Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-06 / 23. szám
ID FňltlmfrMfe 1954. június 6.-Г Termeljünk érett mézet A méhecskék megkezdték az „aratást“, hordják a bő akácnektárt Az erős méhcsalád jó hordási viszo- i nyok mellett 5—6 nap alatt a méz- ] kamrát megtölti mézzel. Sok méhész, ' ha ezt f szreveszi, kipergetl. így csinál helyet a u*í-a!é hordásból eredő méznek. Nagy örömében nem is gondol arra, hogy az imént kipergetett 20 kilograme mézben 8 kilogramm kétnapos nektá- van, amely eltartásra egyáltalán nem alkalmas, sőt megrontja a 12 kilogramm mézet is! Az ilyen méz, ha melegen tartják megerjed, megsavanyod'k. Erről 35 évi méhészkedésem alatt volt alkalmam meggyőződni. Csak egy példát említek a sok közül. Egy hif g őszi délutánon történt, hogy eljött hozzám egy vidéki méhésztársam Mnkérdezte, eladtam-e már a mézemet. Ha Igen, ő is behozna hozzánk egy hődön mézet, if‘ jobban keresik s megkért adjam el az ő mézét is. —» Hozza be, — feleltem neki. Másnap behozta a mézet. Ahogy felnyitottam ч bödön tetejét, a méz panaszosan beszélni kezdet, s hozzá savanyú arcot vágót, izgett-mozgott, buborékokat vetett, ahogy erjedt. Magától érthető, hogy én ebbö’ a mézből egy dekát sem voltam hajlandó eladni, hanem visszaadtam gazdájának alapos lecke kíséretében. Ebből az a tanulság, hogy a mézet ne pergessük ki éretlen állapotban. Ёп B: logh-féle kaptárakkal méhészkedem, amelyek két mézkamrával vannak ellátva. Ha a mérleg:-“ állított kaptár 20 kilogramm súlygyarapodást mutat, a megtöltött mézkamra tetejére felteszem a hHalt keretekkel ellátott második mézkamrat is, így megvan rá a lehetőség, hogy a méhek megszakítás nélkül tovább gyűjthetnek. Azt kérdezhetné valaki, hogy a második mézürt miért teszem a tetejére, oda messze van felhordani a méheknek a mézet. A gyűjtőméhek úgy sem hordják fel oda a nézet, a bentdolgozók azonba- ezt szívesen megteszik! A legszigorúbb szabály az, ‘ v a főhordás idején nem szabad háborgatni őket. Ismerek méhészeket, akik minden harmadik nap a kaptárban kotorásznak, kíváncsiak, mennyi már ott a méz. Ez nagyon káros. Egy méhésztársam derült arccal keresett fel a közelmúltban. Lelkendezve arra kért, nézzem i- g a méheit, menynyire felerősödtek azok. Ahogy a iné-, hekhez értünk, megállapítottam, hogy azok a méhek, amelyek a kaptáraikból tömegesen be- és kijártak, nem az ő méhei, ezek idegen rabló méhek, amelyek a kaptárak tartalmát teljesen ki is fosztották! Persze a rablást saját maga idézte elő, mert nem volt olyan nap, h.gy ne bontotta volna fel a kaptárakat. Tehát csunván ráfizetett a kíváncsisági a, a tudatlanságra. Láthatjuk tehát, hogy nem abból áll a méhek iránt való szeretet, hogy minden nap a méhek lakásába kilincseljünk. A méhek iránt való szeretet a kővetkezőkből áll: fin az idők folyamán nem kevesebb, mint 30.000 drb. mézelő fát ültettem el megfelelő segítséggel. Ezek a fák akác- és hársfából állottak. Volt olyan idő, mikor csapadéknélküli nagy szárazság volt. Feleségemmel, aki szintén lelkes méhész, hetekig hordtuk dézsában a vizet egy 100 méteres emelkedésű dombra a beültetett fiatal akácok tevére. Fáradságunknak megvolt az eredménye, mert Megmentettük a fácskákat. Itt ei .i.iem azt a fontos tényt is, hogy 35 évi méhészkedésem alatt sohasem fordult elő az, hogy méhészetemben valami okból egyetlen egy család is elpusztult volna! E siker főtitka, az őszi bőséges feletetés és a fészekből az ócska lépek eltávolítása. Méhésztársak! Ne zavarjuk feleslegesen a méheket. Sétálunk végig a kaptárak előtt és figyeljük meg i röpnyílásokat. A röpnyílás olyan tükör, amelyből mindent megláthatunk. Ha a kaptárból tömegesen jönnek a kijáró méhek, ott rendben van a család! Ami a behordott mézet illeti, ne nézegessük minden második nap, hogy mennyi van, a méhek ezt megőrzik ókor, ha nem háborgatjuk őket. A mézfogyasztók bizalma érdekében, úgy mint saját magunk érdekében, ajánlom, termeljünk érett mézet! NAGY BERTALAN — méhész Pelsöc. Raj befogása Üj méhcsaládokat kér mezőgazdaságunk Mind a természetes rajzás, mind a mürajkéezités ideje elérkezett. Mivel a szaporítás egyik legfontosabb teendőnk, saját érdekünkben ne akadályozzuk meg, Illetve készítsünk rajokét. Ez ennél is inkább fontos, mert az idei hosszú tél. a kedvezőtlen tavaszi időjárással pároeulva, e kezdő és kevés tapasztalattal rendelkező méhészek állományát jól megapasztotte szt pedig haladéktalanul pótolni kell, mert mezőgazdaságunk gyors fejlődéséhez nagvon sok méhcsaládra ven szükségünk r^ajzásre készülődő családban rendesen bőven van hereméh. A család vontatottan épít, vagy csak heresejtet. Nemsokára már enyebölcsőkezdés, azután petés vagy álcás anyabölcsőt is látunk. A család zsúfolásig tölti a léputcákat Sokez tőgyei is: A méhek e--; része tőgy- vagy szakállalakban csüng a kijáró előtt, vagy vastag rétegben takarú a kaptárt. Közeli rajzás je’ ha a tőgyben táncos méhek ‘nt к A tánc néha ez ismert kör- vagy riszáló tánchoz hasonlít, a szabálytalan ugréndozás A rajzásra készük lés jeleit össze lehet téveszteni az egyszerű anyaváltáséivel. A tőgyelés ugyan a rajzásra terel a figyelmet, de nem biztos jel, Rajozhetik a család tőgyelés nélkül is és rekkenő hőségben tőgyelhM a család anélkül, hogy rajzásra készülődnék. A rajzásra érett méhcsalád anyeböl csőket épít. A bölcsőket az anya fokozatosan bepetézi, úgy, hogy a fiasités koréban néhánynapos különbség szokott lenni. Körülbelül a legidősebb anya-álca bölcsőjének befödésekor a munkások és herék egy része a régi anyával együtt kiszáll a kaptárból: ez az első táj A raj egyideig kóvályog a levegőben, majd fa ágára, bokorra, rajfürtbe kapaszkodik össze. He a méhész be nem fogja, egy idő múlva fölkerekedik és elrepül. Ha az időjárás kedvező, a legelő jó, és az első rajjal való népveszteség nem csökkentette a rajzó kedvet, a család több rajt is ereszthet, ezeket rendre második, harmadik rajnak mondjuk és utóraj néven foglaljuk^ összu. Az utórejokat megkülönbözteti az első rajtól, hogy 1. kivonulásukat az anyák kiabálása, „feleselése” előzi Az első raj kivonulása. meg, 2. nem párzott anyjuk van, 3. egynél több anyjuk 'ehet. Mindezek magyarázat« a következő’ A kaptárban az ső raj '-ivón lása után kikel az első fia' anya és a többi к bójákhoz közeledik. A kinnlév ■ ,.tű-tű” hangot ad, e bölcsője u“n maradtak oedig „kvá-kvá”-val jr'cntkeznek olyan erősen. hogy a kaptárbő! kihallatszik. Az anyák kiabálásának uz vet véget, hogy a család a kintlévő anyával új rajt észt ' fiatal anyák a hólesőkben .léhány napig Is vesztegelhetnek kifejlődésük után. mert a munkások « bölcső körülrágott, födelét újra betapasztják viasszal és az anyát csak egy kis nyíláson etetik. Az utorejok megindulásakor azonban már több kiszabadult anya is van és a rajhoz csatlakoznak. Az anyák ellenséget látnak egymásban. Ha találkoznak, fullánkjukkal legyilkolják társukat. Az első raj a legidősebb anyeálce befödése táján szokott kiszállni, a második 7—11 nap múlva, a harmadik 3—5 nap múlva, a többi úgyszólván naponként. Kedvezőtlen időben e rajzás késik, a rajok aztán torlódnak egymásután. gyorsabban következnek. Egyes méhészek úgy képzelik, hogy a rajjal főképpen idős méhek, a régi anya hívei szállnak ki. Hátukon színes folttal jelölt méhek megfigyelésekor azonban kiderült, hogy a rendes öszszetételü rajban a fiatal méhek vannak többségben. Két okból fontos ez: 1. A rajra nagy feladat vár: építkezés. A fiatal méhek jobban építenek, viaszmirigyük fejlettebb. 2. A raj anyjának petéiből csak 3 hét múlva kelnek ki méhek, utórajben még később. A rajzott családban ellenben sok födött Hasításból folytonosan pótlódnak a fiatalok. A raj méheinek tehát fiataloknak: hasszúéletüeknek kel! lenniök. A természetes rajoztatás_ a legjobb módszer, kül" lösen kezdő méhészek számára akik erre a célra kaeos családokat állítsanak be A nagyobb szakértelemmel rendelkező méhészek azonban műrajokat készítenek. Ehhez fontos a helves módszer, szakértelem, különben a mesterséges raj nem ér fel a természetessel A jó! készített mesterséges raj nemcsak mindenképpen versenyez a természetessel hanem — ha a mehész jól válesztj< meg az időt többet is é-het annál Ezért a mester séges rejoztatássa! a ’:öv„tke*> šza műnkben fogunk foglalkozni. S Mezőgazdasági tanácsadó Pótbeporzással növeljük a terméshozamot és a jövedelmet Kalászhányás után, mikor virágzani kezdett a rozsunk, kimentünk egy tízméteres kötéllel és elvégeztük a pótbeporzást. a kifeszített kötelet úgy húztuk a rozstábla felett, hogy a hajló kalászokon csúszott végig és egyikről átverte a virágport a másikra. Kíváncsi voltam, mi lesz a pótbeporzás eredménye. De kíváncsiak volt к a szomszédok és az i merösök is. Mikor a kifeszített kötéllel a rozsot jártuk, egyik komám meg is jegyezte: „Te Dani, már megint okoskodol.” Amikor aztán aratásra került a sor, kiderült, ho“" nem veszett kárba a fáradság. A rozsban mÄg hírmondónak se akadt ablakos kalász. Köztudomású, hogy a rozs akkor hoz termést, ha virágaira egy másik rozskalászról virágpor kerül. Ha ezt a beporzást csak a természetre blzZ.uk s nem segítjük elő, akkor sok esetben „ablakosak” lesznek a kalászok. Kevesebb mag fejlődik bennük, s végeredményben kataszteri holdanként egymásfél mázsával kisebb lesz a termés. Az „ablakosságot” előidézheti az esős idő, mely lemossa a virágport a kalászokról. De oka lehet a szélcsend is, mert ilyenkor a portokok lehullnak a földre anélkül, hogy a virágpor kiszóródott volna belőlük. Az orkánszerű szél viszont elsodorja a virágport. A száraz melegek s a tikkasztó forró szelek se előnyösek, mert ilyen időben a virágpor életképessége csökken és nem termékenyülnek meg az anyanövények. Ne bízzuk tehát az időjárás szeszélyére a rozs megtermékenyülését, végezzük el idejében gondosan a pótbeporzást. cEzt a munkát akkor kezdjük meg, amikor a kalász középső részein már befejeződött a virágzás s a kalász alsó és lelső részei is virágzanak. Ezt az időpontot hívjuk fővirágzásnak. A rozs pótbeporzását lehetőleg szélmentes időben, a koradélelőtti órákban végezzük el. Vagyis akkor, amikor a hajnali harmat már felszáradt, de még nem , erzsel a napsütés. Ha az időjárás esős, — ez e1 ben az esztendőben a rozs virágzása idejére valószínűnek ígérkezik — akkor a derűs félnapokat használjuk ki, amikor a kalászok szárazak. A pótbeporzás azonban csak akkor jár teljes sikerrel, ha ezt a munkát a fővirágzás ideje alatt egymásután három-négy napon át megismételjük. A munkát végezhetjük gyalogosan, de még gyorsabb, ha lóhátról húzott hosszú kötéllel dolgozunk. A gyalogosmunkánál nyolc-tízméteres, a lóhátról végzett munkánál pedig tizenhat-húszméteres kötelet használjunk. Lényegesen jobb lesz a pótbeporzás eredménye, ha a kötélre zsákdarabokat, vagy sűrűn szalmacsutakokat kötünk. A zsákdarabokra, s a szalmacsutakokra rárakóddik és nagyobb távolságra kerül el a Megtermékenyítő virágpor. Gyalogmunkával két ember egy ppp alatt könnyedén elvégzi 8—10 hektáron a pótbeporzást. Lóhátról pedig kétszer olyan haladós я munka. A pófbeporzás nem nehéz; akár a gyerekek is meg tudják tenni. Végezzük el tehát idejében, gondosan a pótbeporzást, ezzel is a terméhozamot növeljük! t Fektessünk nagy súlyt a fűmagtermesztésre A megfüves állományát nyáron, a fúmegtermés learatása és a felültrágyázás elvégzése után megfogasolhetjuk. Nem tartjuk helyesnek a magfüves tavaszi fogasolását, különösen az „őszi" jellegű füveket (pl. árverozsnok, zöldpántlikafű $tb.), mivel sok magtermő szárat elpusztítunk. A megtermés függ ez .előzőévi ősztől és ezért ez állománynak ősszel legalább annyi figyelmet szenteljünk, mint tavasszal, ősszel elhanyagolt állományt tavasszal rendbetenni legtöbbször nem sikerül. Különbségű, kell tennünk „őszi” és „tavaszi” fű között, holott mindkettő évelő. Legjobb példáját mégis a pillangósok nyújtják: A vad, sárgásvirágú sárkereplucerna (Medicago falceta) magot, csak ez első kaszálásból terem, mivel a virág kifejlődésének előfeltétele a téli hőnepök hatásé. Ezért a sárkereplucerna jellegzetes „őszi” növény. A kék lucerne (Medicago sative) minden egyes kaszálás után virágzik, természetesen áz éghajlati lehetőségeken belül. Sarjadzáse a virág és meg fejlesztésére irányul, tekintet nélkül a téli hónapok hatásé'a. Ezért e kék lucerna, ámbár év lő és fagyálló jellegzetes „tavaszi” növény. Erre a körülményre T. D. Liszenko hívta fel a figyelmünket. Ugyanezt tapasztaljuk a füveknél: az árvarozsnok, zöldpántlikafű, réti csenkesz, jellerzetes „őszi” füvek. A magas perje tavaszi fű, olyannyira, hogy kedvező ápolás és felültrágyázás esetén magas perjéből 1952-ben egymás után 3 j.iagtermést arattunk. Ezt nem gyakorlati u. sításként, csakis mint érdekességet ismertetjük, a magesperje „tevasziságának" igazolására. A tavaszi füvek kevésbbé érzékenyek a tavaszi fogasolás iránt és elég jól hasznosítják a tavaszi felültrágyázást. Az „őszi" füvek rendkívül érzékenyek a tavaszi beavatkozásokra és ezért — legalábbis a kukorica körzetben — a magfüveseket tavasszal a sorközök fogatos к -álásával ápoljuk. Szükséges ehelyütt megemlíteni, hogy a lőcsei állami kisérietügyi és növénynemesitő állomáson lókapa helyett sikeresen használnak különleges sorköznnűvelő ekét. Gyakran elhanyagolt, pedig fontos ápolási munka az Ideqer füvek eltávolítása a szaporításokból. Az állományt bejárjuk 1. a fejlődési időszak kezdetén, 2. a kaluszolás kezdetén, amikoris a füvek jól megkülönböztethetők. Kópéval qv-milálunk, a kiszántés előtti évben sarlóval. Legjobb az Idegen füvek elszaporodásét megelőzni: я megtermő állomány körül lekaszáljuk az árkokat, lehetőség szerint még , rágzás «lőtt. Legveszedelmesebb a teraokbúza, vagy közönséges perje. (Agropyron repens). Még a virágzás előtt felkészülünk a mag füves pótbeporzásra. Hat méter hosszú rúdra, 70 cm széles zsákszövetet szögelünk és ezt 5 cm széles szalagokra hasítjuk szét, vagy felhasználhatunk öreg, rongyos zsákokat is. Ennek a műszernek előnye, hogy nemcsak megrázza az egyes növényeket, hanem átviszi ezek virágporát további növényekre is. A füvek legnagyobb része idegentermékenyülő és a szél közvetíti a megporzást, de magányos növény idegen virágpor nélkül gyakran meddő marad. Pótbeporzásse! a megtermés 25—30 százalékkal fokozható. A víglasi kísérletügyi állomás ismételt pótbeporzást ajánl egy munkamenetén belül. A más k, 10 perccel az első után következő utóbeporzás jó eredménye ezt igazolja. A pótbeporzást virágzás idején, minden nap, de legalább minden második nap végezzük, mindig a legintenzívebb virágzás idején, amely az egyes fűfejoknái különböző napszakra esik. (Reggel, délután stb.) így például Az árvarozsnokot a délutáni órákban poroztuk 14—16 óra között, 8 napon át. Különösen fontos a pótbeporzás a heterózis fűvetőmag termesztésénél. Még mindig sok hibát követnek el az aratásnál, ahol legnagyobbak a veszteségeink, gyakran rendesen művelt állományokban és egyébként helyesen termesztett magnál. Elég néhány elkésett óra és gyengébb szél is elviheti a magtermés túlnyomó részét. A fűmag a gabonához hasonlóan érik és ugyanígy megkülönböztethetünk tejes-, viasz- (máskép sárga) és teljes érést. A füveknél a viaszérésben való aratás a leggv koríbb, Az aratás időpontjának helyes megállapítása nem nehéz, de annál lelkiismeretesebben figyeljük az állomány érését: figyeljük ezt naponta, szükség esetén naponta kétszer is. A fűmag kévéit kisebbre kössük, mint a gabonáét. Igen könnyen pereg a magas (francia) perje, réti ecsetpázsit és zÖldpántlikafü magja. Igen jól tartja magát az árvarozsnok, amelynél megvárjuk a teljes érést. Utóbbit aratócséplővel is arathatjuk. A űmagvak elcséplése is csaknem megegyezik a gabonák cséplésével. A fűmag azonban még a zabnál is gyorsabban befülled. A zsákban órák alatt megforrósodik és elveszítheti csírázóképességét. A friss mag csírázóképességének meghatározásánál legyünk óvatosak, mivel a füvek, mint félvad növények csak rövidebb-hosszabb nyugalmi időszak után érik el teljes csfrázóképességüket. Néhány fűnél ez eltart néhány hétig, sőt hónapig is. Szarnák István
