Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

10 1954. augusztus í. A jövőévi bő termés biztosításáért: Idejében kezdjük meg a nyárvégi szántás-vetési munkákat Ne feledkezzünk meg a lerajzott családokról A legszorosabb betakarítási munkák mellett máris készülnünk kell a jövő évi termésünk megalapozására. Ennek egyik igen fontos tényezőj■ e nyárvé­gi- es őszivetese' jő előkészítése. A telajeiőkészítő munkáknak idejé­ben való elvéqzése nemesek időnyere­séget jelem a termelő számára, hanem «. ü'rán végrehajtott alep-talajmunkák biztosítják e talaj beérését, e legked­vezőbb szerkezeti kialakulását, e talaj­­nedvesség felszaporodását és a talaj­­baktériumoknak ad kedvező életlehe­tőséget és végül lehetővé teszi ez ide­jében való korai őszi vetést. Az alap a tarlóhántás A tarlóhántások ott, ahol azoknak idejében velő elvégzésére súlyt helyez­tek, mér befejeződtek. A hántással le­fordított gyom- és kuítúrmegvak ki­keltek, a talaj beért és elkövetkezett a legfontosabb talajelőkészítő munka: a keverőszántás. A keverőszántás célja idejében meg­semmisíteni a tarlóhántéssal életre hívott gyomokat, továbbá a gyomokon és árvakelésen élősködő kártevőket és megjavítani szerkezetileg a müveit ta­lajréteget. A keverőszántás fokozza a talaj nedvességét és vízfelvevőképes­­séyCt, gázcseréjét és ezeknek kapcsán tömegesen felszabadítja a talajbakté­rium életét, ami végeredményben új tápanyagok termelését, feltárását és megőrzését jelenti. Miután ennek a munkának sikere szorosan összefügg e 'jő szerkezeti ál­lapot megteremtésével és a sok táp­anyagot gyűjtő és feltáró baktérium­­élet fellendítésével, világos, hogy ezt a célt csak gondos és jóminőségben végzett keverőszántással érhetjük el. Vetőmag, vetés Az elvetésre kerülő növények vető­magját megfelelően elő kell készíteni. Vetésre csak tiszte, egészséges, kifo­gástalan vetőmagot használjunk. A vetőmag tisztítását már a csépléskor meg kell kezdeni. Gondos tisztítás és a csírázóképesség ellenőrzése után kezdjünk csak hozzá a vetéshez. Csak vetőgéppel vessünk. A vetőgépet az elvetésre kerülő mag mennyiségnek megfelelően pontosai be kell állítani és előre úgy kipróbálni, hogy a kát. holdenkint szükséges mennyiséget el­vesse. Be kell állítani a gépeket a sor­távolságnak és a helyes vetőmélység­­nek megfelelően. Külön állítsuk be ke­resztsoros vetésre és külön szűksoros vetésre a gépeinket. Hazánkban már a magnemesítő állo­másokon megkezdték a vetőmagok ki­választását, kitisztítását. Szükséges azonban, hogy a vetőmagot elosztó hi­vatalok is idejében utalják ki a szük­séges vetőmagokat. Vigyázzunk, hogy ne* ismétlődjenek meg azok a hibák, amelyek a múlt év­ben előfordultak. A szepsi járás leg­több falujában már zöldvetés volt, ami­ké dobsző és hangszórók figyelmez­tették a kis- és középparasztokat, hogy fajtiszta vetőmagra cserélhetik vető­­gabonájukat. A szepsi járás kis- és középpareSzt­­jai tudják, hogy a jó vetőmag félsiker a jövő évi termésben és tudják azt is, hogy a más határról hozott vetőmag több termést biztosít, mint az a mag, amely már a talajt megúnta. Bízunk abban, hogy az újonnan meg­választott NB-ok az ONB-al együtt­működve intézkedni fognak, hogy ne- Ciak az EFSz-nek, hanem a kis- és középparasztoknak is idejében biztosít­sák a szükséges jóminőségű vetőma­got. Repce Minden növénynél, de a repcénél kü­lönösen fontos, hogy jól tisztított és megfelelő csíraképességü magot ves­sünk, mert a vetés egyenletességét és sikerét a tiszta és jólesiráző mag nagymértékben elősegíti. Vetésre au­gusztus második fele a legalkalmasabb. Ha e repce talejelőkészítése megfe­lelő módon történt, nyugodtan vethet­jük száraz földbe is a magot, nem tör­ténik ott semmi beje és sokkal gyor­sabban kikel, mint, ahol eső után ve­tettünk. Jő sortávolsága 24 cm, vetési mély­ség 1—2 centiméter. Kát. holdanként 5—6 kg vetőmag szükséges. Bíborhere A bíborhe-4 augusztus 10. és szep­tember elseje között vessük el. A bí­borheréből 20 kg vetőmagot vessünk kát. holdanként. A bíborherét gabona­­sortávolságra, 2—3 cm mélyen vetjük. A jó bíbor-;.eremag tisztasága lega­lább 90 százalék, csirázőképessége pe­dig legalább 80 százalék. A bíborherét se ősszel, sem a következő év tavaszán nem kell megfogásaim. He túl buján fejlődik, kora ősszel óvatoson legeltet­jük. Takarmánykeverékek A legkorábbi' zöldtakarmány a rozs­nak és a repcének t keveréke. Vethető már augusztus első felében. Sorrendben az ősziárpával vetett ősziborsó következik, amelyet szeptem­ber első felében vethetünk, 50 kg őszi árpa és 30—40 kg ősziborsó vetőmag­gal. Szöszösbiikkcny » A gyengébb homoktalajon jól dísz­ük, de vethető v jobb -alajokon is. Vetőmagnak 40 kg rozsot és 20—30 kg 1 szöszösbükkönyt használjunk. Akár természetes vagy mesterséges rajt adott valamely család, azzal eltá­vozott az öreg anya. A családban pedig új anya maradt vissza, vagy később neveltetett, mely azonban csak akkor lesz fenntartója, szaporító anyja a csa­ládnak, ha szerencsésen megpárzott és megtermékenyült. Ezért fontos átvizs­gálni a lerajzott családokat az utolsó raj után 10—12 nap múlva. Hamarabb ne vizsgáljuk, mert az időközben ki­kelt fiatal anya csak 4 naptól 14-na­­pos koráig párzik. Megtörténik, hogy nászrepülés alkalmával az anya elpusz­tul és nem tér vissza a lakásba, vagy valamely oknál fogva hibás és a csa­lád fejlesztésére nem képes. Ilyen al­kalommal a család anya nélkül marad, mire fellép az álanyaság, ami a család pusztulását jelenti. Ez vonatkozik az utórajokra is. A lerajzott családot utolsó rajától számítva 10 napra meg­vizsgáljuk. Legtöbbször ilyenkor már nem kell az anyát keresni, mert ha szabályosan sűrűn bepetézett munka­sejteket találunk, ez bizonyítja, hogy az anya már megtermékenyült és már szabályosan petézik. Ha azonban nem találunk petét, sem anyát, akkor anyá­ról kell gondoskodni. Ha van idő a szaporodásra, adhatunk más családtól frissen bepetézett lépet, amin anya­bölcsőt építve, anyát nevelnek. Ez cél­szerű júniusban és júliusban, de au­gusztusban már csak tartalék anyával segíthetünk, mert csak nagyon rövid idő van a család fejlődésére. GAZDAKAL *ct a learatott gabona asztagba hor­dásának ideje, amely a mostani csapa­dékos nyár következtében nagyobb fi­gyelmet, nagyobb gondosságot igényel. Ha nincs asztagponyvánk, az asztag­­rakásnál csak olyan nagyságú szakaszt kezdjünk meg, amelyet még aznap be­tetőzhetünk. Az asztagba ne hányjuk be a kévéket össze-vissza, hanem szé­pen sorjába, elrendezve rakjuk. Igen sok helyen szokásban van az asztagrakásnak az a módja, hogy kez­désnél először is körülrakják a szélét, s majd csak azután töltik ki a közepét és így haladnak a rakással feljebb­­feljebb. Ez helytelen, mert egyrészt az alsó sorban lévő kévék a földtől átned­vesednek, kicsírázhatnak, másrészt az ilyen rakási módnál a gabonaszálak befelé lejtenek az asztag közepének irányába, s így ha csapós eső jön, a szálakon beszivárog a víz az asztag belsejébe Lehetőleg az asztag helyét először is terítsük be szalmával, s erre rakjiuk a gabonát. A rakással úgy Haladjunk fel­felé, hogy az asztag közepe mindig domború legyen, a kévék mindig kife­lé lejtsenek, . art így, ha asztagunkat derékba kapná is az eső, a ferdén álló szárak kifelé vezetik a vizet. Az asztag tetejét is figyelmesen, lelkiismeretesen rakjuk meg. Ne hagy­juk azt „vállasra”, hanem mindenütt töltsük ki domborúra. A jól megrakott asztag hetekig sem ázik be s így az esőt időjárás ellenére is megóvhatjuk gabonánkat. A jóminőségű cséplésért Nem jó szemmel nézi egy gazda sem, he e cséplőgép sok szemet hegy a szalmában, vagy sok szemet szór ki a törekbe és a pelyvába. Bizony a rosz­­szul beállított cséplőgép a szemszórás­sal, szem törése el igen nagy kárt okoz a gazdának. A közmondás ezt mondja, hogy „nincs rossz gép, csak rossz ma­siniszta”. A közmondásnak igaza van. A gépállomások minden cséplőgépet kijavítottak és esek a cséplőgép felelős ENDA R I UM vezetőjén múlik, hogy a gép jól végez­ze a munkát. Ne elégedjenek meg a gazdáik azzal, hogy csak a cséplőgép felelős vezetője vizsgálgatja a szalmá­ban, a törekben a szemeket, vagy szá­molgatja a törött szemeket, hanem sa­ját magúik is győződjenek meg a gép kifogástalan munkájáról. Ha azt ta­pasztalják, hogy sok a törött szem, vagy sok szem marad a szalmában, vagy törekben, azonnal szólítsák fel a gép felelős vezetőjét, hogy a gépet jól állítsa be, de a roeszininőségű munká­ra hívják fel az illetékes EFSz-elnök. vagy egyéni gazde figyelmét is. Ne tűrjék, hooy szem kerüljön a_ szalmá­ba, vagy törekbe. Minden csénlőgéphez adjon a gépállomás panaszkönyvet. Ez a könyv ne esek. dísz legyen, hanem a csépeltetök, termelési bi -ottságok tag­jai írják be észrevételeiket, a hibákat, a rossz munkát, de ha jól dolgozik a gép, .jutalmazzák meg a cséplőgép fe­lelős vezetőjét azzal, hogy elismeré­süket írják be! Baromfi vándorólazás A jó gazdaasszonyok már régóta tudják, hogy az aratás-cséplés idején | kelt csirke mindig jól jöv edelmez, mert könnyű felnevelni és igen jó áron kél j el rántani való korában is. Igaz, hogy | kelés után nem szabad a forró napon hosszú ideig tartani és kéthetes ko­rukig igen gondosan kell etetni és itat­ni több alkalommal. Később azonban igen olcsó a nevelésük, mert nagy­­mennyiségű nóvendékállatot, termé­szetes körülmények között a vándor­­ólazással, igen kis költséggel takarmá­­nyozhatunk. A vándorólazással igen sok takarmányt takaríthatunk meg, mert a növendékállatok az elhullott magvakat, a növények állati kártevőit összeszedik és így a legértékesebb takarmányhoz jutnak. A vándorólazásnál fontos, hogy az ólakat árnyékos fák közelében, ma­gas, szélmentes helyen helyezzük el, de sohasem a fák alatt. Rendszeresen vándoroltassunk, hogy az állatok min­dig friss területen szedjék össze a magvakat és kártevőket. A vándorólak­ba mindig egykorú állatokat rakjunk és részükre bőséges ivózizről gondos­kodjunk. Hizlalt mézeskeret, tele akácmézzel, amelyet a méhek végig lepecsételtek. Versünk egy pillantást a méhészek múltjába Készítsünk házilag szemcsés műtrágyát Szemcsés trágyát nemcsak gyárak tudnak előállítani, hanem elkészítheti azt bármelyik szövetkezet, vagy egyé­ni gazda házilag is. A műtrágya szemcsézéséhez gyári készítésű poralakú szuperfoszfátra és jó érett, apró szervestrágyára, vagy kom­­pojzttrágyára van szükség. Ezenkívül az-előállításhoz kell egy 1 cm lyukbő­­ségü rosta, locsolókanna, lapát és egy vízszintes tengelyre szerelt szemcséző hordó. Első teendő a szervestrágya vagy komposzttrágya átrostálása. Az átros­tált anyagot 2—3 cm vastagon, száraz helyen terítsük szét es minden mázsa rostált szervestrágyához keverjünk 50 kiló szuperfoszfátot. Az összekeverés után állandó forgatás közben az anya­got addig nedvesítjük, amíq a massza teljesen átnyirkosodik, de belőle a trá­gyáié kézzel nem facsarható ki. Az összekevert masszából annyit ra­kunk a szemcséző hordóba, hogy az negyedrészig legyen. Utána a hordó nyilasát becsukjuk s a hordót 8—12 percig forgatjuk. Forgatás közben el­lenőrizzük, hogy hogyan szemcséződik az anyag. Az a jó, ha a szemcsék 2—4 milli­méter átmérőjüek. Ha ennél kisebbek a szemcsék, akkor egy kicsit nedvesí­tenünk kell, ha pedig nagyobbak, ak­kor száraz anyag„t kell hozzá keverni. A szemcsézet trágyát *:erítsük szét, szárítsuk meg es fél centi lyukbőségű rostán rostáljuk át s vetőgéppel nyom­ban vethetjük is. Leghelyesebb, ha az őszi kalászosok sorai közé. a sorok irá­nyába végezzük a fejtrágyázást. A ve­tőgép csoroszlyáit fi talaj tömöttségé­­től függően úgy terheljük le, hogy a szemcsézett műtrágya 3—5 centi mély­re kerüljön. Szemcséstrágyából 60—80 kilót vessünk az őszi kalászosokra hek­táronként. A szemcsézett trágya egyik előnye, hogv aahonavetőgéppel a sorok közé vethető és nemcsak a növényt táplál­ja, hanem a talajbaktériumok hasznos munkáját is elősegíti. A legnagyobb előny azonban az, hogy a szemcsézetl szuperfoszfát hatóereje íagyobb, mint a poralakú szuperfoszfáté. Belőle ha ÍOO kilót szórunk ki, körülbelül olyan hatást érünk el, mintha 130—150 kiló szuperfoszfáttal trágyáztunk volna. A tudósok megállapították, hogy a méh sok sok millió évvel ezelőtt, va­lószínűleg a föld harmad-, vagy ne­gyedkoriban jelent meg. Tehát amint látjuk, e méh hamarább volt a földön, mint az ember. így csak természetes, hogy a negyedkorban megjelenő em­ber eleség után látva kiszemelte ma­gának a mézgyűjtő méh éléskamráját, amely telve volt jóízű mézzel. Az édes és tápláló méz nyilvánvalóan igen íz­lett az ősembernek, gy magyarázható, hogy az ember hamar megismerte a méz tápértékét és hasznos voltát. Mint érdekességet megjegyezhetjük, hogy az első kézzelfogható emléket a méh jelenlétéről a földön Spanyolor­szágban találták egy barlangban. A barlang falára primitív, kezdetleges módon egy képet véstek be, amely a méheket megrabló embert örökíti meg. Zz az éles szerszámmal bevésett kép a szekértők becslése szerint húszezer esztendős lehet. Az egyiptomi múmiák mellett min­­di találtak mézet. Valószínűleg azért, hogy az esetleg poraiból felébredt fá­raó tudjon belőle falatozni. A méz, amelyre az egyiptológusok rátalálttak, sértetlen is élvezhető volt. A pár ezer esztendő nem ártott meg neki. Nyil­vánvaló jó méhészei voltak a fáraónak. Ugyancsak Mózes, aki mint tudjuk nagyeszű ember, népének az Ígéret Földjéről beszélve azt mondotta, hogy az tejben és mézben folyó Keneán. Nem kétséges, hogy az említett, a történelem hajnalé.. vezető szerepet játszó népek, ismerték és nagyrebe­­csülték a méz tulajdonságait és elás­ni rték táperejét. A görög mitológiában is elég gyak­ran rátalálunk a mézre mint az iste­nek eledelére, melyet az istenek csak különleges lakomákon fogyasztanak el, vagy nagy félistenek, hősök és kirá­lyok eledele. Hiszen magát Zeust — ahogy a myfchológía állítja — kecske­tejen és mézen neveltek fel n leghatal­masabb istenné. Kétségtelen, hogy mind a két eledel nagyon Lápláló. Az Argonauták Jason vezetése alatt elindultak az Arany bárányköntös visz­­szaszerzésére Kis-Ázsiába. Erre az út­ra kiválaszt itták a legjobb és legkivá­lóbb hősöket e jelentkezők közül Köz­tük volt Orpheus, aki nemcsak szóra­koztatta társait, hanem sokszor meg le mentette őket énekével. Ott volt Her­kules, a hihetetlen erejű félisten Ss még sokan mások. De köztük volt Butes is, aki Athénből jött és Athene istennő apja volt. But., híres volt arról, hogy szenvedélye a méhek voltak és a méz tanulmányozása. Az út hosszú és ve­szélyes volt. Az egész úton kutatta és tanulmányozta a helyi méheket és mé­zet. Mintákat vitt magával. Az is meg­történt, hogy ezekkel a mézmintákkal megmentette társai életét az éihhalál­­tól. Más esetben viszont, mikor Sike­rült az Argonautáknak a bitorlott kegyszert visszaszerezni, éppen Butes az, aki szenvedélyének nem tudott el­lenállni, megizleli a mérgezett mézet éš mély álomba merült tőle. Ezzel fenntartja társait is a menekülésben, akik visszajöttek érte Aea városába. Butesről feljegyezték, hogy élete vé­géig Szicília szigetén élt, mint a nym­­fák vendége és a legjobb méhész volt abban a korban. A rómaiak jól ismerték a méhészet értéket és hasznát. Vergilius volt azon legismertebb költők egyike, aki meg­énekelte a méhészet örömeit és hasz­nát. Ázsiában is már régi idők óta ked­velték a mézet. Orvosságnak tekintet­ték és ételek konzerválására is hasz­nálták. Feljegyezték a Koránban, hogy Mohamed, aki okos és haladó embere volt korának, mézzel orvosolta bete­geit. A legyőzött népek Indiában ha­­diserc formájában mézet és viaszt td­­tak át legyőzőjüknek. Ahogy látjuk, a mézgyűjtő méh már a történelemelőtti időkben is szerepel. Későbben ott szerepel mindenütt az ember feljegyzéseiben és rajzaiban. Ez a legjobb bizonyítéka a. nak, hogy a méh elejétől fogva hű tánsa ez ember­nek azzal, hogy mézét átengedi, ami által nagy segítséget nyújt neki. A történelmi időkben a méz jelentősége mindinkább el-térbe jut. A mézet már az ókeresztények is égi eledelnek te­kintették és negyrabecsülték. A méhészkedés ma már szép múltra tekinthet vissza. Minden népnek meg­vannak a maga méhész-úttörői, akik nagy önfeláldozással és nehéz munká­val igyekeztek meggyőzni társaikat a méhészet helyességéről és hasznáról. Szakemberek minden ügyességüket és találékonyságuk 4 latba vetették, hogy megkönnyítsék saját és társaik mun­káját. Nem volt könnyű az út és sok áldozatot kivánt. Ma, amikor minden lehetőség megvan, hogy a méhészkedés eddig nép sohasem látott fejlődésnek im-uljon, kéz a kézben, magángazdál­kodók a szövetkezeti t* iokkal és az állami birtokok munkásaival lássanak hozzá, hogy a jövő esztendőben még nagyobb lendülettel haladjon előre ha­zánkban a méhészet. Sík István i A kitartó, szorgalmas munka eredménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom