Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-08-26 / 34. szám

Földműves 9 1956. augusztus 2 V Egy partizán visszaemlékezései 4Dallal, tánccal Vámosfalu aratóünnepe állatok —■ medvék, farkasok, leopár­dok — kisgyermekeket, akik az őser­dőben eltévedtek, vagy akiket ezek a vadállatok elraboltak, csodálatos módon kölykeikkel együtt felnevelték. Ezek a gyermekek azonban az embe­ri társadalomba visszajutva, 'minden esetben életképteleneknek bizonyultak és hamarosan elhaltak. Legtovább, Í7 éves koráig egy Atnala nevű indiai leányka élt, akit tíz éves korában egy farkasbarlangban találtak meg. Ez a lányka két év múlva már tu­dott kétlábon járni — ha azonban sietnie kellett, azonnal négykézlábra ereszkedett — és csak hét év múlva tanult meg összesen 39 szót. Mindebből kitűnik, hogy az emberi fejlődés szorosan összefügg a környe­zettel — a tudatos munkával, — ami testét, végtagjainak használhat ó­­ságát, agyát egyaránt formálja. Tud­juk, hogy a munka az, ami az em­bert emberré tette, mert kifejlesztet­te kezét, mert az elvégzett munka közben megtanult gondolkodni, be­szélni, később tervezni, tudatos életet élni. (A Szabad Föld) Lordék otthona a zsolnai Gottwald­­utca egyik legszebb házában van. A Lord-család tagjai vendégszerető em­berek: az apa cigarettával, a mama gyümölccsel kínál, a kisfiú pedig a szülőgyötrés legkülönbözőbb vállfajait mutatja be a vendégnek. A családfőt, akivel elbeszélgettünk a felkelésről. Józsefnek hívják, ma negyvennégy esztendős. Háborús emlékeiben bön­gészünk: „A Ján Šverma II. partizánezredben jó harcosnak és parancsnoknak bizo­nyult, aki mindig kész volt kötelessé­gei becsületes teljesítésére...“ Danyiiov szovjet százados írta ezt a hajdani ifjú főhadnagyról. A volt partizán felsóhajt: szór a hegyek felé, a felkelőkre. De harcos lelkünket egyre ellenállóbbá tették a németek elkeseredett bünte-' töakciói, cselszövései és bérencei nép­­veszlő viselkedését is csak gyűlölet­tel nézhettük. Erdő, hegy a mi birodalmunk volt — Bátorított az előttünk menetelő csehszlovák ejtőernyős brigád cso­portjának hős példamutatása is. Aho­gyan nyomukban haladtunk, egy-egy völgyben láttuk küzdelmeik színterét, amely egy hőskölteménynél is többe: mondott. — S a harcok közepette volt-e kap­csolatuk a lakossággal?... Augusztus 11-én nagy napra ébredt Vámosfalu. Az EFSZ ezen a napon tartotta hagyományos aratóünnepélyét. Már a kora reggeli órákban a falu apraja-nagyja talpon volt, hogy elő­készítsék az ünnepélyhez szükséges kellékeket. Az aratóünnepély értékes kultúrműsorát a helybeli iskola pio­nírjai adták. Az örömteli ünnepélyt megelőző héten osztották ki a természetbeni járandóságot, amely a félévre ledol­gozott munkaegységekre szólt, s bi­zony nem kevés azok száma, akikhez a szövetkezet kocsija nagymennyisé­gű gabonát szállított. így Kós Ferenc 24, Gányovics István 21,6, Horváth Miklós 18 mázsa gabonát kapott. A jó munka ga Az ez évi jó termés következtében az EFSZ tagok mindenütt szép jöve­delemre tettek szert. A zselízi EFSZ például 26 900 munkaegység után hat vagon búzát és három vagon árpát osztott szét a szövetkezet tagsága között. Szinte természetes, hogy teli zseb­bel a kedv is jobb, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy mindenütt nagy előkészület előzte meg az ara­tóünnepélyt. A zselízi járásban elsőnek Ipolybél rendezte meg aratóünnepélyét, melyre meghívták a szomszédos vámosmiko­­lai termelőszövetkezet tagjait is. A vidám műsorral tarkított ünnepély nagy sikerrel zajlott le, majd utána megkezdődött a népi mulatság, dallal, tánccal ünnepelték a szövetkezet tag-Az előző évekhez viszonyítva á szö­vetkezet jövedelme nagymértékben növekedett. A jó munka csak növelte a munkaegység értékét, s jó mun­kánk eredményeként elértük, hogy megnyertük a járási vándorzászlót, s 1500 korona különjutalmat is kap­tunk. Beadásunkat határidő előtt te!-' jesítettük. Mindezeket az eredményeket tag­ságunk, valamint a szövetkezet veze-' tősége odaadó munkájának köszönhet­jük, s ez a siker a jövőben is sár-’ kallni fog bennünket még szebb ered-' mények elérésére. Csörgey István idag gyümölcse jai a sikeres kenyércsatát, hogy az­után a dolgos hétköznapok alatt to­vább folytassák erőfeszítéseiket. Hasonló jó hangulatban folyt le az aratöünnepély Endrődön, Zalabán, Kis­­ölveden és a zelízi járás több más községében. K. E. CSEMADOK kultúrbrigád Az aratási és cséplési munkák ör­vendetes ütemébe bekapcsolódott az egyik legfiatalabb csoport, a nyitrai is. A napokban meglátogatták Eger­­szeget és Vicsápapátit, és sorra fog­ják látogatni a nyitra-környéki többi magyar falut is. Kiváló műsorössze­­áilítása révén az együttes nagy si­kereket ér el. (m-l) A LÚČNICA SKANDINÁVIÁBAN A CSISZ Központi Bizottsága álla­mi-díjas és kétszeres VIT-dijas ének­és táncegyüttesének, a Lúčnicának egy része már több mint egy hónap­ja szórakoztatja a délamerikai kö­zönséget. Az együttes másik része szombaton, augusztus 18-án indult az északi államokba, Norvégiába, Svéd­országba és Dániába. A Lúčnica tag­jaitól a bratislavai nagyállomáson in­dulásuk előtt a CSISZ KB-ának tit­kára Major Ágoston búcsúzott el. Az együttes művészi vezetője, dr. Stefan Klimo ígéretet tett, hogy a Lúčnica mindent megtesz az északi államok­ban, hogy minél méltóbban képvisel­je a szlovák népművészet szépségét és gazdagságát. Az északi körútra induló együttes 25-tagú zenekarból, 38-tagú énekkar­ból és 18 táncosból áll. Programúkon legsikerültebb számaik vannak, mint például az árvái juhásznóták, közked­velt kelet-szlovákiai csárdások és nem utolsósorban a Gyetvai vigaloni. Az együttes első fellépése augusz­tus 21-én volt a norvégjai Bergen­­ben. Dalaink öt hétig zengenek majd a norvég fjordok felett, s a svéd Vashegység alatt. Az együttes Dánia több városában is fellép — és haza­felé még a Német Demokratikus Köz­társaságban is, ahol részt vesznek a csehszlovák-német barátság ünnepsé­gein. —ir De parasztok, iparosok, kisemberek fiai voltak többnyire, s a közös osz­tályrész minden különbséget eltörölt köztünk. A mi osztagunkban, vagy negyvenen lehettek ... — S volt elegendő lőszerük addigra? — Douglak-gépek ejtőernyővel dob­ták le nekünk a szovjet géppisztolyt és a lőszert, de más utánpótlást is a szükséges mennyiségben. Amikor Osz­­molov vette kezébe a partizánvezérkar irányítását, már végig összeköttetésük volt a hadszíntérrel, ismertük a ha­dihelyzetet, jól igazodhattunk műkö­désünkben az arcvonalhoz, hogy a fa­siszták állandó nyugtalanításával és haderejük gyengítésével támogassuk a Keletről előnyomuló seregeket. Alojz Klimo: Közelednek a németek. Jozef Báláz: Velünk az isten — Nem volt ám könnyű az út a f szovjet emberekkel való találkozásig! ... — és belekezd emlékezéseibe: — Ha városomból Pozsony feié uta­zom, Haván mindig kinézek a vonat­ablakon. Látnom kell a fegyház ko­mor, szürke falait, amelyek mindig új gyűlölettel töltenek el a fasizmus­sal szemben. — Bizonyára megrázó élményei vol­tak itt. — Havára zárták a fasizmus ellen­ségeit. Büszke vagyok rá, hogy idevetettek engem is, ahol Fábry Zoltánt és a szellemi ellenállás több más nagyságát tartották fogva. Miközben beszél, el-elmereng. — „ ... Haváról szökve, hegyen-völgyen át követtük a felkelés hívó szavát Nemeskosztolányig, ahol a felkelési sereghez csatlakoztunk. Annyi idő után újra szabadon, emberhez méltón, fegyverrel a kézben ... Akkor valóban át tudtam érezni a száz év előtti sza­badságharcosok benső tüzét...“ Ezt érezhette a szlovák nép a fel­kelés dicső napjaiban. Nagy napok, amelyek nem tűrtek több erőszakot és megaláztatást!... Elkomorkodva rázza meg fekete fe­jét: — Csak a visszavonulás hónapjaira nem emlékszem szívesen. Ma már többet látunk az akkori hibákból. An­nak idején azt hittük, csak a túlerő és a mi tapasztalatlanságunk az oka: Privigyén és Körmöcbányán át mene­teltünk, vonultunk Szkalka felé. Em­lékszem, egy nappal Besztercebánya eleste előtt jutottunk el a Staré hory elnevezésű hegyekbe. Mintha a re­ménytelenség és a vigasztalansúg ma­ga hullott von’ alá az égből, úgy esett, egyre esett az eső, — mondja elme­rengve. — Mi tizen, tizenöten a régi­ekből együtt maradtunk, hátha újra összeáll az elfojtott felkelés immár szervezetlen serege. Az erdők mélyén felszerelés, élelem, biztatott valaki. Nosza, az erdőségekbe! És százak, ezrek vonultak a mély erdők felé. — Megtalálták a felszerelést? — Egy mezőnyi fegyvert találtunk Donovalyn - ártalmatlanná téve, hasz­­nálhatatlanul. Mitévők legyünk?... Cso­portunk tanácstalanul vonszolta ma­gát, cókmókját ide-oda. Tudtuk, hogy köröskörül fasiszta túlerő. További sorsunk kétséges volt, de életünket nem adtuk volna olcsón. Egy hajnalon szovjet harcosok kerültek közénk és szinte csodát mű­veltek. — Mit ért ezalatt? — A szovjet harcosok megkezdték a partizánok szervezését. Egész más lett a hangulat. Már tudtuk, hol az ellenség, milyen 'ä' hadihelyzet, mi V cél. Kiállunk újra! A hírszerzők jelez­ték: szabad az út. S újra éledt ben­nünk a felkelés harci szelleme. — Milyen volt a partizánok gondol­kodása ? — A sok viszontagság egyeseket letört, mások szívét megejtette.- Mi tudtuk, hogy a plébános-köztársaság elnöke, dr. Tiso Besztercebányán ki­tüntette a fasiszta kereszteslovagokat. Azt is, hogy szenteltvíz helyett átkot Mongol művészegyüttes Bratislavában A főrévi EFSZ tagok nemcsak a nyári munkák si­keres befejezését ünnepelték boldo­gan az aratókoszo­rú alatt, hanem az első félév kiváló eredményeit is. Van is miért örülniük. A búzánál 4, az árpánál 5,2, és a zabnál 6 mázsával több termett a ter­mett a tervezett átlagos hektárho­zamnál. A tervezett bevételt így az el­ső félévben 268 szer koronával tú.l-Д képen az EFSZ elnökét, Martinen Metódot látjuk Luk? lépték. nišová Júliával és Harnádi Erzsébettel, a körzeti aratóün­nepélyen. — F.l sem tudom képzelni a parti­zánháborút a lakosság támogatása nél­kül. Hiszen a felkelt nép fegyvereit tartottuk kezünkben, természetes, hogy a falvak lakossága és a hegyi­lakók segítettek bennünket. — Az élelemszerzés azért veszélyes lehetett? — Hírszerzőt küldtünk a faluhoz. Amikor megtudtuk, hogy nincs hitle­rista a faluban, lementünk és csak­nem minden házban el volt készítve a jószívvel csomagolt élelem. Pedig nem egy nagyszámú partizáncsoport járt le a faluba... „Népem ilyen maradt“ — mondhat­nánk az ellenállás cseh költőjével Sta­nislav Kostka-Neumannal. Szabadság­­szeretetében szilárd volt a nép, s an­nak nemcsak szlovák és cseh, hanem magyar fiai is. — A foglyul ejtett magyar honvédek zöme szívesen vette fel újra a fegy­vert, hogy a mi oldalunkon a fasisz­ták ellen küzdjön. Sokan voltak köz­tük „felvidékiek“, ahogy a dél-szlová­kiai területet nevezték az „anyaország" beliek... Pedig a hegyekbe szorítva, nem volt a legrózsásabb a helyzetünk — Ján Šverma után nevezték el az ezredüket? ... — Igen. A téli fagyban-hóban való menetelés közben elpusztult hős után ... Sajnáltuk, hogy nem küzd­­hetett tovább velünk. Oj év után már új tiszteket kaptunk, jobb lett a ki­képzésünk, a politikai nevelésünk. Érthető, hogy ennek nyomán a harci szellem, a taktika és az eredmény is megjavult. — Hogyan folyt a politikai nevelés? — kérdjük. — Sorainkban ott küzdött a párt. Emlékszem Lietavec József elvtársra, a Vörös Kereszt szlovákiai főtitkárára és másokra is, akik türelmes, felvi­lágosító és meggyőző munkát végez­tek a harcosok között. Megmagyaráz­ták a felkelés osztályjellegét és világ­­történelmi jelentőségét. Sokan egész másképp láttuk attól fogva a világot. Magam is akkor kértem felvételemet a pártba . . . S így, állandó harcok közt szenved­ve, küzdve, de hősiesen ellenállva és végül győztesen találkoztak partizán­jaink a szovjet seregekkel, akik el­hozták népünknek az új tavaszt — a felszabadulást. Szántó György A hatalmas, többszáz millió lakost számláló Indiából, amelynek nagy te­rületeit még ma is áthatolhatatlan őserdők borítják, számolnak be a legutóbbi jelentések egy kis kilenc­éves gyermekről, aki életének nyolc évét a vadonban, farkasok között töltötte el, s akit most egy pályaud­varon, üres vasúti kocsiban fogtak meg. Az elvadult kisfiút úgy kellett elfogni, mint egy kis állatot, mert minden közeledőre dühös morgással a fogait vicsorította. Ramu — ezt a nevet kapta a kis farkas-gyerek, ma még csak nyers hússal táplálkozik, az ételt a földre helyezett edényből úgy falja, mint az állatok, kezeit nem is veszi hozzá igénybe, — és két lábán járni képte­len. Térdei, mint ezt első képünk is mutatja, megvastagodtak, számsze­rűen megkeményedett bőr fedi őket, mert mindig négykézláb jár. Kezein és lábain a körmök karomszerüek, fogai mint ezt a második képünkön láthatjuk, elöreállók és agyarformá­­júak. Ápolói most különféle gyógy­tornákkal és masszírozásokkal kísér­leteznek, hogy Ramut a kétlábon já­ráshoz szoktassák. Ramut, egy anyajegyról, Mahaibr Prasad nagpuri gyümölcskereskedö nyolc évvel ezelőtt eltűnt gyermeké­nek véli felismerni. Orvosok vélemé­nye szerint nem valószínű, hogy a kisfiúban az emberi sajátosságok va­laha is életrekelnek. A vadonban, ál­latok között eltöltött évek és éppen azok az évek, amelyekben a fejlődés a legnagyobb fokú, Kamuban állati sajátságokat, ösztönöket fejlesztettek ki és természetes, hogy agya is eb­ben az irányban fejlődött. Indiában mintegy 30 hasonló, bizo­nyítható esetet ismernek, amikor vad-Vasárnap délelőtt Bratislavá­­ba érkezett a Mongol Néphad­sereg 130-tagú Tánc- és Ének­kara. Az együttes egy hónapig tartózkodik hazánkban. Első út­juk a Slavinra vezetett, ahol megkoszorúzták az elesett szov­jet hősök emlékművét. Hadseregünk művészegyüttesének tagjai, valamint- az úttörök virággal hal­mozták el a vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom