Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-21 / 34. szám

2

Földműves

1955. augusztus 21

RÁJUK JÁR A RÚD

A CSKP X. kongresszusának irányelvei megszabták mezőgazdasági termelésünk fokozását, amit szövetkezeti dolgozóink, kis- és középparasztjaink minden igyekezetükkel iparkodtak meg is valósítani.

A mezőgazdasági termelés fokozása hazafias kötelesség. Szövetkezeti dolgozóink, becsületes dolgozó parasztjaink teljesítik is ezen hazafias kötelességüket. De vannak kerékkötői is mezőgazdaságunk fejlődésének. Ezek pedig nem mások, mint a báránybőrbe bújt farkasok, a kulákok, akik még ma is azt szeretnék, hogy mások műveljék meg földjeiket.

Dakó Gábor, 25 hektáros zempléni kulákot a napokban leplezte le munkásosztályunk a népbíróság előtt. Dakó egyike volt azoknak, akik szabotálják a termelést. Évek hosszú során nem törődött termelési és beadási feladatai teljesítésével. Annak ellenére, hogy több, mint 10 hektár földet titkolt el, — amire a földnyilvántartás vetett fényt, — mégsem teljesítette beadási kötelezettségét. Az 1954- es évben például 521 kg seréshússal, 444 kg marhahússal, 461 liter tejjel, 1165 darab tojással, 2495 kg szemesterménnyel és 2245 kg burgonyával maradt adósa államunknak.

Ez éven sem teljesíti beadási kötelezettségét

Az első félévben is 70 kg sertéshússal, 112 kg marhahússal, 217 liter tejjel, 1061 tojással — ezenkívül azzal, amit az eltitkolt 10 hektár föld után kellett volna beadnia — károsította meg közellátásunkat.

Munkásosztályunk nem tűri az ilyen és hasonló elemek káros tevékenységét. Nem engedheti meg, hogy Dakó nem műveli földjét, nem tartja be az állami tervet, nincs meg a tervezett állatállománya és szabotálja a beadást.

Valamikor 10—15 sertést tartott, ma csak hármat. De annál több ludat és egyéb szárnyasállatot tart saját részére.

Dakó tavaly öt hektár földet adott bérbe egy Kacsík nevű iadmóci gazdának gyógynövény termelésére. De ez csak formális volt így, mert ezen a területen is kukoricát termelt, így akarta félrevezetni a hatóságot. Ez évben szintén bérbe adta földjeinek egy részét a cékei magángazdáknak Ugyancsak a szomotori gazdáknak még lábon eladta takarmányát, hogy takarmányhiányra hivatkozva, ürügye legyen a tervezett állatállomány be nem tartására.

A zempléni szövetkezeti dolgozók között éveken keresztül lázitó munkát végzett. Ez bizonyos mértékben befolyásolta a szövetkezet fejlődését. Ma azonban már nem hisznek a zempléni szövetkezet dolgozói Dakónak és társainak. Tudják, hogy az ő idejük lejárt és céljukat nem valósíthatják meg.

Leplezzük le a kulákokat és spekulánsokat

A földnyilvántartási akció több helyen fényt derített az eltitkolt földekre és azokra, akiknek eddig sikerült kibújniok feladataik teljesítése alól. Erre néhány példát találhatunk Csarnahó községben, ahol több mint 70 hektár eltitkolt föld volt.

Nézzük csak meg, kik azok, akik ki akartak bújni kötelességük teljesítése alól: Kovács Mihály 17,07 hektár földön gazdálkodik. Azonban csak 12,56 hektárt Jelentett be. A beadást azonban így sem teljesítette. Az első félévben 109 kg sertéshússal, 599 liter tejjel és 250 tojással maradt adósa államunknak. Patkanóci Józsefnél is kiderült, hogy nem 8,57 ha földön, hanem 15,30 ha-n gazdálkodik. Az első félévben ő is adós maradt 137 kiló

sertéshússal, 190 kg marhahússal, 400 liter tejjel, 575 tojással. Zándory Ján ,snál is több földet találtak, mint amennyit a nyilvántartás eddig kimutatott. Nem 6,70 hektár földje van, hanem 16 hektár. A beadást azonban ennek ellenére sem teljesítette. Ez év első felében hátrálékban van 92 kg sertéshússal, 124 kg marhahússal, 506 liter tejjel és 80 tojással. Kovács Gábor, Zádory József, Bekényi Mihály szintén azon „jó madarak” közé tartoznak, akik minden igyekezetükkel iparkodnak fékezni szocialista hazánk építését és szabotálják állampolgári kötelességeik teljesítését.

Nagykövesden is lejárt a kulákok és spekulánsok ideje

Timkó István az első félévben 151 kg sertéshússal, 679 liter tejjel és 698 drb tojással. Illés János 485 liter tejjel, 472 drb tojással és közel 1 mázsa sertéshússal, F. Nagy Gyula 654 tojással, 105 kg sertéshússal és 299 liter tejjel rövidítette meg közellátásunkat.

A mezőgazdaság fellendítését és a mezőgazdasági termelés fokozását nem így képzeljük el. Ipari dolgozóink joggal elvárják földműveseinktől, hogy teljesítsék állampolgári kötelességüket, eleget tegyenek beadásuknak.

Becsületes kis- és középparasztjaink, szövetkezeti dolgozóink nap, mint nap dolgoznak a termelés fokozásáért. Ugyanakkor akadnak még olyauok is, akik szeretnék meghiúsítani mindazt, amit pártunk és kormányunk dolgozó népünk érdekében célul kitűzött. Munkásosztályunk azonban nem engedi meg, hogy ezek garázdálkodjanak, elítéli mindazon termelőket, akik nem tartanak lépést a fejlődéssel, lemaradnak kötelességük teljesítése terén.

KULIK G.

Egészségügyi tanácsok

A rendkívüli esőzések következtében több kút vize — az esővíz által behordott szennyezés miatt — fertőzött lett, és így fogyasztása egészségünkre káros hatású lehet.

— Hogyan és miről ismerjük meg, hogy a víz fertőzött-e?

A víznek tisztának, szagtalannak és átlátszónak, továbbá mindenféle mellékíztől mentesnek kell lenni.

Az élősdieknek, valamint a kórokozó baktériumoknak tulajdonsága, hogy a vízben szaporodnak. A talajrétegeken át történő szűrődé* következtében a vízből a természetben eltűnnek. Ha a vízforrás azonban a trágyadomb közeiében fekszik és a szenny behatolása ellen nem védett, a vízbe olyan baktériumok kerülhetnek, amelyek az emberi és állati ürülékben élnek. Az ilyen víz fogyasztása betegséget okozhat, (pl. tífuszt, kolerát,

tuberkulózist és egyebeket.) A fertőzés veszélye a nyári hónapokban nagyobb mint télen. Ha fertőzés veszélye fenyeget, az ivóvizet minden esetben fertőtleníteni kell. Helyes már, gyanús esetben is fertőtlenítéshez folyamodni és nem várni, amikor már a megbetegedések erre kényszerítenek.

Felszíni medrekből, (patak, folyó, tó) vizet megelőző kezelés és fertőtlenítés nélkül sohasem iszunk. A nagyszámú megbetegedést előidéző hirtelen kitört járványok arra figyelmeztetnek, hogy a fertőzést valószínűleg a víz, leggyakoribb mindennapos táplálékunk okozta.

A kórokozó csírák elpusztításának legegyszerűbb módja a víz felforralása.

GAJDOS ANDRÄS, a tornaijai Vöröskereszt oktatója

HÍREK

í

♦ Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke üdvözlő táviratot küldött KIM DU BON elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése elnöksége elnökének, Korea felszabadításának 10. évfordulója alkalmából.

♦ Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke KIM IR

elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszteri ka binetja elnökénnek, Václav David, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere pedig NAM IR elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársairatot, a koreai nép szovjet hadsereg által történt felszabadításának dicső tizedik évfordulója alkalmából.

♦ -A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felszabadulása tizedik évfordulójának előestéjén, augusztus 14-én, a Nemzeti Front központi bizottsága Prágában a Waldstein-kertben ünnepi estet rendezett.

♦ Ing. Otokar Siműnek, az Állami Tervhivatal elnöke beszédet mondott, melyben népgazdaságunk gyors fejlődési ütemének feltételeit ismertette a második ötéves terv első évére vonatkozólag.

ság külügyminiszterének küldtek táv-Különös illat

(Falvaink napról napra szépülnek. Az egészségtelen lakóházak helyére új, modern családi otthonok kerülnek.

Sikeresen folynak a faluszépitési munkálatok is. Úgy látszik azonban Bussán ez utóbbiról megfeledkeztek! A vendéglátóüzem melletti illemhely már messziről „jelzi” különleges helyzetét. Helyénvaló volna, ha ezt a „különlegességet” az illetékesek is észrevennék, s az utazóközönséget és a falu népét megmentenék az ebbéli véleményalkotás fáradalmaitól. Talán ez is a faluszépítéshez tartozik, s nem elvetendő egészségügyi szempont!)

— Olyan egészséges a gyomrom, mint a makk, de ha erre járok, mindig

hányingerem támad. —-----—

— Ne csodálkoz barátom, až ilyen „markáns” illat nálam is csak a „viszontlátás" lehetőségeivel kérkedik.

A város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaságban

Mindazok až intézkedések, amelyeket a munkás-paraszt szövetség további szilárdítása keretében a parasztság érdekében tettünk, megnyilvánultak a szocialista mezőgazdasági szektor fejlődésében és abban, hegy a háború előtti helyzethez képest egész sor növénnynél fokoztuk a bektárhozamokat. Különösen a gabonánál, húsnál és tejnél emelkedett a szocialista szektor részaránya az állami beadásokban. A szocialista szektor, amely 1954. X. 1-n az egész szántóterületnek 40 százalékát művelte,

1953-ban 51 százalékkal részesedett a gabonabeadásban, 46 százalékkal a húsbeadásban és 42 százalékkal a tejbeadásban. Ezt a részarányt 1954-ben a húsnál 51 százalékra, a tejnél pedig 44 százalékra emelte.

Évről évre növekszik a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok jövedelme. 1951-től 1954-ig 253 koronáról 981 koronára emelkedett a szövetkezetek egy hektár mesőgazdasági földre eső tiszta jövedelme. Míg 1951-ben az EFSZ-nek csak 47 százaléka fizetett munkaegységenként több mint 8 koronát, 1952-ben ez a százalékarány már 55 százalékra, 1953-ban pedig 80 százalékra emelkedett. 1954-ben az EFSZ-ek száma 23,4 százalékban 16 koronánál többet fizettek egy munkaegységért. A falu életszínvonala jelentősen emelkedett.

A szocialista szektor terjesztése és szilárdítása útján és a munkásosztály segítségével sikerült a falun korlátozni a kulákság gazdasági és politikai erejét, tovább bővíteni és erősíteni a város és a falu közötti gazdasági szövetséget és ezen az alapon:

tovább szilárdítani a munkásosztály és a parasztság politikai szövetségét

Mégis azonban a mezőgazdasági termelés nem fejlődik kellő ütemben. Még mindig lemaradozik g szocialista ipar hatalmas fejlődése mögött és nem felel meg szükségleteinknek. A mezőgazdasági termelés lassú növekedésének oka részben a csekély munkatermelékenységű és a piac számára

keresendő, részben pedig abban, hogy nem használjuk ki a szocialista szektorban és az ■ egyénileg gazdálkodó parasztoknál rejlő összes tartalékokat a mezőgazdasági termelés fokozására. A mezőgazdasági termelés lemaradozása miatt sok mezőgazdasági terméket külföldről kell behoznunk, ami fékezi életszínvonalunk emelkedését.

Sikeres szocialista or.szágépítésünk és az életszínvonal állandó emelkedése érdekében lényegesen növelnünk kell a mezőgazdasági termelést és egyenletesen fejleszteni népgazdaságunk minden ágát, különösen a két alapfontosságú ágazatot — az ipart és a mezőgazdaságot. Parasztjaink és falvaink ezen a téren sokkal maradtak adósai a városnak. Tudnunk kell, hogy a város és a falu közötti gazdasági szövetségnek ki kell elégítenie nemcsak a mezőgazdaság, hanem az Ipar termelési és fogyasztási szükségleteit is.

Igaz, hogy a mezőgazdasági gépi eszközöket (gépeket és traktorokat), amelyeknek döntő jelentőségük van a termelés állandó fokozásában, nem lehet előállítani az ipar, elsősorban a nehézipar, de különösen a gépipar fejlesztése nélkül. Az egyre jobban fejlődő korszerű technika nélkül el sem képzelhető a mezőgazdasági termelés állandó növekedése. Igaz az is, hogy a gazdasági szövetség sikeres kibontakoztatása fokozott követelményeket támaszt könnyűiparunkkal szemben is, i — amely közszükségleti cikkeket gyárt dolgozóink szántára, — valamint a begyűjtési és kereskedelmi hálózat rugalmasságával és tökéletességével szemben. Ha valahol hiány mutatkozik, kellő minőségű közszükségleti iparcikkekben, ez csökkentheti a parasztok arra irányuló érdekét, hogy elegendő terméket állítsanak elő és adjanak el a városi lakosság és az ipar számára. De az ipar sem fejlődhet zavartalanul, ha nem emelkedik a mezőgazdasági termelés, ha nyersanyag — és élelmi-A mezőgazdasági termelés

dolgozóinak ezzel tisztában kell lenniök

Mihelyt a mezőgazdaság keveset termel és rendszertelenül, nem az ipar és a városi dolgozók előirányzott szükségleteinek megfelelően szállítja termékeit, zavarok keletkeznek az élelmezésben és az ipari vállalatok termelési terveinek teljesítésében, ami viszont visszahat a mezőgazdaságra is. Mindennnek végeredményben a munkások és a parasztok látják a kárát.

A város és a falu közötti árucsereforgalom sima, zavartalan és széleskörű kibontakozása tehát a munkásság és a parasztság közös érdeke. Ebből látható legjobban, mennyire fontos, hogy parasztjaink és szövetkezeteseink lelkiismeretesen, teljes mértékben, a megszabott időponpontokban és minőségben teljesítsék a termelési és beadási tervfeladatokat. A X. kongresszus irányelveinek értelmében a parasztoknak és a szövetkezeti tagoknak elsőrendű polgári és hazafias kötelességüknek kell tartamok, hogy növeljék a mezőgazdasági termelést és teljesítsék az állammal szembeni, kötelezettségeiket.

Ha lényegesen növelni akarjuk mezőgazdasági termelésünket, és népgazdaságunk többi ágának, különösen a szocialista iparnak színvonalára akarjuk ezt emelni, akkor elsősorban ki kel! használnunk a mezőgazdasági termelésben rejlő összes tartalékokat. A CSKP X. kongresszusa és a CSKP KB ez év februári és júliusi teljes ülése megmutatta nekünk az ehhez vezető utat. Elsősorban arról van szó, hogy kibővítsük és teljes mértékben kihasználjuk az egész mezőgazdasági területet és a szántóföldet, különösen a határvidéken. Ha minden talpalatnyi földet kihasználunk és rendesen megművelünk, ezzel Ipntoa tartalékot tárunk fel éj jgi§ßtősen fokozhatjuk a gabona- és takarmánytermesztést. A CSKP X. kongresszusa meghagyja;

1957-ig 200 ezer ha parlagon heverő földdel kell bővítenünk a vetésterületet

Hogy növeljük a parasztok érdekét a parlagon heverő föld megművelése és .belterjes kihasználása iránt, a megművelt terméketlen szántóföldet két évig felmentettük a kötelező beaadások alól, a harmadik évben pedig csak fél kontingenst kell utána beadni. A használatban levő-, de csekély termelékenységű rétek és legelők felszántásával nyert szántóföld után három évig nem írnak elő kötelező növénytermék-beadást. Az ilyen föld öt éven át adómentes és előnyösen juttatunk számára vetőmagot és műtrágyát. A GTÁ is 60 százalékos kedvezményt nyújt a parlagon heverő föld megművelésénél. Pártunk és kormányunk megteremtette tehát e feladat sikeres teljesítésének minden előfeltételét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy teljesítése elsősorban a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok jó politikai-szervezési munkájától függ. A parasztokat meg lehet és meg kell győzni minden talpalatnyi föld művelésének szükségességéről, mert a parlagon heverő föld művelése kifizetődik. A chebi járáshoz tartozó Lipová községben gazdálkodó EFSZ, amely 40 hektár ilyen föld megművelését vállalta, annyira kibővítette takarmányalapját, hogy ezidén nem kell majd takarmányt vásárolnia. Tavaly pedig 180 ezer koronát költött takarmányra.

Továbbá belterjesen ki kell használni minden hektár parlagon heverő földet és új munkaerőket kell szerezni a mezőgazdaságnak. A CSKP KB júliusi teljes ülése elhatározta, hogy 10 ezer ifjú brigádossa! kell erősítenünk a határmenti mezőgazdasági jáíásafet- sJüsíástóÁ asi i&J Шщ.

a szövetkezeteket meg kell erősíteni 10 ezer falun lakó munkással

akik tartósan átmennek a mezőgazdaságba. Ügy döntött továbbá, hogy kétezer legöntudatosabb párttagot, pártfunkcionáriust és élenjáró dolgozót küldünk az üzemekből a faluba, hogy vezetőhelyeket töltsenek be az EFSZ-ben, GTÁ-kon, és az állami gazdaságokban. De a mezőgazdaság lényeges növelésért vívott harcban, a mezőgazdaságban rejlő összes tartalékok kiaknázásán kívül állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a mezőgazdasági termelést csak a szocialista nagyüzemi termelés alapján lehet lényegesen és tartósan fokozni. Nem szabad feledni, hogy akárhogyat támogatjuk is a mezőgazdasági kistermelést, az csak egy bizonyos határig fejlődhetik. Tapasztalataink arra vallanak, hogy a kisüzemi termelés fenntartás mellett nem lehet lényegesen és tartósan növelni a mezőgazdasági termelést. Ez azért van, mert a kis gazdaságokban nem lehet jól kihasználni a technikát, a gépeket,traktorokat, kombájnokat, a hal adu agronómiái és zootechnikai tapasztalatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minden hektár földön fokozzuk a munkatermelékenységet és a termelést és ennek alapján egyre több élelmiszerrel és nyersanyaggal lássuk el a várost. Ezért a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló törekvésünkben a tartalékok kihasználásán kívül nagy figyelmet és gondot kell fordítanunk az új EFSZ-ek alapítására és a már meglevő szövetkezetek tagalapjának bővítésére. E feladat teljesítésénél tudnunk kell, hogy a kis- és középparasztok nem határozzák el magukat a nagyüzemi szocialista szövetkezeti termelésre önmaguktól, ösztönösen, hanem hogy ezt az áttérést öntudatosan és céltudatosan meg kell szerveznünk és irányítanunnk. Ez a feladat pedig a pártszervezetekre, minden kommunistára és gazdasági szervre vár.

(•Pártéktbojj

kevert tfcímsíő кшаш!

ЩЙДОУ. v§y),