Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-11 / 41. szám

1953. október lí. l'i»íiÍinÄ#« 7 Sajtóvita a csúzi szövetkezetben Szombaton, október 3-án a Szabad Földműves munkatársai vitaestét ren­deztek Csúzon a szocialista sajtóról. A csúzi szövetkezet dolgozói, asszonyok, férfiak, lányok, fiúk, ott szorongtak a ku túrteremben és komoly érdeklődés­sel figyeltek és követték a vitát, nogy hozzászólhassanak a sajtó kérdéseihez. A csillogó, ragyogó tekintetek özöné­ben éreztük mi újságírók igazán, hogy miiyen komoly feladat vár ránk a népnevelés terén, éreztük, hogy dol­gozó népünk szomjas lélekkel várja a sajtótól a serkentést, a további ösz­tönzést. munkája sikeres elvégzésénél Este nyolc óra tájban ünnepi kere­tek között, a Csemadok énekkara a munka dalával nyitotta meg a gyű­lést. És már az első pillanatban ne­künk. figyelő újságíróknak máris olyan élményben volt részünk amely feltárta előttünk a sztálini nemzetiségi politika óriási jelentőségét. A Csema­dok énekkarát Sebó Antal, szlovák ta­­n tó vezényelte. Egyfajta ragyogás csil­logott a dalolok és a karmester ar­cán. A dal magyar szövegét átszőtte a szlovák tanító zenekísérete, aki 4,ar­­monikaszóval kisérte a dalt. Esek Pál, a pártelnök, bevezető sza­­va’ban hivatkozott Široký elvtárs kor­mánynyilatkozatára, amely nagy súlyt helyez szocialista kultúránk fejleszté­sére. Hangsúlyozta, hogy ennek a vitaestnek is az a célja, hogy a dolgo­zók és az újságírók között szorosabb kapcsolat fejlődjön ki. hogy még job­ban teljesítsék feladatukat, mint ed­­d g. Bevezető beszédét végül azzal fe­jezte be, hogy reméli, a mai vita épp oly eredményekkel fog zárulni, mint tavaly. Az „Aratás” vitája, amely fe­le ‘thetetlenül mindenkinek az emléke­zetében marad, amit főkép az is bi­zonyít, hogy ma a falu apraja-nagyja eljött, hogy tevékenyen résztvegyen a szocialista sajtó értékelésénél. Miklya János elvtárs, a Szabad Földműves munkatársa ezután a szo­cialista sajtó hivatásáról beszélt. Rá­mutatott, hogv míg a kapitalista sajtó elsőrendű feladata, hogy homályba bo­rítsa a valóságot, hogy elkenje az igaz­ságot addig a szocialista sajtónak ép­pen ellenkezőleg, az a feladata, hogy feltárja a va'óságot, hogy igazat mond­jon a népnek. A felszabadulás előtt az volt a he'vzet, hogy a Rudé pravo és a Munkáson kívül egyet'en kor­mánylap sem törődött a dolgozók éle­tével. Ellenkezőleg. a kapitalista la­pok mindent elkövettek, hogy szen­zációk hajhászásával el palástol ják a dolgozó és a munkanélküliek nyomo­rát. Ma viszont az a helyzet szocialista saitónknál. hogy minden újságírótól megkívánják, hogy minél szorosabb kapcsolatot teremtsen a dolgozókkal, minél hiteles^ bben és meggyőzőbben ábrázolja a dolgozók életét, tárja fel vágyaikat, igényeiket és igyekezetüket, amellyel a szocializmus megvalósítása felé törekszenek Éppen ezéit — folytatta Miklya elv­társ. sajtónk ma mindent elkövet, hogy minél több munkás és paraszt­levelezőt szerezzen, akik hiteles mó­dim szólnak hozzá mondaniva'ójukkai a szocialista sajtó szerkesztéséhez. Ép­pen ezért nagy gondot fordít kormá­nyunk arra is. hogy minél több újság­írót nevelhessen ki a munkásosztály és a parasztság soraiból, akik ponto­san ismerik dolgozó népünk vágyait. Ennek bizonyításául felhozta, hogy a Szabad Földműves munkatársai egy­től-egyig munkás- és parasztcsaládok ból származnak. — Ma az^al a céllal jöttünk hozzá­tok — fej' te be Miklya elvtárs fel­­szóla'ását. hogy még többet tudjunk é'etétekről. munkátokról. Egyszóval tanulni jöttü' к és ugyanakkor szer zett. tudásunkat át akarjuk nektek adni. A viharos taps után sor került Sza­bó Béla, sajtó alatt lévő „Mint sze­münk fényét" eír ifi regényrészleté­nek a felolvasására, amit p csúzi szö­vetkezeti ta^ok fes7Ü't érdeklődéssel na'lgattak meg. Az első felszólalónk Henc Gyula, a csúzi CsISz elnöke volt. — Szeretném tudni — mondotta, hogy Szabó Béla hogyan lett író? — Szabó e'vtúrsat a kérdés éppúgy meglepte, mint zavarba hozta Ahban a pillar"" pan úgy érezte, hogy tudá sával. képességével, még lelkesebben keű szolpa'nia a nép ügyét, ha való­ban a nép írója akar lenni. A kér­désre rövid“n válaszolt. Rámutatott arra. hogy mindössze hat elemit vég zett és bár kitűnő tanuló volt. nem tanulhatott tovább mert apjának nem volt rá' módja, hogy taníttathassa — Szerzett tudását tisztán önszorgalom ból szerezte. Sokat olvasott és később amikor nár különbséget tudott tenni a jó és rossz könyv között, a ha'adó szocialista irodalom volt az, amely esi szólta öntudatát és a párt célkitűzé sében való hit volt az, amely átsegi tette rengeteg éhezésen és nyomorú­ságon Szabó elvtárs hangsúlyozta hogy a kao'ta'ista rendszerben senki sem törődött fejlődésével Igazi fej­lődése a felszabadulás után indult meg, amikor az újságírás révén szo­ros érintkezésbe kerülhetett a dolgozó néppel, megismerte a dolgozó paraszt­ság problémáit és küzdelmét a szebb és jobb jövőért. Megismerte a szövet­kezet megalakulásánál a kíméletlen osztályharcot. Végül hangsúlyozta, hogy a most megjelenő regényét, amely a mai falu, a szövetkezet fej­lődéséről szól, csak úgy írhatta meg. hogy félévi ösztöndíjat kapott a Cseh­szlovák Írószövetségtől. Tehát a mun­kásosztály, a parasztság tette lehetővé, hogy megírja regényét. Szabó végűi azzal fejezte be felszólalását. hogy eddigi tapa talatai azt bizonyítják, hogy mind az újságírónak, mind az írónak az a legfőbb feladata, hogy az igazat mondja a népnek. — Helyes — válaszolt erre Smida elvtárs. a szövetkezet elnöke — Va­lóban így is van, mert ha felü'etes hírek jelennek meg a lapban, akkor mindenki csak mosolyog rajta, és ez a szocialista sajtó hitelét rontja. A dol­gozó nép csakis a valósághoz ragasz­kodik, mert a munka is valóság és eredményeket a szövetkezetben is csak akkor érhetünk el,, ha jól és szer­vezetten dolgozunk. Somogyi Jo’án, a Szabad Fö]dmOves munkáslevelező rovatiénak vezetője szólt most hozzá a vitához. Hangsú­lyozta, hogy a szerkesztőségnek mun­kás-paraszt levelezőhálózatának kiépí­tésével éppen az a célja, hogy orszá­gos viszonylatban tárja fel! az igazsá­got dolgozó parasztságunk előtt. Ki tud végeredményben többet mondani a szövetkezet életéről és munkájáról, mint éppen az a tudósító, aki tagja a szövetkezetnek. Éppen ezért a szövet­kezetnek épp úgy kellene gondoskod­nia tudósítókról, mint ahogy trakto­rosokról is gondoskodik A csúzi szö­vetkezet e téren eleget tett feladatá­nak. Van két jó levelezője, mégpedig Esek József és Papp Jolán, akik lelki­­ismeretesen és rendszeresen kü'dik tudós:tásaikat, úgyhogy nemcsak a szövetkezet, hanem a szerkesztőség tagjai is örömmel olvassák ezeket a jól megírt leveleket. Somogyi elvtárs­nő ezután felveti azt a kérdést, hogy szeretné hallani a tudósítókat munká­jukról beszélni. Itt azonban kiderül, hogy Papp Jo­lán Bratislavában van, a Csemadok IV. Országos Közgyűlésén. Esek elv­társ az, aki válaszol A következőket mondja : — Hát tudjátok, eleinte amikor az­zal b'ztak meg, hngv én legyek a tu­dósít'. bizony nehezen ment nekem az írás Mf'^-ndom ahogy van Mind össze öt elemit végeztem és az az> ta eltelt hosszú évek során keveset for­­еаЧят tódat a kezemben .. Hát nem tagadom, verejtékeztem az első tudó­sításnál. Most azonban már könnyeb ben megy. Sokat segített az, hogy nv-mtetásban láttam beküldött levele­met és hogy a szerkesztőségtől pontos útmutatást kaptam a válaszokban. Ez az öröm további munkára serkentett és ma már nemcsak könnyebben írok. hanem megtanultam könnyebben és alaposabban olvasni is. És itt azt is meg kell mondanom, hogy az "gés? tagság is jobban olvassa a sajtót, amióta a ~zövetkez°tnek saját tudósí­tói vannak Most készülök éppen a traktorosok élmunkáshetéről is írni. Somogyi elvtársnő ezután rámutat, hogy a sajtó más módon is nyújt se­gítséget a szövetkezetnek. A múltkori tudósítás után néldául amikor Esek elvtárs azt írta hogy a vasútigazgató­­ság nem ad elég vaeont. a dinnyeszál­lításhoz. a Szabad Földműves azonnal érintkezésbe lépett a Vasútigazgató­­sággal. Ott megígérték hogy az ügyet megvizsgálják és a hibákat haladék­talanul kiküszöbölik. Smida elnök szól hozzá ehhez a kérdéshez. — Igaz, — válaszolta, — hogy helyrehozták a hibát, de a késedelem miatt a szövetkezet komoly kárt szén vedett. Meit amikor szállítani akarták a dinnyét, 60 fillér volt kilója, ami kor pedig megjöttek a vagonok, már csak 30 fillér volt az ára. Ez óriás kárt jelentett a szövetkezetnek. Már pedig ezt a jövőben el kell kerü'ni Nem szabad, hogy a becsületesen dol­gozó szövetkezeti tagságot ilvmódon károsodás érje. Ogv kellene azt beve zetni. hogy a Vasútigazgatóság fizesse meg az ilyen esetben a szövetkezetnek az elszenvedett kárt. A szövetkezet elnöke ezután Miklya elvtársnak "'’veti azt a kérdést, hogy neki. mint újságírónak aki ismeri a járás szövetkezeteit, mi a véleménye a? ő szövetkezetükről. Miklya elvtárs erre azt válaszolja hogy a járásban az itteni szövetkezet példásnak számít, jó neve van. A múltkor ь. amikor Andódon járt. azi mondták az andódiak. hng\ nagyon igyekeznek a munkával mert a esú úakat szeretnék utolérni sőt meg előzni. Párizs vita fejlődött ezután a kul túrteremben Vrzala elvtárs csoport vezető azt mondta hogy a csúzi sző vetkezet nem lehet példás ha éppé., most vitték el tőlük a versenyzászlót és ha most, az őszi munkákban egyes szakaszokon lemaradtak. így például a dohányt eddig csak 80 százalékban szedték le. Smida elnök azt válaszolja erre, hogy a lemaradás a műszárítók körüli hibákban van. Éppen akkor, mikor a dohányt törni kezdték, akkor fogtak hozzá a műszárítás átalakításához, ho­lott ezt a munkát a nyár folyamán kel­lett volna elvégezni. Vrzaláné erre azonban azt mondja, hogy ez csak részben van igy. Az igazság másik fele az, hogy még van­nak asszon vök, akik még nem kap­csolódtak be eléggé a szövetkezet munkájába ahogy kellene és ebben azok a tagok a hibásak, akik nem ser­kentik asszonyaikat a jobb munkára. Nem érzik még azt eléggé, hogy a szövetkezet közös vagyonáról van szó. A vitát heves tapsok szakítják fél­be. Végül Miklya elvtárs azzal foglal­ja össze a vitának ezt a részét, hogy amikor véleményét nyílvánította a szövetkezetről, saját tapasztalatait közölte. A járásban valóban jó szö­vetkezetnek tartják a csúzi szövetke­zetei és 6 e hibák ellenére reméli, hogy rövidesen kiküszöbölik azokat és jobb munkaszervezéssel megtartják fejlődő szövetkezetük jó hírnevét. Ezután Vr-ala csoportvezető azt a kérdést veti fel. hogy szerkesztik tu­lajdonképpen a lapot. Erre Szombat Ambrus elvtárs ad választ. Részletesen elmondja a lap technikai munkáját. Hangsúlyozza: Mint ahogy fontos, hogy a jó gazdasz- Iszony jó főztiét szépen és szakérte­lemmel tálalja, úgy fontos, hogy a dolgozók lapiának a technikai szer­kesztő szép külsőt adjon a nyomdá­szok seg;tségével. Igen fontos ez, amit az is bizonyít, hogy a szerkesztő­ségi munkaversenyben a lap szép tör­­de’ését. kivitelét pontozzák. Csada Ferenc, a nemzeti bizottság elnöke ezután arra kéri a sajtó kép­viselőit, hogy beszámolóikat úgy írják meg. hogy az közérthető és világos legyen mindenki számára. Az újság­író ne fe'edkezzen meg arról, hogy a parasztnak a kapitalista rendszerben nem volt módjában tanulni, mint ahogy az most módjában van. Ezen­kívül sokszor találkozik az újságban rövidítésekkel is. amiről fogalma sincs, hogy az mit jelent. Miklya elvtárs igen helyénvalónak tartja ezt a megjegyzést és ez egész szerkesztőség nevében megígéri, hogy ezt a fiavelmeztetést szem előtt tart­ják ezután. A vitaest vége felé a hallgatóság nagy érdeklődése mellett sorba bemu­tatkoznak a szerkesztőség tagjai. Füry elvtárs elmondta, hogy tizenkét gyere­kes családból származik, nyomdász volt és tudósításai révén lett újságíró. — Sajnália — mondotta elérzékenyül­­ten. — hogv édesanyja nem érte meg azt az időt, hogy fia a dolgozók új­ságírójává vált. Legalább látta volna hogy érdemes volt vele vesződnie. Kovács István elvtárs ugyancsak rá­mutatott arra, hogy a felszabadulás tette lehetővé szárhára azt. hogy a szocialista oajtó képviselője lehet ma Parasztrsaládból származik, apja ke­­serves napszámosmunkával kereste Imeg a kenyerét (ha vo't munka ) Ép- Ipen ezért úgy érzi, hogy mint újság­író számot adhat a mai fejlődő pa­rasztság életéről. Végül a Szabad Földműves legfiata­labb munkatársa Sándor Gábor elv­társ számol be életéről és munkájá­ról. Nemrégen még a nádszegi szö­vetkezetben dolgozott, mint kertész... Üjságírói munkáját tudósításokkal kezdte meg. Rendszeresen írt a szövet­kezet munkájául, fejlődéséről és két hónappal ezelőtt felhívták a szerkesz­tőségbe és felvették újságírónak. Re­méli. hogy feladatát, mint a dolgozók újságírója teljesíteni fogja. De kéri a csúzi szövetkezeti tagokat, hogy segít­sék őt törekvésében. írják meg, ha beszámolóiban hibát követ el, hogy azokat minél előbb kiküszöbölhesse. A vitát Esek elvtárs, a csúzi párt­­szervezet elnöke értékelte. Hangsú­lyozta. hogy az elhangzott felszólalások azt igazolják, hogy hasonló vitákat mirjél gyakrabban kell megrendezni, mert ilymódon olyan kérdések tisztá­zódnak. amelyek a szövetkezet min­dennapi munkáját elősegítik és a szövetkezetét megerősítik Ez a vita is elő fogja segíteni, hogy a szövetkezet tagjai még jobban, még lelkiismerete sebben dolgozzanak, mint eddig. — Ugvar'-’-kor — mondotta — ez a vitaest azt is elősegíti, hogy az újság­írók is jobban dolgozzanak felvilágo­sító munkáinkkal feltárják előttünk (szebb és jobb 'evőnket A vitaest ér­tékes volt és helyes úton haladunk partunk es kormányunk irányvonala' követlük akkor amikor értelmiségünk kel. a saitó kéje ise őivel szorosabi j kapcsolat'* építünk. Biztos, hogy ez 'után mindkét részről jobb munkái I fogunk végezni. Szövetkezeti tagjaink már mindenütt felismerték az agregátok jelentősé­gét. Jól tudják, hogy segítségükkel az őszi feladataikat gyorsabban telje­síthetik. ★ A berencsi helyi nemzeti bizottság álljon az őszi munkák elvégzésének élére a szövetkezeti gazdálkodásban Ha valaki vonattal utazik Nyitráról Érsekújvár felé a vasút mindkét olda­lán hatalmas szövetkezeti táblák kötik le a figyelmét. Az egyik dűlőn az al­­sóköröskényi EFSz tagjai nagy szorga­lommal takarítják be gazdag cukorré­patermésüket, nem sokkal odébb lo­vasfogatok után egyre jobban feke­téink a föld, siettetik az őszi kalászo­sok vetését. A vonat azonban tovább halad, már az ivánkai határban robog, ahol ugyancsak szorgos kezek munkál­kodnak az őszi kapásnövények betaka­rításán, a vetés mielőbbi befejezéséért. Olyan most a határ mint a hangya­boly, szerteszét igyekvő dolgozók te­szik élénkké az őszi mezőt. Közben tovább száguld a szerelvény, Berencs Község látképe és határa bontakozik ki előttünk. Itt azonban egy embert sem lehet látni. Bizonyára azért, mert még csak reggel van, de nézzük csak meg mi a helyzet a faluban. Az állomástól a faluba és a szőlő­hegyre vezet a vicinális. Reggel van még ugyan, de az úton népvándorlás­hoz hasonló karavánt lát az érkező. A szekerek elé fogott tehenek mélabúsan cammognak a kemény kavicsos úton. Nem nehéz kitalálni, merre tartanak. A kocsikon elhelyezett hordók, kádak stb. jelzik, hogy megkezdődött a szü­ret a faluban. A kocsikon az oldalakon ülve idősebbek, fiatalok és gyerekek különféle nótákat dalolnak, jó kedvvel indulnak a szőlőkbe. A gyerekek, akik­nek egyébként iskolában kellene len­­niök, mit sem törődve a tanulással in­kább a szőlőhegyre igvekeznek. Azt az érzést kelti ez a látványosság az em­berben, mintha Berencsen már elvé­gezték volna az őszi munkákat. Hiszen az állomás előtti dű'őben, ahol a szö­vetkezet tagjai részére meghagyott félhektár földeken kukorica volt, most a termés a góréban szárad és a kuko­­ricaszárak kévékbe kötve csomókban szép sorjában díszelegnek a kimért keskeny parcellákon. Míg az egyik oldalon a szövetkezet tagjai háztáji gazdálkodásában csak­nem minden termény be van takarítva, addig azt látjuk, hogy a határ másik f|lében még mindig kínt hever a szö­vetkezet csaknem 85 hektár kukorica termése Ugyanez vonatkozik a vetésre is, amelyben szintén eléggé lassan ha­ladnak a szövetkezet tagjai. Hiszen október 4-ig a repcén kívül csak 24 hektár rozsot vetettek el. Pedig igye­kezniük kell, hogy mintegy 165 hek­tárnyi búzájukat is mielőbb a földbe tehessék. sai úgylátszik a tél folyamán akarják megvitatni az őszi munkák elvégzésé­nek biztosítását. Ezzel pedig semmi szín alatt nem lesznek segítségére a szövetkezetnek, sőt nagy kárt okoznak lassú, passzív munkájukkal. A helyi nemzeti bizottságnak pedig hatékonyan kellene támogatnia a szö­vetkezetei, főképpen az őszi munkák idején, hogy az alapszabályok pontjai mélyen belevésödjenek a szövetkezeti tagok mindennapi életében. Ezt más­képpen nem tudják megvalósítani, ha aktív munkába nem kapcsolják be mind a hét bizottsági tagok, akik sa­ját munkakörükben a néppel való be­szélgetések során lényeges javu'áet eszközölhetnének a szövetkezeti gaz­dálkodásban. A berencsi szövetkezetben egyéb­ként helytelenül értelmezik a munka jutalmazását .is. Ide kívánkozik elmon­danunk, hogy a háztáji gazdálkodásban meghagyott tehenek részére a közel­múltban takarmányt osztottak ki. Mindezt azonban nem a ledolgozott munkaegységek arányában adták ki, hanem mindenkinek egyenlően tekintet nélkül arra, hogy mennyiben járult hozzá munkájával a szövetkezet takar­mányalapja biztosításához és a közös gazdálkodás megerősödéséhez. Persze, hogy zúgolódnak aztán a becsületesen dolgozó tagok olyanok ellen, mint Lőrinc István 111 h. sz„ aki félévig csupán 26 munkaegységet szerzett,. Varga István 233 ha. sz. pedig május és a júniusi hónapban alig 25 munka­­egy.séget teljesített. Kónya Vencel pél- I dául félévig 256 munkaegységet dol­­j gozott le, sőt még a 69 éves Pintér Józsi bácsi is több, mint 120 munka­egységgel dicsekedhet. Még számos igyekvő tagot említhetnénk meg, akik példával szolgálhatnak az elmaradozók és a közös munkától húzódózók ré­szére. Az alapszabályzat pontjai a munká­ban való részvétel mellett vonatkoznak az egész EFSz felépítésére is egyebek' között az állatállomány kiszélesítésére. A szövetkezetnek ugyanis ninc6 meg még a tervezett állatállománya, de akadnak egves tagok, akik a szabály­zattal ellentétben két tehenet tarta­nak. Seres Pál és Vin'er István szö­vetkezeti tagok még mindig nem ér­tették meg, hogy az életszínvonaluk is csak akkor emelkedhet, ha magát a szövetkezetüket gazdaggá teszik és a legnagyobb hasznosságot és a legma­gasabb hozamot érik el közös gazdál­kodásukban. Ebben az esetben nagy feladat hárul a helyi nemzeti bizottságra, hogy a szövetkezeti tagokkal karöltve helyesen oldja meg az őszi munkák elvégzésé­nek kérdéséL- Berencsen azonban, mint mondani szokták, nem tett meg min­dent a HNB a munkák sikeres elvég­zése érdekében. Jócsik elvtárs helyi titkár például kijelentette, hogy mást nincs ideje a helyi nemzeti bizottság­nak összeülni, mivel igen sok munká juk van a nyilvántartási lapok össze­állításával. Jócsik elvtárs és a helyi nemzeti bizottság többi funkcionáriu-A helyi nemzeti bizottságnak pedig itt van a legnagyobb szerepe vagyis a szövetkezet tagjait kell felsorakoztat­nia az alapszabályok, valamint a párt­ós a kormányhatározatok betartására. Amint látszik nagy mulasztást kell a bepenosi HNB-nek pótolnia, hogy meg­ismertesse a község dolgozóit kormá­nyunk és pártunk intézkedéseivel, me- I Ivek nemrég kerültek a .nyilvánosság elé és amelyek nagymértékben előse­­j gítik a falu, valamint az egész szövet- I kezet fejlődését. Szombatit A. S i I ó z á s i hírek: A vásárúti szövetkezeti tagok ez­­idáig közel 1000 köbméter silótakar­mányt biztosítnt-ak szarvasmarhaállo­mányuk r' -. Céljuk az. hogy minden szarvasmarhára legkevesebb 20 mázsa silótakarmány jusson. A tavaly' esztendő tapasztalataiból okulva az als Sszeli EFSz az idén már lóéi őre elegendő mennyiségű Hlókuko­­rirát vetett, tmi 60 hektárt tett ki Ennek lesilózásánál 12 mázsa folyé­kony cukorgyári mc'aszt is lelhasz­náltak hogy ezáltal emeljék a silóta­karmány minőségét. Az így elkészített. lesilózott takarmány 1760 köbmétert tesz ki. • * * A bussai EFSz eddig 200 köbméter nedvdús takarmányt silózntt be Ezen­kívül besilóz még 7 hektár takarmány­­káposztát és az összes, mintegy 35 hek­tár kukoricaszárat. * * * A kékkői járásban levő zsélyi EESz­­ben 6 betrmsilógödröt t& törtek meg silót akarm árnyal, melynek tért'guta 700 köbméter Ezenkb'ül a kukorica­szárat is besilózzák. Jóminőségű siló­takarmánnyal kibővítik a takarmány alapot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom