Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-11 / 37. szám

* tfŠMdmfives >/Ь " WiJití; 8 1855. szeptember Alaposan felkészültek az őszi munkákra Az utolsó augusztusi napok úgy etsuhaňtňk felettünk, mint a cikkázd fecske a ' kékvízű tó felett: gyorsan, könnyű szárnyon, észrevétlenül. Né­hány hét múlva hekopog az ablakon az almát, diót és szólót érlelő ’ ősz. A fák lombja már ritkul, korán le­hullott sárga levelet sodor az utcákon a szeptemberi szél. Nyári vendégeink, a fecskék és gólyák már elszálltak az Őrök ntiár honába, ahol az új fészek­rakás öröme várja ókei. Az ősz sok szépet, sok örömet tartogat számunk­ra. Lehet az a vidám, nóta szótól han­gos szüret, a puttonyozó legények és lányok kacagásának csengése a hegy­oldalon, vagy lehet az kukoricafosztás is. A múltról mesélő nagyapák sza­vát már nem hallják az álmosan bó­biskoló unokák. Ä kukoricafosztó lá­nyok lágy dalolása, édes álomba rin­gatja őket. A legények meg keresik a „piros kukoricát", hogy mehessenek aludni. Egy szóval: sok vidámságot, sok örömet hoz az ősz. de egyben fi­gyelmeztet is, hogy közeleg a fél. Ez pedig nagyon fontos ám, külö­nösen a földművelő ember számára. Most takarítja be évi munkájának gyümölcsét és most szánt-vet. hogy jövőre arathasson. A szövetkezetekre is komoly feladat vár az őszi mun­kákkal kapcsolatban, melyekre alapo­san fel kell készülni. Ki kell dolgozni az őszi munkák tervét, biztosítani kelt a vetőmagot, a műtrágyát, hogy min­den akadály nélkül végezhessük a vetést. Az őszi munkákra jq) felkészüllek a lukanyényei szövetkezetben, bár igen sok munkájuk van a zöldség és a dohány betakarításával. Jóelőre ki­dolgozták a vetési iervel, amely sze­rint 193 hektár őszi gabonaféléi vet­nek: Az egyes munkálatokra alaposan felkészült a szövetkezet mindkét me­zei csoportja. Tóik Sándor, a szövet­kezet agronómusa elmondja, hogy az őszi munkaiervet a helyi brigadköz­­pont agronómusával. Hromada János­sal együtt dolgozták ki. Azonkívül minden szombaton kidolgozzák a kö­vetkező heti munkaiervet, hogy min­den csoport pontosan tudja feladatár. A szántásra és a gabona neműek sűrű­­soros vetésére szerződést kötött a szö­vetkezet a brigádközponttal. De nemcsak szervezési téren készül­lek fel alaposan a lukanyényei szö­vetkezel tagjai. Kitisztítottak 70 mázsa rozsot, 280 mázsa búzát és 35 mázsa árpát kicseréltek megjelelő minőségű JfX - . ■■ -------------------­vetőmagért. A vetőmag csiraképesse­­géröl maga a szövetkezet agronómusa győződik meg. Tudni akarja, hogy milyen mag kerül a földbe és mennyi vetőmagra van szükség hektáronként\ A vetőmagon kívül azonban mű­­trágy ha is szükség van. erre is gon­doltak a szövetkezet tagjai, 200 má­zsa pétisót, 150 mázsa Ihomasz-sala­­kot és 150 mázsa mésznitrogént biz­tosítottak. a napokban pedig 200 má­zsa foszfor tartalmú műtrágya érke­zik a szövetkezetbe. Az őszi munkákra jól felkészültek a helyi brigádközpont traktorosai is.' A vontatott eszközöket már kijavítot­ták: Hogy a vetés gyorsabban halad­jon, három sürűsúros vetögépből gép­csoportot, állítottak össze: A trakt9ro­­sok eddigi munkájára nem panaszkod­nak a szövetkezet tagjai. Sőt, dicsé­rik őket és egyre azt hajtogatják, hogy nélkülük talán még most is aratná­nak. Hegedűs Pál, Híres Pál. Nem­esek Pál és Zatykó József traktoro­sok nem ismertek fáradságot az ara­tás alatt. Kicsépeltek 53 vagon ga­bonát és ezzel egyidejűleg lebontot­ták a 212 hektár tarlót is. Ilyen szor­galmasan és tervszerűen akarják vé­gezni az őszi munkákat is. Ez idáig elletettek 5 hektár őszi repcét, most pedig vetik a rozsot. Az idejében végzett vetés jelentő­ségéről ebben az évben meggyőződ­tek a szövetkezet tagjai. A múlt év szeptember 23-án elvetett búzájuk 26,19 mázsa hozamot adott hektáron­ként. Az október 22-én elvetett búzá­nál már csak 18.70 mázsás hektárho­zamot értek el. Az időben elvetett gabona olyan termést adott a szövet­kezetnek, mint még soha azelőtt. így a 850 mázsa kötelező beadáson kívül 10 vagon gabonát adtak terven felül az államnak. A bő termésből a tagok­nak is több jutott, mint azt eredeti­leg tervezték. A terven felül beadott gabona ára pedig jelentősen emelt a munkaegység értékét. A sikeres, gazdag aratást méltóan megünnepelték a lukanyényei EFSZ tagjai. Olyan aratási mulatságot csap­tak. hogy táncra perdült még a szö­vetkezet legidősebb tagja is. Az est­ebédnél barátságosan elbeszélgetlek egymással a szövetkezet tagjai. Elha­tározták, hogy az idén még nagyobb gondot, fordítanak a vetési határidő betartására, hogy a jövő évben több gabonájuk teremjen. ' . Т&вк J. Egy szál szalma se vesszen kárba Az idei termés betakarításának legfájóbb pontja a szalma összehúzása és kazalozása. Augusztus végéig kö­zel 78 ezer hektárról takarították be és csépelték ki a termést a kombájnok. A szalmát azonban csak 47 ezer hektáron hordták össze, ami alig 60 százaléka a leara­tott területnek. Még ennél is rosszabbul halad a szalma kazalozása, mivel augusztus végéig csak 24 ezer hektár szalmatermését rakták kazalba. A nyitrai és a bratisla­­vai kerületben van ezen a téren a legnagyobb lemara-Jobban is mehetne a galántai járásban A galántai járás szövetkezetei ki­tüntették magukat az idei aratásban, cséplésben és a beadásban. Mindeze­ket a munkákat határidő előtt elvé­gezték. Ezzel bizonyos mértékben ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a bratis­­lavai kerület 21 nappal a határidő e­­lőtt teljesíthette beadását. Ezzel szemben a járás egyes szö­vetkezeteiben igen rosszul halad a kombájnnal learatott területek szal­­znatermésének összehúzása. Fölösleges ismételgetni, hogy milyen fontos a szalma az állattenyésztésben, hiszen ezt tudja minden földműves. Tudják ezt a nagymácsédi szövetkezetben is, ahol a 240 hektár kömbájnnal leara­tott területről már összehordták és kazlakba rakták a szalmát. A király­­révi szövetkezetben sem okozott gon­dás, ahol legtöbbet arattak kombájnokkal. Ez a jelenség azonban máshol is megtalálható. A szalma összehúzását és kazalozását sokkal nagyobb gondossággal kell végezni. A szalma nagy nemzetgazda­sági értéket képez és mind aimozás, mind takarmányo­zás szempontjából nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban. Ezért tehát használjuk ki a következő eléggé kedvező napokat, hordjuk össze és rakjuk kazlakba a szalmát, hogy egyetlen szál se menjen veszendőbe. dot a szalma, mert komplexaratást végeztek és az aratással egyidejűleg kazlakba került a szalma is. A szal­ma összehúzásában és kazalozásában a galántai szövetkezet is példát mutat, ahol időben összehúzták és kazlakba rakták az összes szalmát. Vannak viszont a járásban olyan szövetkezetek is, ahol bizony- elhanya­golják a szalma összehúzását. Az alsó­szeli szövetkezetben 170 hektár ga­bonát arattak le kombájnnal. Ez ideig azonban még csak 50 hektárról hord­ták össze a szalmát. A többi künn van a határban, a sok eső következ­tében fekete, dohos lett. A felsőszeli határban ugyanilyen siralmas látvány fogadja az embert: 140 hektárnyi te­rületen fekete kupacokban, szétszórva hever az értékes szalma. A szövetke-Lemarad a Bratislava! kerület A bratislavai kerületben 37 480 hek­tárról takarították be a gabonát kom­bájnnal. fgy tehát a kombájnos ara­tás térvét 94,3 százalékra teljesítette a kerület. Nagyrészt .a kombájnok gyors és jó munkájának köszönhető, ftogy a kerület szövetkezetei és egyé­nileg gazdálkodó földművesei időben teljesítették a beadást és ennek kö­szönhető az is, hogy a bratislavai ke­rület 3 héttel a határidő előtt telje­sítette gabonabegyűjtési tervét. Lemaradás tehát nem ezen a téren történt. Éppen ezért annál „feketébb” pontot jelent a kerület számára, hogy szeptember 2-án még 5 ezer hektár-A dunapüspökiek A Bratislava járásbeli dunapüspöki szövetkezeti tagok az aratás, és csép­­lés alatt sem hagyták-abba a silózást. Az utóbbi npokban még nagyobb len­ról nem hordták össze és nem rak­ták kazalba a szalmát. A Bratislava­­környék-i járás földjein még ezer hektárnyi területen tarkítanak a szal­makupacok. Bár meg kell dicsérni a sztupavai gépállomás traktorosait, hogy időben elvégezték a tarlóhán­tást, azonban meg kell mondani, hogy igen kevés figyelmet szentelnek a szalmának. Panaszkodunk, hogy kevés az is­­tállőtrágya, a szalmát pedig hagyjuk tönkremenni a határban. Mit szólnak ehhez a bratislavai JNB mezőgazdasági ügyosztályának dolgozói ? Zem. gondolnak a télre dülettel fogtak hozzá. Ebben a mun­kában a stupavai GTÄ dolgozói is se­gítették őket, akik az 5-6 gabonakom­bájnt silózásra szerelték át. Mészáros Mihály kombájnos 7—8 hektárról ka­szálja és silózza le naponta a takar­mánykeveréket. Kombájnjához boglya - zó helyett pótkocsit kapcsoltak, mell­be menet közben hull a szétzúzott si­lókukorica, napraforgó és egyéb ta­karmányféle. A megtelt pótkocsit a traktor a silógödrökhöz vontatja és a teli pótkocsi helyébe üresét állíta­nak, úgyhogy a kombájn csaknem megállás nélkül dolgozik. Ily módon négy nap alatt 30 hektárról kaszálták és silózták le a takarmányt. A takar­mánykeverékek 180—200 cm magasra nőttek és a szövetkezeti tagok csak­nem 200 mázsa zöldtakarmányt nyer­nek hektáronként. Nem értékelik eléggé a szalmát Az ipolysági járásban több EFSZ- ben már az aratással egy időben meg­kezdték a szalma összehúzását és ka­zalozását. Azonban a tények azt mu­tatják, hogy nem mozgósították összes tartalék erejüket erre a munkára, így majdnem az egész járásban lemarad­tak a szalmaösszehúzással. Nem érté­kelik eléggé a szalmát, pedig a múlt év tavaszán számos EF$Z szalma­hiánnyal küzdött. Az ipolynyéki EFSZ eddig csak két kazalra valót hordott össze és a többi szalma szerteszét a földön heverve, vár sorsára. A szécsénkei EFSZ-nek 30 hektárból még húsz hektáron kint van a szal­mája. A legjobban a tesmagi szövetkezet maradt le. Ez furcsa, mert a beadás­ban az elsők közé emelkedett, ugyan­akkor a szalmaösszehúzásban hátul kullog. Szövetkezeteinknek tudniuk ketf, hogy ebből kettős kár származik. A Nagy különbség Az EFSZ-ek által elért idei bő ter­més legjobban bizonyítja a mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés növekedé­sét és előnyeit a kisparcellás terme­léssel símben. Az EFSZ-ek 25.05 mázsa hektár­hozamot értek el (1954-ben 19,34 má­zsát). ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók hektárhozama csupán 14 mázsa (tavaly 13 mázsa). A gépesíté­si eszközök jobb kihasználása, vala­mint a haladó agrotechnika alkalma­zása révén a tagosított szövetkezeti dűlőkön 312 vagon gabonával több termett a tavalyinál a galántai járás EFSZ-eiben, ebből 276 vagon búzával több mint a múlt évben. Csupán ezért a gabonatöbbletért 3 millió Kés jö­vedelemhez jutottak az EFSZ-ek és további 1 760 000 korona felárat kap­tak a sörárpa beadásáért. Ezzel szemben az egyénileg gazdál­kodó földművesek alacsonyabb átlagos hektárhozamai a galántai járásban 99 vagon gabona veszteséget jelente­nek, amivel 3811 lakos liszt- és sü­teményellátását lehetne fedezni egy évre. A szövetkezeti gazdálkodás előnyei a begyűjtésben is megmutatkoztak. A galántai járás augusztus 7-fg 100 szá­zalékra teljesítette a gabonabeadást, mégpedig az EFSZ-ek 125 százalékra, az egyénileg gazdálkodók viszont csu­pán 50 százalékra. Az EFSZ-ek jó gazdasági eredmé­nyei a szövetkezeti tagok bevételé­ben is visszatükröződik, fgy például Kozmer elvtárs, a vízkeleti EFSZ tag­ja, 19 és 16 éves fiával' együtt au­gusztus 1-ig 50 százalékos előlegként 13 754 koronát, 52 mázsa gabonát és 500 liter tejet kapott szorgalmas mun­kájáért. Ennél a szövetkezeti tagnál csupán a természetbeni járandóságok olyan gabonamennyiséget tesznek ki, mint amennyit egy 8—10 hektáros egyénileg gazdálkodó földműves takarít be. — Vízkeleten Kovács és Végh szövetke­zeti tagok, Pálócon Prelovský, Kosúton pedig Peller és Šušľa és másutt is számos szövetkezeti tag ért el ha­sonló szép eredményeket. szalma tönkremegy, kárbavész, ugyan­akkor a földet rengeteg gyomnövény szipolyozza, mert a tarlóhántás elma­radt. Saját érdekük tehát, hogy a szal­mát haladéktalanul összehúzzák és kazalözzák. H. I. Baráti segítség A rimaszombati járásban a magán­­gazdálkodók és a nagyüzemi gazdaság dolgozói kölcsönösen segítik egymást. Zsipen az egyénileg gazdálkodó föld­művesek az ottani állami gazdaság­nak kölcsönzték igájukat a termények betakarításához. A munkákat példásan megszervezték. Az állami gazdaság pedig cséplőgépeket adott a’ magán­gazdáknak, hogy azok is idejében be­fejezhessék a cséplési munkálatokat. S. L. Meiőgazda«ági dolgozók ! Várnak rátok a mezőgazdasági mesteriskolák Mezőgazdasági mesteriskoláink, melyek az új falu és az egyre fejlődő mezőgazdasági terme­lés részére szakembereket nevelnek, várják a jelentkezőket a gépállomások, állami gazdasá­gok és szövetkezetek dolgozóinak soraiból, hogy szaktudásukat és képzettségüket tovább fej­leszthessék. Hangsúlyozzák, hogy várják, mivel az eddigi jelentkezők száma végképpen nem kielégítő. Az eperjesi kerületben 100 százalékra teljesítik a toborzást, míg a legjobban a nyit­rai kerület marad el. A mezőgazdasági mester­­iskolák az utóbbi két évben végzett növendé­keinek száma (206 és 2ß0), tekintettel szüksé­gességükre igen kevés. Nem kell külön hang­súlyozni, hogy minden mezőgazdasági üzemnek és minden szövetkezetnek milyen sürgető szük­sége van iskolázott zootechnikusokra, agronó­­musokra, csoportvezetőkre, tyúkfarmvezetökre, méhészekre, esetleg juhgondozőkra, nem is említve a gazdaságvezetőket és könyvelőket. Ezek a szakemberek a kétéves (gépesítés, ker­tészet, gyümölcs-szőlészet, melegkedvelő növé­nyek) és az egyéves (növénytermesztés, állat­­tenyésztés, baromfinevelés, méhészet, juhgon­­drvjs) mezőgazdasági mesteriskolákból kerül­nek ki. Miért nem teljesítik a toborzást ezekbe az iskolákba és hogyan kell azt meg­javítani ? A közigazgatási szervek, főleg azonban az egyes járási nemzeti bizottságok nem gondos­kodnak a toborzásról, nem fordítanak kellő gondot az iskoláztatásra. A szövetkezetek veze­tősége és a mezőgazdasági üzemek igazgatósá­gai nem értékelik a szakkáderek jelentőségét és nem küldik dolgozóikat a mezőgazdasági mesteriskolákba. Az illetékes dolgozók az ér­deklődőknek gyakran elégtelen felvilágosítást adnak. Kívánatos tehát, hogy minden dolgozó, akit a toborzás feladatával megbíztak, alaposat} áttanulmányozza azt a brosúrát, amit az év elején kapott, s amely a szlovákiai mezőgazda­­sági mesteriskolákkal foglalkozik. A propagációs osztály dolgozói a rossz értesültség következtében és nem egy­szer a mezőgazdasági mesteriskolák toborzási tervének teljesítése érdekében kifejtett igyeke­zetükben a felnőtt dolgozók számára olyan elő­nyöket ígérnek, melyeket az iskola nem képes megadni. így számításból és nem saját érde­kükből jelentkezett hallgatók rontják az iskola fegyelmét és lebeszélik a többieket az iskolába való jelentkezésről. A mezőgazdasági iskolák­nak ezek a rossz népszerűsítői, a jó toborzás elrontői. A toborzás alkalmával tárgyilagosan kell beszélni, nem kell a dolgokat nagyítani és Ígérgetni, hanem meg kell ismertetni velük az iskolázás tartama alatti anyagi biztosításukat, és rámutatni az iskola elvégzése után fennálló lehetőségekre. A_ mezőgazdasági iskolák népszerűsítésére jobban ki kell használni a röplapokat, villám­híreket, kiállításokat, a járási földműves újsá­gokat és a helyi beadókat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy azok az iskolák, melyek a helyes népszerűsítés révén ismertebbek, jobban teljesítik a toborzást, mint azok, melyekről keveset hallottak. Sokkal hatásosabb a faluval és a termelési üzemekkel való személyes kap­csolatok kiépítése. A propagációs osztálynak nyilván kell tartania azokat a dolgozókat, akik a toborzás szempontjából számításba jöhetnek az EFSZ-ek, gépállomások, állami gazdaságok részéről és a szövetkezet nélküli községekben az egyénileg gazdálkodókat. Gondolni kell azok­ra is, akik a katonaságtól jönnek haza. Minden járás nemcsak megjavíthatja a toborzást, ha­nem teljesítheti is e téren a tervét, melyet a falukkal való közvetlen kapcsolat, a szövetke­zetek, állami gazdaságok, gépállomások vezető­ségeivel való beszélgetések révén érhetnek el, azáltal, hogy az iskoláztatás szükségességéről meggyőzik őket. A mezőgazdasági ügyosztályok segítségét is igénybe kell venni, melyek hat­hatós segítséget nyújthatnak a toborzásban. További nagy segítséget nyújthatnak a párt­­szervezetek, a CSISZ és a többi tömegszerve­zetek is. A szövetkezeti munkaiskolák igazga­tóinak a segítségét is igénybe kell venni. A JNB és a KNB tanácsainak komoly segítséget kell nyújtani azáltal is, hogy a mezőgazdasági mesteriskolák toborzási tervének teljesítésébe bevonják azokat a kerületi zootechnikusokat, körzeti agronómusokat és egyéb olyan terme­lési ágban dolgozókat is,*akik naponta látogat­ják és jól ismerik a kerületüket és körzetüket s így hozzájárulhatnak a mezőgazdasági mes­teriskolák toborzási tervének teljesítéséhez. A legsürgetőbb feladatok közé tartozik, hogy a kétéves mesteriskolák és a baromfitenyésztési iskolák részére nyerjünk meg hallgatókat. Az eddigi jelentkezők száma igen csekély. A kertészeti iskolákba augusztus 15-ig csupán 11 százalékot a baromfitenyész­tési iskolába pedig 20 százalékot ért el a je­lentkezők száma. A kétéves mezőgazdasági mesteriskolákra való toborzást csupán 30 szá­zalékban teljesítették. Teljes igyekezettel és figyeiémme! most azokra a mesteriskolákra keli a toborzást összpontosítani, melyek szep­temberben kezdik meg a tanítást. A többi egy­éves mezőgazdasági mesteriskolákban csak no­vember 1-én kezdődik a tanítás. Elegendő idő marad tehát a toborzás teljesítése érdekében kifejtett népszerűsítő munka fokozására. A toborzásnál nem szabad elfeledkéznünk az asszonyokról sem. Olyanok felé forduljunk, akik érdeklődnek a mezőgaz­daság iránt és akiknél megvan1 az előfeltétel arra, hogy a mezőgazdasági termelésben való­ban értékes segítséget jelentenek. Meg kell győződnünk, hogy a mezőgazdasági mesterisko­lákba jelentkezők nem végeztek-e már más típusú iskolát. Előfordulnak ugyanis olyan ese­tek, hogy az iskolába spekuláns elemek is je­lentkeztek, többek között az állami tanoncis­kola, vagy más iskola végzett növendékei, akik alkalmaztatásukat akarják így elkerülni és ré­szesülni szeretnének az iskolaév alatt nyújtott anyagi előnyökben. Ne feledkezzünk meg a magánszektorból való érdeklődőkről sem. külö­nösen az olyan községekben, ahol most alakít­ják az EFSZ-et. A mezőgazdasági mesteriskolákban szeptember 1-én megkezdődött a tanítás. Szeptember 20-ig azonban még lehetőség van utólagosan is je­lentkezni. Napjaink egyik legsürgősebb feladata tehát, hogy elegendő hallgatót toborozzunk a mezőgazdasági mesteriskolákba. Minden erőnk­kel azon legyünk, hogy ezt a fontos feladatot sikeresen teljesítsük. Paľkovič Konštantín, а Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója I zet tagjai nem gondolnak arra, hogy tavasszal minden szál hiányzik majd. A hidaskürti szövetkezetben 203 hek­táron arattak kombájnnal, de eziüáig csak 57 hektárról hordták össze a szalmát. Mire várnak az említett szövetke­zetek tagjai? Itt az őszi munkák ide­je és bizony alig pár nap áll rendel­kezésünkre, hogy a nyári munkákat befejezhessük. Ezek közé kell sorolni a szalma összehúzását is. Ne hagyjunk kárba veszni egy szál szalmát se, hi­szen mind az almozásnál, mind pedig a takarmányozásnál nélkülözhetetlen. Ha a termés betakarításában példát tudott mutatni a galántai járás, ak­kor a szalma elhanyagolása miatt se essen csorba hírnevén. Krajcsovlcs F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom