Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-31 / 31. szám
10 Ймм»1 Í9ie. Jeüu» S. VADÁSZATI SZEMLE A S X VAKJAI VADÁSZVÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK .IIVATAí OS MELLÉKLETE. ..........................................................................................................................„........................„...„„„„....„„..... A ragadozómadarak felismerése A szakkönyvekben szemléltető rajzókkal igyekeznek megismertetni az egyes ragadozómadarakat, de ez nem elegendő, me-rt kint a szabadban a madarat rendesen röptében látjuk s igen gyakran röptében is lőjjiik le, tehát ilyenkor kell megfigyelni az egyes madárfajok jellegzetes alakját és röptét. * * * A mezőn járunk. Az egyik keresztről felszáll miami kis ragadozóféle; csak, olyasmi lehet, mert se nem fogoly, se nem galamb, nem is varjú, hát mi lehetne más? Nézzük csak, hogy repül, mit csinál? Nem úszik a levegőben, hanem szárnymozgatva röpül falusi toronyablak magasságában, de alig jutott egy kurta hajításnyira, máris megáll és szapora számyverdeséssel „szitálni” kezd. Ez csakis vércse lehet, a törvényvédte, igen hasznos egérpusztító. Igaz, hogy három féle vércsénk van: a veres, a kis és a kék vércse. Ha a madár háta, szárnya felső oldala, inkább hamvas, kékes, akkor kék vércse, mégpedig fiatal madár, vagy pedig öreg tojó; ha egészen sötét palaszinűnek látszik, öreg hím kék vércse. A felül vörrhenyeset mutató vérese, ha igen kicsinek tűnik, kis vércse lehet. Mivel ez igen ritka, majdnem bizonyosra vehetjük, hogy vörös vércse van előttünk. A vércse igen gyakran „szitál”, rajtakivül néha a rétihéja, az oly у és a halászsas is; ezek azonban már sokkal ritkábban. A szitáló, ragadozó madár valamenynyi hasznos. A halászsas is hasznos munkát végez, amikor szitálva keresi táplálékát. A rétihéjja madarászni is szokott, de az ölyvnek alig írhatunk valamit a rovására. Tovább járunk, kelünk a mezőn ... Most valahogy magasabban, határozott számycsapásokkal elég gyorsan haladó, igen hosszú, hegyes szárnyú madarat látunk; szintén vércsenagyságú, de a hasalja sötét és mintha az egész feje a torka kivételével fekete volna. Ez a madár a kabasólyom. Nézzük csak meg jól méyegyšzer. Kicsi, fekete fejű, sötét hasú. igen hosszú szárnyú ragadozó. Feltétlenül kabasólyom. A kabasólyom költöző madár. Ha azonban télen látnánk, kicsi, hosszú-hegyes szárnyú, és kurta farkú. ragadozó madarat, nem olyan sötét, hanem világos szürkes-barnaszínűt, ez kis sólyom lesz. A vércsék is költözők, de néha a vörös vércse télre is itt marad. Ezt azonban a kis sólyommal ne téveszszük össze, mert a vércsének szintén hegyes a szárnya, de aránylag mégis rövidebb, míg a farka sokkal hosszabb és a vége kissé ékalakú. Közeledünk a berek felé. Valahonnan a hátunk mögül egy kis ragadozó madár igyekszik a fák felé. Vajon mi lehet? Jó darabig repült már, de nem szitál. A farka hosszú, mint a vércséé, de a szárnya nem olyan hegyes és keskeny, hanem kurta és széles. Ez bizony nem más, mint a karvaly, hasznos madaraink legveszélyesebb ellensége. Figyeljük csak tovább, amint a ligethez közelebb jut, lejjebb ereszkedik és a fák, bokrok között alig pár méter magasan surran be. A ritkás erdöszélben néhányszor még megpillanthatjuk, amint ide-oda, egyik bokortól a másikhoz, hirtelen rebbenve száll. Ez a repülési mód « karvalyra jellemző. A vércsét, kabát és a karvalyt gyakran összetévesztjük egymással, aminek legtöbbször a szegény hasznos vércse issza meg a levét. Hu valaki egy karvalyt verébfogáson ér és később vércsével találkozik, nem is gondol arra, hogy az másféle, vagyis egerészö hasznos madár. Egyszeriben lepuffantja és még örül is a szerencséjének. A vércse jámborabb, közeire bevált, könnyű lelőni. Hogy ezt a háromféle madarat össze ne tévesszük. röviden külön-kiilön ismertetjük őket. 1j Rövidebb, keskeny, hegyes szárny, hosszú farok, gyakori szitáié»: vércse. (költöző madár, télen csak ritkán látható). 2) Rövid, széles szárny, hosszú farok: karvaly, (télen, nyáron itt van.■), 3) Igen hosszú, hegyes szárny, majdnem fekete fej, sötét mell és has: kabasólyom, (költöző madár, télen csak nagyon ritkán fordul elő.) 4) . Hosszú, hegyes szárny, kurta farok, általában szürkés-barnás színű: kis sólyom (téli vendég.) Dimbes-dombos, jórészt erdős vidéken járunk. A kis patak mentén a kaszálón még szerte vannak a petrencék. Лг egyiken már jó messziről nagy fekete pont látható. Valami nagy madár lehet. Hát persze, hogy az, hiszen egy pillanatra leszáll a földre, de már megint a petrencén van. Mintha enne valamit. Érdemes megnézni, mi volt a zsákmánya. Ha madart evett, a tollát ott hagyta. Mikor feléje közeledünk, felszáll s 4—500 lépéssel távolabb újból leereszkedik egy másik petrencére. Jókora, tyúk nagyságú, sötétbarna,- alul fehéresen tarkázatt széles szárnyú zömök madár. Ez az egerészölyv. Ahol evett, egyetlen tollat sem találunk, még csak pihét sem. Ne csodálkozzunk rajta, mert az ölyv nem madarat, hanem egeret fogott és azt szőröstül-bőröstül lenyelte. Ha -megfigyeljük a petrencék körüli teret, a kutya hulladékához hasonló, kb. hiiveli/knagyságú kiöklendett „köpetet” találunk. Ha ezeket szétszedjük, alig látunk benne egyebet egérszOrnél. Аг egerészölyv hasznos, védett madár, elég nagy, általában sötét barna, alul fehéren, rendszertelenül kevert színű, a sárgás alapszínen sokszor hoszszant csíkos. De ne tévesszük össze a hozzá hasonló nagyságú és színű madárral. Ilyenforma, de sokkal karcsúbb a héja. (A héja farka hosszú,) A két nagyobb fajta sólymot is könnyen megkülönböztethetjük, mert szárnyuk, farkuk hosszú, hegyes és testük karcsú. Az ölyvhöz legjobban a gatyásölyv hasonlít. A kettőt azonban nagyon ritkán láthatjuk együtt, mert az egerészölyv költöző madár, a gatyásölyv pedig nálunk csak téli vendég. Vagyis csak akkor jön, mikor a másik rendszerint már elment. Egyébként is könnyen megkülönuöztethetők, mert az egerészölyv farkán sok keskeny keresztsáv van, míg a gatyásölyv farkának csak a végén van hasonló széles sáv, úgy hogy farka egyéb részének fehérsége messziről „virít”. Azoknak a nagy „sasoknak”, melyeket vadásztársaink a téli körvadászatokon szinte útón-útfélen látnak, melyekből sajnos — olyan sokat le is lőnek, 99 százaléka gatyás, ül ve egerészölyv. (Folytatjuk.) A sebzett vad nyomozása Ha csülkösvadra vadászunk, min; den leadott, még a hibás lövés után is meg kell győződnünk, hogy a vad megsebesült-e. Ez. a legfontosabb feladat, elengedhetetlen szabály a sebzett vad nyomozásánál. Másik fontos szabály, hogy akár álló, akár futó vadra lőttünk, pontosan figyeljük meg, hogyan jelzi a vad a lövést. A harmadik, sokszor be nem tartott szabály, hogy a lövés után várni kell, hogy a vadat fekvőhelyén könnyebben elejthessük. A tapasztalt vadász a lövés után mindjárt megtudja, milyen volt a találat. Kamaralövéstől az 0/ és a szarvas rendszerint felágaskodik, haslövéstől a háta meggörbül s egy pillanatra összezsugorodik. A gerinc, fej, vagy agancslövésnél a vad lerogy, de a következő pillanatban lábrakapva eliramodik. Ha a golyó valamelyik lábát érte, ezt azonnal észre lehet vermi a láb kalimpálásából. Van azonban kivétel is. Megtörténik, hogy a találat után a vad minden jelzés nélkül eliramodik... Ilyenkor a vadásznak össze kell szednie minden tudományát, hogy a vadat nyomon kövesse, beérje, és elejtse. Tanácsos a lövés után egy óráig várni s csak azután vizsgáljuk meg alaposan a lövés helyét. A veríték nyomán megállapíthatjuk, hogy a vad hol kapta a lövést. Ha a csülöknyomokhoz viszonyitjuk a verítékcseppeket, megállapíthatjuk, hogv keresztülhatolt-e a vad testén a lövedék. Ha a veríték élénk piros és a két mellst! láb csapa előtt van, akkor nyaklövésről van szó. Ha azonban a lövés elölről (szabálytalanul) a szügyre történt, akkor a veríték habzó, élénk világos piros. Lapockalövés verítéke a vad mellső lába és a has között s tüdőtalálatnál, habos piros. Legkönnyebben a haslövés állapítható meg, mert a verítékhez bélsár is keveredik s a veríték a hátsó és a mellső lábak között van. Lábszár- és comblövésnél a veríték a csapa mellett sötétpiros színű. A szőrből is lehet következtetni, milyen lövést kapott a vad. Sötétebb színű szőr rendszerint a törzsről származik, míg a világos színárnyalatú a has tájékáról való. A súlyosan sebzett vad mindig lefelé menekül. Ha a vad élénken ugrik s a hegy felé iramodik, akkor a sérülés könnyebb, vagy a lövéssel hibáztunk. A'kövér vad vérzése nem indul meg azonnal, mert a zsírpárnák elzárják a sebiiyílást. Alti a sebzett vadat nem követi s a törvények rendelkezése ellenére sem igyekszik a sebzett vadat megtalálni, ’ nem méltó a vadász névre s a kezébe fegyver nem való. MÉHÉSZÉT ANYÁS! TÁS Az anyanevelésre vonatkozó szakirodalomból és saját tapasztalatomból meggyőződtem róla, hogy a méhek nem ismerik anyjukat. Ha elpusztul vagy eltávolítjuk a családból, a méhek csak árvaságot éreznek, ami külsőleg abban nyilvánul meg, hogy össze-vissza mászkálnak a kaptár homlokfalán és a szállódeszkán. Az árvaság hatása az anya elvétele után már 10—15 perc múlva jelentkezik és 2,5—3 óra múlva az anyátlan család valamennyi dolgozójára átterjed. 22—28 óra múlva a méhek viszonylagosan megnyugodnak és pótanyabölcső alakításához fognak. Az anyásítást az anya elvétele után 2,5—5 óra múlva tartom a legbiztosabbnak, mikor valamennyi dolgozóméit már izgatott. Véleményem szerint az összes anyásítási módok közül, legjobb az anyáknak kijárón való beeresztése. Legkevesebb sikerrel kecsegtet a zárkában való anyásítás, legyen a zárka bármilyen rendszerű. A „Liepupe” szovhoz méhészetében két év óta a kölyökcsaládokat készítésük után 2,5 óra múlva anyásítom. Azokat a családokat pedig, amelyeknél anyát cserélek, az anya elvétele után 5 óra múlva. Mindkét esetben függetlenül attól, hogy termékeny, vagy terméketlen anyát adok-e, a kijárón engedem be őket. Ha olyan családot kell anyásítani, amelyik már pótbölcsőket húzott, akkor valamenynyi any bölcsöt lerombolom és három óra múlva a kijárón beeresztem az anyát. Ha természetes rajban kell, anyát cserélni, akkor a következőképpen járok el: a rajt 1,5—2 óra hosszat hűvös helyiségben tartom, а rután a kaptár elé tett deszkáról zsongstom be. A méheket előzőleg vízzel kissé megpermetezem. A kijáró felé húzódó méhek között megkeresem az öreg, rossz anyát és kifogom. Helyette azonnal a zsongó méhek közé engedem az újat. Ilyen esetben termékeny anya helyett, csakis termékenyt adok, terméketlen helyett pedig termékenyt, vagy terméketlent. Az álanyás családot másképp anyásítom. Az ilyet elviszem 20—50 méterre, helyére más kaptárt állítok. A kaptár közepére más családtól vett, nyitott és törött Hasítást tartalmazó lépet teszek a rajtaülő méhekkel. Ha a családnak termékeny anyát akarok adni és hordás Is van, akkor a tiaslép mindkét oldalára mülépes keretet teszek. 11a építésre a viszonyok nem alkalmasak, akkor mülép helyett kiépített lépeket adok be. A lépek számát a család népessége szabja meg. A fészek szélére jó mézeslépeket helyezek. Az anyát (akár termékeny, akár terméketlen) a fiaslépre helyezem és 12—15 cm-es, rostaszövetből készült borítóval födöm le. A helyéről elvitt álanyás család méheit lepedőre vagy papírra rázom le. Az álanyák visszatérnek régi helyükre az új kaptárba és a kis család munkájába kapcsolódnak be. Az anyát egy nap múlva engedem ki a borító alól. Tehát mindenkor zárka nélkül anyásítok. Zárkát csak az anyák rövidebb ideig való tárolására és any a bölcsok megőrzésére használok. Irta: Ka minszki! A. F. Fordította: Faluba Z. A kései hordás sokat pótolhat A hosszúranyúit akácvirágzás csalódást okozott a méhészeknek. A túlnyomórészt hűvös, borús időjárás, melyet kánikulai forróság és szélvihar tett rövid időre változatossá, nem kedvezett sem a nektárképződésnek, sem a méheknek. Sokszor napokig ki sem repülhettek. Lehetnek helyek, ahol az akácvirágzás után nemcsak a rajok, hanem a törzscsaládok is etetésre szorulnak. Azok a méhészek, akik pergettek, elsősorban a vándorméhészek, akik futottak a virág után, az átlagosnál nagyobb költséggel ée fáradsággal jutottak a kevés mézhez. Töbszön helyváltoztatással sem értek el nagyabb eredményt, mint amennyit egy jó akác adni szokott. A júliusi és augusztusi hordós még sokat pótolhat. A mind nagyobb területet elfoglaló mezőgazdasági és méaelő-növények, • kedvező időjárás mellett — (ami már be is következett) bÖ hordási lehetőséget adhatnak. Keressük fel ezeket, de résen legyünk, hogy esetleges porozás, vagy permetezés előtt idejében lezárhassuk a családokat. Állományunkat vizsgáljuk át és az életképtelen, gyenge családokat egyesítsük, a meg nem felelő anyákat cseréljük ki. Az idény egyetlen napján se л feledkezzünk meg a viasztermelésről. A viaszkérdés megoldásának helyes útja az, ha minden alkalmat felhasználunk az építtetést«. Erre a lassú, mérsékelt hordás még alkalmasabb, mint a rohamos. A lépek selejtezésének, illetőleg kicserélésének is most van az ideje. A felesleges ée fekete lépeket, olvasszuk ki, vagy cseréljük be műlépre. A fészket új építésű lépeken alakíttassuk ki a családdal. Őszig még kikéi belőlük annyi új nemzedék, hogy a telelésre alkalmasakká válnak. Ha közben teljes hordástalanság állna be, a féligépült műlépeket távo'itsuk el a fészekből, nehogy: az amúgy к-: csökkenő fiasítást korlátozzák. Méheinket feleslegesen ne bolygassuk, különösen ne hord ásta lan időben. Ha ilyenkor mégis kénytelenek vagyunk valami miatt kaptárt bontani, végezzük azt a reggeli órákban, vagy estefelé, nehogy rablást okozzunk. Gondoskodjunk megfelelő számú un ta lékanyáról. Legalább műiden tíz családra jusson egy. Elfutásukra legjobban megfelel a kis 3-4 Keretes tartalékosai ád. Ezek a nagy család mellett, elrekesztett kaptárrészben, vagy többesével külön kaptárban helyezhetők el. így az anya felhasználása után könnyen egyesíthetek, a télire is megmaradók pedig jól telelhetek. E hónapban is különös gonddal figyeljük minden-egyes vizsgálatkor a Hasítást. A betegségre valló legkisebb gyanú esetén azonnal küldjünk vizsgálati mintát Liptovský Hrádokra. A rajokat és mesterséges rajokat szükség esetén egv mézes- vagy fiaslép 1 adásával, hordástalan időben etetéssel segítsük. A meganyátlanodott családot mielőbb anyásítsuk meg, Ivagy egyesítsük, nehogy á’anyássé 1 váljék. Mézes torta Valent erdésztől segítséget várnak A dtmői vasércbánya üzemi vadászklubja 1951 őszén alakult. Vadászterületeiket a Krasznahorka váralja-i erdészeti hivataltól kapták a megkötött szerződések alapján. Az egyesület még fiatal. Alig három éve működik, mégis eredményes munkát végez. Zsila Gyula az egyesület gazdasági vezetője örömmel újságolta, hogy feladataikat minden évben teljesítették. Főfeladatuk ugyanis abban áll, hogy gondoskodjanak a vadállomány szaporításáról, (mert a háború alatt sok vad elpusztult), károsvadak pusztításáról és a húsbeadás teljesiíésé'^ • Kártékony állatokból kiirtottak: 116 kóborkutyát, 43 macskát, 8 vadmacskát, 10 rókát, 11 varjút, 138 mátyásmadarat és 16 szarkát. Az eredmények közé kell sorolni azt is, hogy űz elmúlt három év alatt jelentősen telszaporítOttók a vadállományt. Ezt legjobban a sósokból elfogyasztott sómennyiség igazolja. At 1952-es évi 350 kg-al szemben, 1958-ban e fogyasztás 650 kg volt. Az egyesült a jövőben új módszer szerint sózóládákban helyezi el maja a sót. A télire .való szénát 'pedig kétoldali rácsozattál és tetővel ellátott etetőkben tárolja. így a vadállomány télen is egészséges takarmányhoz jut. Az egyesület tagjai nagy gondot fordítanak a cserkészutak karbantartására. A forrásokat is gyakran tisztogatják, hogy и vad tiszta vízhez jusson. A sok szép eredmény mellett azonban hibák is vannak. Zsila elvtárs röviden így beszél róluk: „Ne bánjon velünk Valent oly mostohán”. Valent erdész a vadászati egyesületet megkerülve, jelentést küldött и váraljai erdészeti hivatalnak, hogy a dernöi vadászegylet nem gondoskodik a bárkái vadászterület vadállományának téli etetéséről. — Hogy a vádak’ el. ne pusztuljanak így szól a jelentés — Valent elvtárs volt kénytelen egy szekér szénát, kb 6 mázsát kivitetni — az erdészet szénájából. Erre nem vött semmi szükség, mivel úgy az egyesület, mint a bárkái EFSZ, valamint az erdészet is 28—30 mázsa szénát készített elő 1954 őszén a vadállomány etetésére. Az etetéssel Lükő Lászlót, Kerekes István és Oravec István egyesületi tagok;.' bízták meg, akik. a szénát becsületesen ki is hordták a területre. Valent erdész ezzel mit sem törődve, kivitette a szénát az egyesület tudta nélkül és 684 koronái számlázott az egyesület terhére. Ha az erdész hibát lát, közölje, ezt elsősorban a tagokkal, hogy közös munkával a hibát kiküszöbölhessék. Valent erdész példát vehet Repkovszky erdésztől, aki nagyon, sokat segít ae egyesületnek. A demői vasircbáni/a üzemi vadászegyesülete igyekszik az eddiginél jobb munkát végesmi, de ehhez Valent erdésztől i* segítséget várnak. Karesgi László, Sernő Mat tojás sárgáját. 6 evőkanál langyos mézzel, 2 csomag vaníliás porcukorral, 1 evőkanál rummal haboSra verünk. Hozzáadunk 5 kanál csokoládét vagy kakaóport, 6 kanál lisztet és a 6 tojás kemény habjával lazán belekavarjuk. Kikent kerek formában két részben megsütjük. Mindkét részt vízszintesen felére vágva, három réteg barackkrémmel töltjük meg. 20 dkgr mézet habosra kavarunk. 14 dkgr por cukorral és 4—5 egész tojással. Majd lazán hozzákeverünk 6 dkgr darált diót és 30 dkgr rozsvagy puha lisztet, melyet előbb átszitáltunk egy' csomag törött fahéjjal A imgyworsaági szeptember 3. és 20.-a között lezajló mezőgazdasági kiállításon gyakorlatilag fogják bemutatni és ismertetni » szalma-, gyékény- és nádkaptárak, valamint Barackkrém: s kanál porcukrot. 5 kanál baracklekvárra! és 5 tojás kemény habjával addig kavarunk, amíg jó sűrű, krémszerű lesz. Ezzel töltjük és vonjuk be kívülről is az egész tortát; szálkásra vágott mandulával beszórjuk és langyos sütőben megszárítjuk. és 1 dkgr sala’ká' val K »kent, lisztezett tepsibe önt lük, úgy. hog; tétujjnyi vastag legyen a tészta, в dkgr vékony szeletekre vágott dióval meghintjük. Jól bemelegített sütőben lassan sütjük.. К. P. a szalmapárnák készítését. Már most felhívják erre. az érdeklődök figyelmét. A bemutató pontó* idejét és sorrendjét a „Méhészet" e. szaklap közíi. Öntött mézes Szalma» és nádkaptárprés-bemutafó
