsönözte ki. Sajnos azok közül, akik a könyvet elolvasták csak id. Bajcsi Ferenc jelent meg a vitaesten. Az előadást követő vitában valamennyi felszólaló a társas gazdálkodás előnyeit hangsúlyozta, levonta a regény tanulságait, s többen a helyi szövetkezetben előforduló hibákról és^ a szövetkezet jelenlegi nehézségeiről bea párokat. Kazifir, podigraz, podigrany, hármas polka, és még másféle báli táncok következtek. A párok egymásután léptek be a tánctérre, majd a zene ütemére, mintha már előtte gyakorolták volna, egyszerre lejtették a szebbnél szebb és bonyolultabb táncfigurákat. Erre már nem vállalkoztam, hanem elbúcsúzva az új barátoktól, az üdülőktől, elsétáltam a meleg tengerparton két vadtulipánnal a kezemben. HORVÁTH SÁNDOR dent a kulturális élet, a CSEMADOK- szervezet munkájának javításáért. — Mindent lehet, csak akarni kell! — mondja ő, és hogy ez valóban így van, azt a tettek bizonyítják. A körösi CSEMADOK-szervezet múlt év októberétől dícséretreméltóan működik. Nem kisebb darabok betanulását vállalták, mint a Dankó Pistát, az Obsitost és a Bort. A nagy sikerre jellemző, hogy ezekkel a darabokkal többször kellett fellépni mind a faluban, mind a környéken, így Berzétén, Jólészen, Rudnán, Sajóházán, és máshol is. Sólyom László, Losonc. széltek. A felszólalók rámutattak arra, hogy a dolgozó parasztság előtt egyetlen helyes út áll, a közös gazdálkodás útja, mely a magasabb életformához vezet. Több felszólaló arról beszélt, hogy gyakrabban kellene a falvakon vitaesteket rendezni. Először különösen a magyar klasszikusok műveit és jelentőségüket kellene ismertetni, részben azért, mert a falusi dolgozók jórésre még nem ismeri a magyar klasszikusok műveit, részben pedig azért, hogy a magyar klasszikusok művein keresztül megkedveltessük velük az irodalmat. Az egyik felszólaló találóan mondotta: Az a magyar ember, aki jól ismeri a magyar irodalmat, kellőképpen megtudja becsülni a külföldit is. Bartha I. A Mojszejev-együttes Csehszlovákiába jön A tömegszervezetek együttműködése /
