Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-12-31 / 53. szám

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava. Krížkova 7 — Telefón 332-99 Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243—46 — Föszeikesztó Major Sándor — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó. n. v., Bratislava. Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Nár povstania 4 *— Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hirlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél ’ ’ D—53657 BIBLIOTHECA HUNGARICA f^ídmüves 1955. december 31. /Q ki két munkában talált az u Üj korszak hajnala Adam Miczkiewicz halálának száza­dik évfordulójáról nemcsak a nagy lengyel költő hazájában, hanem világ­szerte mindenütt megemlékeztek. Az ENSZ Közgyűlése az UNESCO határo­zata értelmében november 26-án hó­dolt Lengyelország dicső fia emléke előtt. Az ünnepi ülésen részt vett Dag Hammapskjöld, az ENSZ főtitkára, megjelentek a közgyűlés tizedik ülés­szakának küldöttei és az ENSZ titkár­ságának, valamint az ENSZ-tagáliamok állandó képviseleteinek munkatársai. Ott volt az ülésen az amerikai kultüra és művészet több ismert személyisége is. Az Egyesült Államok küldöttségének tagjai ellenben hiányoztak, sőt az Egyesült Államok állandó képviseleté­nek munkatársai i távollétükkel tün­tettek. A New York Times szerint az amerikai küldöttség „bojkottálíc“ a Mickiewicz tiszteletére rendezett ün­nepséget. Szilveszter a mulatozás hagyományos és törvényesített időszaka. S lehetne-e egyáltalán méltóbban megünne­pelni egy haldokló évet és gazdag reményekkel várni a születő újat, mint pohárcsengés, nótázás, víg mulato­zás mellett? Aligha! Persze nem mindenki várhatja dú­san megrakott asztal és zeneszó mellett az új eszten­dőt. Bosszúi is kezdődne az év, ha például nem járna a villamos, papírzacskóból kellene vacsoráznunk, ■ eset­leg áram hiányában sötétben gubbasztva várnánk az újévet. Szóljunk hát azokról, akik munkájukkal kedvesebbé, vidámabbá teszik a gondtalan szilveszteri ünneplést, — akiket munkában talál az új év. Az óévtől búcsúzó emberek virágos danája behallatszik a város kerületi tűzoltó osztályának épületébe is, ahol a kötelességüket teljesítő tűzoltók Szilveszter zajos éjszakája szolgá­latban találja a rend és biztonság őrét Vannak babonás emberek, akik ez­­időtájt ólmot öntenek, s így akarják kifürkészni a titokzatos jövendőt. Így tesznek a Delhi varázsvessző érintésére kivi­rul, hogy fogadja a világ első mun­kás- és paraszt államának fiait. Delhii amely ősidőidtől fogva India fővárosa, sok külföldit látott már a múltban — mind azért jöttek, hogy rabigába verjék a népet, ráerőszakol­ják kultúrájukat és életformájukat. Delhit tizenhétszer felépítették, le­rombolták és újjáépítették, sebhely­ként borítják azok az emlékművek, amelyeket a rabigában tartott nép ro­botjával emeltek. A nép sohasem üd­vözli azokat, akik rabságba kénysze­rítik. Delhi azonban most sugárzó öröm­mel fogadta vendégeit, egy hatalmas nép nagyszerű országának küldötteit. Szinte hihetetlen, hogy a kedves szovjet, vendégek fogadtatásara több mint egymillió ember állt sorban A Palam-repülőtértől az újdelhi-i elnöki palotához vezető tizenkét mérföldes út mentén — legalább egy pillantást sze­rettek volna vetni Bulganyinra és Hruscsovra. Egymillió ember torkából harsant fel az üdvözlő kiáltás, egy­millió ember szórta a virágszirmokat és lengette a kis papirzászlókat, amint az autó elsuhant előttük. Ilyen népi tüntetés nem volt még a város történetében. Gőgös diplomaták Bulganyin és Hruscsov beszédet tartottak a parlamentben. Kijelentet­ték, hogy a Szovjetunió a béke és a népek közötti barátság ügyéért har­col, kijelentették, hogy fenntartás nélkül támogatják a Panes Silát, az öt alapelvet, elismeréssel nyilatkoztak India békés politikájáról. Bulganyin hangsúlyozta a szovjet-indiai gazda­sági és kulturális együttműködés ki­­szélesítésének lehetőségeit, kijelentet­te, hogy a Szovjetunió hajlandó gaz­dasági és tudományos tapasztalatait megosztani Indiával. Örökké megmaradnak bennünk Hruscsov szavai: „India és a Szovjet­unió népe lelkűkben és harcukban igazi testvérek. Ez ma a helyzet ás ez lesz e jövőben is”. Ezen az éjjelen tündéri fényáradat oszlatta el Delhi felett a sötétséget. Mintha egy új korszak hajnalát hir­detné. Virenda Kumar riportjából Mikor lenyűgöz, rám nehezedik a szilveszteri est elnyújtózkodó hangu­lata és derűje, felragyog elöltem a munkában és sikerekben gazdag tíz esztendő. Egy évvel ismét idősebbek lettünk, tarsolyunkban az élettapasz­talatok egy évvel öregbedtek, s új reménységgel várjuk az új évet. A falvak abszolútnak hitt nyugal­ma ezen a napon szinte kifordul sar­kából. A ködön át megélénkülő lép­tek zaja népesíti be a szilveszteri alkony csendjét. Egyre több ablak­szem világosodik ki. Sürgölődve jár a szél, ködbe burkolóznak a fák, né­mán alusznak az országutak és a föl­dek, a dűlőkön faggyá meredezik a sár; hóborította tájakról, csörgő szá­nokról csak az öregek beszélnek. Az idei télnek nincs semmi poézisa. ■— mindez azonban nem zavarja az óvégi vígságot. Amott, az utca túlsó végén fiatal pár fordul be, s szinte bele­ütköznek a ködbe .— sietnek bizto­sítottnak látott szórakozásuk színhe­lyére. A család másik része odahaza a rádió mellett készül az újeszíendő fogadására. Megélénkülnek a mulatóhelyek, s a széles jókedv befogadására szinte ‘szűknek bizonyulnak. Az emberek in­cselkednek, tréfálkoznak, a jó hangu­latot kinek-kinek kedves ..nedűje" táplálja. Nagy öröm, boldog megelé­gedés és magasba szárnyaló büszke­ség tölti el a szíveket. Hadd mun­kálkodjon odakint a téli fagyos idő bent a szíveket^ hangulatba ringatja az andalító zene. Az elsuhanó fiatal párok kipirult arccal, csillogó sze­mekkel „állják" a mámorba borító tánc édes gyönyörét. Nem kevésbé olvadnak bele ebbe az óesztendőt temető vidám hangulatba az időseb­bek. Fiatalos lendülettel, kiki a maga módján ropja a táncot. A jó hangulat delén egy pill'anatra elhalványodnak a villanyfények, az emberek boldog újévet kívánnak egy­másnak. S amikor — e lámpakacsin­tás közepette — átfordul az idő az újesztendöbe, a szíveket új remény­ség tölti el. Munkába lendülnek a poharak, s ebben a pohárcsen­gésben kimondatlanul is ott van az acélos elhatározás: Még szebbé va­rázsolni az életet, legyőzni a rosz­­szat, a sötétet, a hazugságot, a ha­lált, a háborút! Igen, szerte az országban — és a világon — újév hajnalán erre ürí­tenek poharat, s hangos szóval kö­szöntik az erő és a bölcsesség fiát, az Ember jó barátját: a Békét! Es áll a vígság kivilágos virradat­ig. Másnap egy idős bácsi szavai jutnak eszembe, aki találóan csak ennyit mondott: Ez az esztendő is jól kezdődik. Valóban igaza volt! A gyerekek vidám Szilvesztere Ш А: 'O. virrasztanak. Ne­kik is jobb lenne ugyan a vidám, nótázó társaság kö­zött, de azért az őrszoba így sem válik siralomvölgy­­gyé. Amíg tréfásan panaszkodnak a naptár ellen, amely rájuk hozta a sorosságot, amíg felelevenítgetik az elmúlt évek vidám szilveszter estéit, megkondulnak az óév halálát jelző harangok. És azután már repül az idő. Az évet átőrködő tűzoltók reggel már az új évben találkoznak szeret­teikkel. i Kukkantsunk be egy pillanatra a vidám társaságoktól hangos éttermek konyhájába. Halomban áll ott a sok­sok nyersanyag és röpke órák alatt csodás ételremekek kerülnek ki a va­rázslatos dolgokat művelő szakácsok V? keze alól. Itt ké­szül az ízletes szil­veszteri malacpe­csenye, és sok egyéb ínyencség a szilveszterezők ré­szére. A konyhába behallatszik a po­hárcsengés, a vi­dám' nótaszó. És ülne-e szívesebben zók között? Furcsa kérdés! Erre csak a konyhaajtóban álló szakács boldog mosolyával lehet válaszolni, amely körülbelül azt jelenti, hogy a jóízűen falatozó emberek megelégedését látni sem megvetni való érzés, ha abban benne van az ő keze munkája is. a szakács? Nem jókedvű mulato-Ifjak és idősebbek egyaránt meg­egyeznek abban, hogy a szilveszteri éjszaka egyik legkedvesebb pillanata az, amikor éjfélkor kialszik a villany és „szabad a csók“. Viszont az sen­kinek nem nagyon tetszene, ha egész este nem lenne villany. A szilveszte­­rezők zavartalan áramellátásáról azonban mindenütt gondoskodik az Erőművek is. És ő, mikor pótolja az elmu­lasztott mulatsá­got? Bizonyosan máskor. Most pe­dig megelégszik az­zal, hogy őrködik más emberek vi­dám mulatozása felett. Hisz у ilyenkor olyan érdekes az utca. Olyan, mint egy színes ké­peskönyv, — tele van daloló, mu­zsikáló, lármázó emberekkel. De ilyenkor még ő, a rend és bizton­ság szigorú őre is elnéző. Hadd mu­lassanak, vigadjanak, lármázzanak most az emberek, hisz Szilveszter van. Szilveszter éjszakáján a sok ital­tól csúszóssá, „mozgóvá“ vált út helyett kényelmesebb a villamoson utazni. De itt is jó, ha résen van a orvos Szerencsére nem hagyja ott, hisz be­tegek, tekintet nél­kül az ünnepre, ilyenkor is vannak. Igaz ugyan, hogy az ágyban fekvő betegek átengedve magukat egy kicsit az ünnepi hangulatok ilyenkor nem igen hívják az orvost, de annál több az ünnepléssel együttjáró gyomorron­­tásos beteg. És rajtuk is segíteni kell, hisz nem kezdhetik rossz han­gulattal az új évet. N. A. Hruscsov szívélyesen fogadja a burmai asszony ajándékát. föelektrikusa Nekik is jobb len­ne talán valame­lyik jókedvő társa­ságban, a feleség vagy a barátok kö­zelében búcsúzni pz óévtől, mint a ve­zérlőteremben vár­ni az új évet. De a kötelességtudás nem enged lan­kadni, s így rájuk is munkában kö­szönt az új év első reggele. kalauz, mert az ünnepi hangulatban levő utasok bizonytalan lépéseit gyakran kell „igazgatni“. Hát a kalauznak semmi sem jut az ünnepből? Dehogy nem! Amikor éjiéit mutat az óra, ő is eloltja a villanyt és bekiáltja a kocsiba, hogy boldog újévet. Mi lenne, ha a hagyományos mu­latozás kedvéért ott hagyná helyét a szolgálatban levő nyomdászok, akik sok mázSa ól­mot öntenek le Szil­veszter éjszakáján is és nem éppen saját kedvtelésük kielégítéséért, ha­nem azért, hogy holnap időben ol­vashassák az em­berek a Pravdát, az Dj Szót és a többi lapot. Kellemetlen munka ósz­­szehasonlítani az ólomöntést az óév búcsúztatással, de a nyomdászok nem is teszik ezt. Inkább gyorsabban vég­zik munkájukat, hogy minél hama­rabb családjuk, vagy barátaik boldog körében köszöntsék az új évet. Hát a falu? Ott talán senki sincs ilyenkor munkában? Dehogy nincs. Az EFSZ istálójában most is hűsé­gesen végzi feladatát az éjszakai soros állatgondozó Fogai közt lassan szopogatja rövid­szárú pipáját s áloműzőként gondo­latban végigböngé­szi a múltat, a sok szilveszteri emlő­iket, no meg az el­múlt évet. És reg­gel már szorgos munkában van, mire társai az óév torjáról s az új év keresztelőjéről hozott vidám han­gulattal . ráköszóntik a boldog újévet. Még egy pár szót arról, hogy munkában várja az éjfélt az újságíró is. Neki már nem „újság“ az ilyes­mi, hisz talán nem is érezné jól ma­gát, ha nem venné ki részét az új év első számának el­­• készítéséből. Meg aztán mikor lelhet gazdagabb élményanyagot, mint ép­pen Szilveszter éjszakáján. S míg papírra veti az óévet búcsúztató em­berek vidám hangulatát, ö is azzal a reménységgel köszönti az éjfélt, hogy az újévben sok jó hírről, sok örvendetes eseményről számolhat majd be olvasóinak. Samaria - Somorja - $ amorfn

Next

/
Oldalképek
Tartalom