Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-11-25 / 47. szám

1956. november 25. JraUtrd Földműves к befektetett összeg bőven kamatozik A deáki szövetkezet gazdasági udva­ra kint a faluvégén terül el, s rajta az épületek tömege ékeskedik, melyre büszkék a szövetkezetesek. Jóleső ér­zés látni együtt az állatállományt. A széna- és herekazlak is az istállók kö­zelében sorakoznak. S ezt a nyolc hek­tár területet kérítés veszi körül. Hosz-Gombos Mátyás 13 tehenet gondoz. A fejéstól nem reped tenyerén a bőr, munkáját megkönnyíti a fejőgép. szú évek munkája rejlik benne,- de megérte. A szövetkezet megalakulásakor csu­pán 30 marha, 50 sertés és 16 ló ké­pezte vagyonukat. Ezek a számok nap­ról napra növekedtek. Az állatgondozók munkája nyomán egyre több malac, borjú látott napvilágot. Megtörtént az is, hogy Cifra egyszerre három borjú­val ajándékozta meg a szövetkezetét. A gyors szaporodás az építkezésben is gyors tempót követelt. Az építőcsoport ki is tett magáért. Az állatállomány létszámának megfelelően építettek. Ebben államunk is sokat segített. Hosszúlejáratra hét millió kölcsönt adott a szövetkezetnek. E segítség nélkül az épületek gombamódra nem szaporodhattak volna. Igaz, sok mun­kaegység is ráment az építkezésre, de már túl vannak a nehezén. A tanya dísze a többemeletes raktár és a fe­hérpalás víztorony. Nyolc új silógödör mint katonák őrt állnak az udvar köze­pén. Ezenkívül több istálló sorakozik egymás mellett. Az épületeket mind­mind gépesítették. Az alomszalmát, a trágyát és mindenféle takarmányt füg­gővasút segítségével juttatják el ren­deltetési helyére. A fejési idő alatt halk morajjal dolgoznak a fejőgépek. Az önitatók állandóan biztosítják a friss ivóvizet. Egyszóval a legnehezebb munkáktól megszabadultak az állat­­gondozók. Tisztaság, rend az istállókban A tanya udvarán bokáig ér a sár, de már rakják a nagy köveket, készül az út, rendezik az udvart. Tuska Márton csoportvezetővel járjuk az istállókat, gyönyörködünk a szép jószágokban. Az istállókban 364 szarvasmarha ké­rődzik, a sertésólakban pedig 720 ser­tés emészti reggelijét. A helyiségek tiszták, szárazak. A tehenek nyugod­tan feküsznek a száraz almon. Szőrük síma, jól tápláltak. — Elegendő takarmány, nagy hasznú tehenek, korszerű istállók — e három fontos tényező ha megvan, — mondja Tuska elvtárs, — a gazdaság kimerít­hetetlen pénzforrása az állattenyésztés. — Nagy súlyt fektetünk az állatte­nyésztésre, de megéri Ha nem üti fel a fejét valami komoly baj, beváltja a hozzáfűzött reményeket. Most is ki­húzott bennünket a csávából. Míg a növénytermelésben nem tudtuk ter­vünket elérni, az állattenyésztés túl­teljesíti azt. Kamatozik a hétmillió korona A sertésólak körül nagy a zsivaj, lárma. Zelman Pál, Šidó Anton és Kom­­játi Zoltán válogatják a hízókat. — Csak a nagyját — biztatja a fia­talokat Szroka Pál zootechnikus, mi­közben ő is belecsimpeszkedik egy kövér sertés fülébe. Élő hústömeg ez a kiválasztott húsz sertés, mely a mázsálás után a szö­vetkezet teherautójára kerül. — Az utolsó szüret — mondja mo­solyogva a zootechnikus — s elgyö­nyörködik közös munkájuk gyümöl­csén, a széleshátú hízókon. — Nyolc­vanat szállítunk el, ezzel lezárjuk az évet. Az apraját az első negyedre nagyjuk, mert jövőre még többet, tettünk szabadpiacon. Az állattenyész­tésből származó bevételek lehetővé te­szik az év végi zárszámadást is. Nagy haszonnal jár az állattenyész­tés, és szép jutalomban részesülnek az állatgondozók is. Komjáti Zoltán és társai, akik a hízósertéseket gondozzák, eddig 600 munkaegységet szereztek. E szám mögött nem maradnak le a szarvasmarhagondozók sem. Hajtman András 13 tehenet gondoz és fej. No­vember 1-ig 606 munkaegységet dol­gozott le. Van mit a tejbe aprítaniok, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a 10 korona előleghez munkaegységenként még 2,30 kg búzát, 1 kg árpát, 30 dkg kukori­cát és 30 dkg burgonyát kapnak. Már az esti szürkület fátylat borít az ablakokra, amikor Karasz Pál elnök­kel és Horák György agronómussal a szövetkezet jövő terveiről beszélge­tünk. — Takarmányunk beosztva kitart újig — mondja az agronómus. — Silót 80Ö köbmétert készítettünk, ebből 50 köbméter tejesérett csöveskukorica. Ezt a sertéseknek szántuk és sok da­rát megtakarítunk majd vele. Tejátla­gunk 6—7 liter között mozog. Ezt a számot szeretnénk átlépni, kell a pénz, még nagy munka áll előttünk. Ha az Képünkön a kerü­letenként kisorso­lásra kerülő 175-ös Jáwa motorbicikli látható. A Roľnícke noviny és a Szabad Földműves nagy téli lapterjesztési ver­senyében a pénzbeli jutalmon kívül még sok értékes tárgyi ajándék nyerhető. Felhívjuk lapunk minden olvasóját, hogy kapcsolódja­nak be a versenybe és másokat is érte­sítsenek róla. Versenyre hívom a járási földművesújságok szerkesztőit Elfogadom Krajčovič elvtárs felhívását Hajtman András és Gombos Mátyás a függőcsille segítségével könnyűszerrel és gyorsan kihordják a trágyát az istállóból. A Szabad Földműves legutóbbi számában olvastam, hogy Kraj­čovič elvtárs, a galántai járási földmüvesújság szerkesztője, aki jó ismerősöm és barátom, 200 előfizető szerzésére tett válla­lást. , Megvagyok győződve arról, hogy vállalását teljesíti. Ben­nem is megszületett a gondolat, hogy járásunk azon földműve­seit, akik a Szabad Földműves­nek még nem rendszeres elő­fizetői, megnyerjük a földműves­újságok olvasóinak táborába. Ha­bár eddig is szép eredményeket értünk el járásunkban a föld­művessajtó terjesztése terén, mégsem mondhatjuk, hogy már minden lehetőséget kihasznál­tunk annak érdekében, hogy minden földműves család aszta­lán ott legyen a földművessajtó. Üzenem Krajčovič elvtársnak, hogy méltó versenytársa leszek. Egyben kijelentem, hogy én magam is helyesnek tartom ja­vaslatait a Gyermek-rovattal kapcsolatban, amely igen nagy nevelő szerepet tölthet be. Hogy a földmüvesújságok nagy téli terjesztési versenye sikerrel járjon, javasolnám, hogy a többi járási földmüvesújság szerkesz­tői is kapcsolódjanak be a lap­terjesztési versenybe. E tekin­tetben versenyre hívom a járási földművesújságok szerkesztőit. Jelszavunk legyen: „Minden föld­­müvescsalád asztalára földmű­vessajtót!” KULIK GELLÉRT, a királyhelmeci járási földmüvesújság szerkesztője. Németh Jánosnak, Tornaija kövérebbeket akarunk elérni. A befek­tetett összeg bőven kamatozik és az állattenyésztés dönti a pénzt a közös pénztárba. A kötelező beadáson felül — amely 240 mázsát tesz ki — szabad­­áron 218 mázsa sertést adtunk el. A 76 751 liter tejet hetvenezerrel meg­­toldottuk. Tojásból 8000-et értékesí­egész falu magáénak vallja majd a szö­vetkezetei és tömörül a nagy családba, még egy hasonló gazdasági udvarra lesz szükségünk. Szép terv és a szövetkezet elért eredményei a biztosíték arra, hogy ez a közeljövőben megvalósul. Sándor Gábor „Olvastam az újságban a Roľ­nícke noviny és a Szabad Föld­műves nagy téli lapterjesztési versenyét. Kértem a postán megrendelő lapokat, erre azt felelték, hogy nincsen”, — Írja szerkesztőségünknek Németh Já­nos elvtárs, a CSEMADOK tor­naijai titkárságának dolgozója. Egyben kéri szerkesztőségün­ket, hogy küldjünk megrendelő­­lápokat. — Szerkesztőségünk’ azt üzeni Németh elvtársnak, ELES TOLLAL hogy a postai hírlapszolgálat köteles megrendelőlapokat biz­tosítani. Forduljon még egyszer az illetékesekhez, és ha mégse kapna megrendelőlapokat, akkor írja meg szerkesztőségünknek és eljárnak a felsőbb szervek­nél. Felhívjuk a többi postai hír­lapszolgálati hivatalokat is, hogy biztosítsanak elegendő megren­delőlapot és kapcšolódjáritďt be' lapterjesztési üeráeriyünkbe.' Szerk. Sárgul már a kukuricaszár.... Szlovákiában a kis- és középparasztok az 1956. év második felében 48 EFSZ-t alakítottak. Az új szövetkezetek, ame­lyekben 847 földműves üzem tömörült 7150 hektár mezőgazdasági területen kezdik meg a közös gazdálkodást. Eb­ben az időszakban a legtöbb — 13 — EFSZ az eperjesi kerületben alakult. A bratislavai kerületben 10, a banská bystricaiban 8, a kassaiban 6, a nyit­­raiban 6, a zsolnaiban pedig 5 új szö­vetkezet létesült. Mi mindent rejt magában a takarmányozási terv Gálád Jánost — a Losonc melletti tamási EFSZ zootechnikusát jó szak­emberként emlegetik a szövetkezeti ta­gok. Nem egy embernek adott már hasznos tanácsot a takarmányadagok és a takarmányozási tervek összeállí­tásánál. Állattenyésztésüknek jó híre van a környéken. A legtöbbet a begyűj­tési vállalat dolgozói beszélhetnének ró­la, akik évente többszáz 100—200 kg­­os hízót, sok ezer liter tejet és tízez­rekre menő tojást vásárolnak fel a ta­­^mási EFSZ-től. De nemcsak ez! Sok szövetkezet és állami gazdaság az ő te­nyészetükből vásárolt állatokkal egé­szítette ki tervezett anyakoca- és ser­tésállományát. Az állattenyésztésre fordított lelki­­ismeretes munka eredménye nem ma­rad el. Ebben az évben már több mint 900 000 koronát kaptak állati termé­kekért. Az év végéig még további 300 ezerre számítanak. Ilyen eredmények eléréséhez kevés lenne, csak a lelkiismeretes munka. Fon­tos szerepe van a takarmánybázisnak és a helyes takarmányozásnak. A ta­karmányokról jól gondoskodtak egész éven keresztül. Ügyeltek arra, hogy pontosan betartsák a szántóföldi ta­karmányok vetési tervét. A réteket is jól megtrágyázták. Az agronómuson kívül különösen Gálád zootechnikust érdkelte a takarmánytermelés. Kaszá­lás idején maga is a határban volt a takarmányozási csoport tagjaival. Az 5660 mázsa gombosherét a legkisebb veszteség mellett megszárították és behordták. Réti szénából ugyanennyit biztosítottak télire. A takarmányszalma karcsú kazlakban van. Nem rothad a mezőn, mint az előző éveken. A siló­gödrökben 1200 köbméter lédús takar­mány erjed. A takarmánnyal, azonban gazdaságo­san kell bánni. Akkor kell spórolni, amikor sok van. Az 520 szarvasmarhá­nak sok takarmány kell újig. Ha nyak­ra-főre pocsékolnák, aligha lenne elég májusig. Gálád Jánosnak is az a véle­ménye, hogy ha most bőkezűen bánná­nak vele, áprilisban már pénzért kel­lene vásárolni. Az ilyen esetek megakadályozását szolgálja a takarmányozási terv. A ta­­másik már négy éven keresztül eléggé meggyőződtek ennek igazáról. Terv nélkül el sem tudnák képzelni a he­lyes, gazdaságos etetést. A tervet már kidolgozták a téli időszakra. Gálád János a szövetkezet elnökével és Beracka körzeti zootechnikussal összeállították a takarmányadagokat. Ennél a műveletnél figyelembe vették saját takarmánykészletüket. Nagy hasz­nát látták' az elmúlt évek folyamán szerzett tapasztalatoknak. Ezen a télen pl. a hasas üszők is kapnak naponta 10 kg silót. A tehenek 7 kg herét, 3 kg ta­karmányszalmát, 1 kg darafélét és 20 kg silót kapnak naponta. A fiatal ál­latok számára is pontosan megszab­ták a napi adagokat, mégpedig az egyes korcsoportok szerint. Márciustól aztán napi fél kilóval emelik a tehenek szá­­lastakarmány-adagját, hogy jó állapot­ban kerüljenek a legelőre. A gyenge állat megbetegszik a zöldtakarmányo­zásra való átmenetnél. A takarmányadagokat 200 napra — november 1-tól május 15-ig állították össze. A takarmányszükségletet — a daráféléken kívül — saját termésükből fedezik. A tervszerű takarmányozás nemcsak a gazdaságosságot és takaré­kosságot eredményezi, hanem az álla­tok hasznosságának emelését is. Isme­retes, hogy az egyoldalú takarmányozás csökkenti a hasznosságot. A tamási szövetkezetben összeállított takar­mányadagok tartalmazzák mindazt a tápanyagot, amely a nagyobb tejelé­­kenységhez és súlygyarapodáshoz szük­séges. Magában azonban még a legjobb ta­karmányozási terv sem jelenthet si­kert. Pontosan be kell tartani, aszerint kell takarmányozni. A tamási szövet­kezetben be is tartják. Azért érnek el 7 literes átlagos tejhozamot. Vannak 12—16 literes teheneik is. A tehenek takarmányadagját maga a zootechni­kus adja ki naponta. A takarmányozási terv betartása az elmített előnyökön kívül a termelési költségeket is csökkenti. A tamási szö­vetkezetben 1,14 koronába kerül 1 li­ter tej kitermelése. Ebben az évben kb. 100 ezer korona tiszta jövedelmük lesz tejből. Érdemes tehát tervszerint takarmányozni. így nem fordulhat elő az, hogy ősszel bőség, tavasszal Ínség. Täčik J. I — Helyesebben azonban inkább úgy mondhatnánk, hogy sok helyen inkább elsárgulóban van. Azelőtt gyakori je­lenség volt, ma ítt-ott még előfordul, hogy a kukoricaszárra mostoha szem­mel néznek. Ha a régmúltra gondolunk, sokszor felidéződik bennünk az ilyen ősz végefefé hajló kukoricatáblák ké­pe. Sokszor elhangzott a dobszó, hogy takarítsák le a földeket, mert a kuko­ricászárakban áttelel a moly és a kö­vetkező évben nagy kárt tehet a ter­mésben. Pár évvel ezelőtt a kukorica­szár takarmányalapra való felhasználá­sát kezdték szorgalmazni. Ez a siló­készítésnél különösen jól bevált, s jó takarmány répászelettel vagy répafej­jel keverve. Azonban tápértéke nagy mértékben csökken, ha betakarítását késői időre hagyjuk. Sajnos ezt szövetkezetünk tagjai is tudják, mégis 30 hektáron még mindig kint díszeleg a kóró, sőt elvétve még kukorica is vár elszállításra. És ebből is megítélhető, hogy a szövetkezet vezetősége a munkafegyelem betartá­sát nem éppen szorgalmazza. Még az évzáró taggyűlésen elhatá­rozták a szövetkezeti tagok, hogy be­vezetik a pótjutalmazást. Azonban a nemrégen megtartott taggyűlésen ki­tört a „botrány". A kocsisok nem mérték meg az egyes tagok által ter­melt cukorrépát. Pedig az eredmények különbözők, mivel egyesek csupán 10 áron 26 mázsát is termeltek, mások viszont csak 14, vagy 16 mázsát. Görcs Imre jogosan szólalt fel a taggyűlésen, hogy ragaszkodik a 6 mázsa pótjuta­lomhoz. Utána úgy határoztak, hogy a pótjutalmat mindenkinek átlagosan 18 mázsa után osztják ki. Természetes, hogy ez helytelen, mert ez az egyen­­lősdihez vezet. Ez nem segíti elő a többtermelést és a munkafegyelem: megszilárdulását. Hogyan is segíthetné, mikor az is, aki keveset termelt, ugyan­olyan pót jutalmat kap, mint aki gon­dos munkájának gyümölcseként töb­bet takarított be. Ez az egyenlősdiség nem serkenthet jobb munkára. Feltehetjük a kérdést, hogy a szö­vetkezet vezetősége miért nem támo­gatja azokat, akik a több termelésért, szövetkezetük gazdagodásáért harcol­nak. Ezért történhetnek meg olyan esetek, hogy Boráros Pétert, aki min­dig elsőnek fogja be a lovait, ahelyett, hogy megdicsérnék, „éhes” jelzővel illetik. Ilyen nézetek ellen szigorúan harcolni kell A szövetkezet vezetősé­gének népszerűsíteni kell a jól dolgo­zókat, hogy munkához- való viszonyun­kat mások - is megjavítsák. Hiba történt ott is, hogy a cukorrépa szállításakor felcserélték a csoporto­kat. Az előző csoport naponta 280 má­zsa répát hordott be Somorjára. Úgy látszik, ezt valaki „megsokalta”, mert egy másik csoportot állították oda, amelynek napi szállítása mindössze 120 mázsa. Ez szintén nem járul hozzá a munkák gyors és időbeni elvégzéséhez. A szövetkezet vezetőségének töre­kednie kell arra, hogy a tagok az el­végzett munka után arányosan kapják a jutalmazást, hogy ezzel megszilár­dítsák a munkafegyelmet. Így aztán minél hamarabb eltűnik a doborgazi szövetkezet földjeiről is az árván ha­­gyontt kukoricaszár. Bulla Lajos, HNB-titkár, Doborgaz Köszönik az ipolyviskiek.... Az ipolyviski szövetkezet panaszt intézett szerkesztőségünkhöz, hogy a Megbízotti Hivatal illetékes osztálya már egy éve beadott kérelmüket néni intézi el. A faluban szeszfőzdét akarnak felállítani, mert eddig messzire kel­lett járni égetett szeszt főzni. Szerkesztőségünk eljárt az ügyben és segített az ipolyviskiek kérelmét elintézi. A Povereníctvo potravinárskeho priemyslu hlavná správa Lieho­vary értesítette szerkesztőségünket, hogy Ipolyvisken rövidesen működhet a szeszfőzde. Az ipolyviskiek levélben köszönték meg szerkesztőségünk közben­járását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom