Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-28 / 26. szám

10 Földitiírms 1953. június 28. Dőlt gabonát is lehet géppel aratni Az aratógéppel teljes mértékben lehetséges a dőlt gabona aratása, kivételt csupán az egészen összegu­bancolódott illetve földreragadt ga­bonák képeznek. Ha dőlt gabonát vágunk arató vagy fűkaszáló gép segítségével, a kasza villáira szerel­jünk fel kalászemelöt. Közönséges fogat os kaszálógépeknél két vagy három kalászemelő elégséges, na­gyobb traktorvontatásu gépeknél 4—5 kalászemelőt használunk, úgy­hogy minden 30—40 cm-re jusson egy Ennél sűrűben felesleges ka­lászemelőt szerelni, mert csak ne­hezítené a gép munkáját. Aratógép­pel is viaszérésben vágjuk a ga­bonát, ne várjuk meg, amíg telje­sen megérik, mert akkor az arató­­gép már csépeli is a szemet. A haj­nali harmatos órákban nehezebben fog a kasza, könyebben törik a gép, de amint kisüt a nap, már kezdheti az aratógép .is a munkát és dolgoz­hat késő estig az erősebb harmat leszálltáig. A dőlt gabonánál ala­csonyra kell leengedni a vágóasztalt és kis tarlót kell hagyni, így is elő­fordul, hogy fordulásnál nem tu­dunk tökéletes munkát végezni. A csavarodott ledőlt helyeken, ha ott a gén nem tud tökéletes munkát végezni, kerüljük ki és azt a helyet arassuk le kézi kaszával. Az arató­géppel sohase haladjunk át levágat­­lan táblán, mert a traktor vagy fo­gat, továbbá az aratógép kerekei, felhordó * szerkezete, ugyanolyan szélességű gabonát csépel ki, mint amilyen szélességet levágnak. Min­dig vágjunk egy réndnyi szélességű utat az aratógép haladása elé. Ezt a munkát nem szabad megspórolni, mert a szemveszteség elkerülésénél ez fontos tényező. A kombajn a legtökéletesebb ara­tógép: nemcsak arat, hanem egy­úttal csépel is. így több mint 70 ember kézi munkáját takarítja meg azzal, hogy a levágott gabonát lea­ratja, kicsépeli, teherautóba illetve ponyvával bélelt szekérbe ömleszti. A kombájnnal az aratást a . teljes érés elején kezdjük, mert különben rósz lesz a cséplés, sok szem a szal­mában maradhat. Ilyenkor már nem kell félni a szcmveszteségtől, mert a kombájnnal történő aratásnál nincs külön aratás, kötözés, kéve­hordás. kocsirakás, fuvarozás, asz­­tagharakás. cséplőgépbe dobálás, hanem mindezt a veszteségokozó tényezőt a gép teljesen kiküszöböli, csak arra kell vigyázni, hogy a szem a pelyvába ne menjen, vagy ne ma­radjon a szalmában és hogy a kom­bájn dobja ne törje a szemet. g.z aratás minden lépésénél töre­kedjünk arra, hogy egyetlen kalász, cgvetlen szem se hulljon a tarlóra. Ezt a célt kövessük a behordásnál illetve a cséplésnél is. A learatott gabonát ps egyéb nö­vényeket az aratás befejezése után, késedelem nélkül hordjuk össze asztagokba, vagy közvetlenül csé­peljük el, hogy ezzel elkerüljük a csirásodást, az elemi károkat és egyben elősegítsük a gyorsabb csép­­lést. Az aratás, behordás és a csép­ié« idején legyünk éberek és aka­rtál vnrzunk meg renden kártokozó kísérletet. Nagyon fontos, hogy csak száraz gabonát rakjunk asztagba. Az át­nedvesedett kereszteket előbb szá­rítsuk ki és amiknr a kéve közepe Is száraz, csak akkor hordjuk asz­­tagha Ha nedves gabonát asztago­­lunk nagy lesz a csírázási százalék. A keresztsorokat egymástól lega­lább 40 méterre párhuzamosan, e­­gyenes irányba rakjuk, hogy a tar­­lóhántóoépeket, vagy a fogatokat az üresjárattól megkíméljük. A táb­lák végén 10 méteres szabad forgót haevunk. a behordó és a tarlóhán­­té foeatosgépek szabad mozgásának biztosítására. A vasúttól legalább 100 méterre, a közúttól leoalább 50 méterre kezdjük a keresztsort. és minden esetben végezzük el tiiz­­rendészeti szempontból az annyira fontos sávok szántását. A mezőgazdaság termelékenysé­gének növelése, állatállományunk takarmányalapjának biztosítása ér­dekében az előírt, betervezett terü­leten vessünk másodnövényt. A má­sodnövényeket a legkorábban leke­rült növények tarlójába vessük és a szántást is azon a területen kezd­jük meg legkorábban. A délelőtt le­aratott gabonancmű tarlóját, már délután szántsuk fel, vessük be, hogy így biztosítsuk a másodnövény magvának gyors kikelését, ha kés­lekedünk a másodnövény vetésével, akkor csökkentjük a jó eredmény lehetőségét., V / Gazdag termésünk veszteségnélküli betakarításáért Elérkezett az aratás s ezzel az az idő is, amikor betakaríthatjuk becsü­letes munkánk gyümölcsét. Vala­mennyiünk célja, hogy dolgozóink asz­talára minél több és jobb minőségű kenyér jusson. Ennek elérése érdeké­ben igyekeznünk kell, hogy gabonán­kat legmegfelelőbb állapotban aras­suk. Tájékoztatásul ismertetjük a gabona érésének folyamatát, a szem kifejlődését és beérését. Tejesérés vagy zöldérés általában a szernek olyan állapota, amikor a ter­méshéj még zöld és a benne levő mag puha. ujjal könnyen szétnyomható. A mag belsejét fehér, tejszerű folya­dék tölti ki. Ilyenkor a szár és a bü­työk még zöldek, a felső levelek szí­ne is. üdezöld, legfeljebb az alsó le­velek sárgulnak, sűrűbb növényállo­mányban már elhaltak. Viasz vagy sárgaérés állapotában a terméshéj már sárgás, a viaszérés vé­­gefelé pedig rendszerint a fajra és fajtára jellemző szinü lesz. A mag belseje először még lágy. később kis­sé ruganyosabb, de a szem körömmel szétvágható és belül olyan, mint a viasz. A szalma és a levelek sárgák, legfeljebb a felső bütykök zöldek. Az érésnek ebben a szakaszá­ban asszimiláció már alig van, a mag tápanyagfelhalmozódása jóformán teljesen befejeződött. A további érés már túlnyomórészt csak vízveszteséget jelent. Ezért a leg­több gabonafaj a viasz- vagy sárga­érés állapotában aratható. Teljes éréskor a szem terméshéja eredeti színét felveszi. A héj alatti mag kemény, acélos lesz. Körömmel már nem vágható szét. Belsejét lisz­tes anyag tölti ki, melyben a kemé­nyítőszemcsék elkülönülnek a fehérje­­szemcséktől, illetve egyszerű módon az aprószemcsés keményítő a lisztből kimosható. Telje? éréskor a szem száraz, ezért, ha lazán áll a pelyvák között, mechanikai . hatásra könnyen klpereo. A zöldérés (tejesérés) állapota tu­lajdonképen még nem is nevezhető érésnek. Ilyenkor élénk az asszimilá­ció és tápíálóanyagok szállítása. A sárgaérés (viaszérési azonban már jelentős. Búzafajtáink túlnyomó része sárgaérésben kifejlődött magvu, ezért ilyenkor már aratható. A sárgaérés közepén vagy vé­gén, mikor a lisztes test, bár viaszos, de nem ragad, hanem inkább gumiszerű, a mag fe­hérjetartalmának maximumát érte .el. Legtöbb fajtánknál a további érés folyamán, tehát teljes érésben — a magban a keményítőfelhalmozódás fo­kozódik, a fehérje némileg, csökken. A teljes érés tehát a minőség gyengülé­sét eredményezi. A rozs égése kissé lassúbb folya­mat, mint a búzáé. Rendszerint na­gyobb időköz van a sárgaérés és a tel­jes érés között. Ezért lassúbb a mag minőségváltozása is. Előnyös minőségű lesz a rozs, akkor, ha a sárgaérést éppen befejezte és megkezdődött a szem acélosodása. Az érés kü­lönböző szakaszait állandóan figyelemmel kell kísérni, külö­nösen buja, megdőlt gabonák­ban. Az erős növény dőlt gabonák érése nem egyenletes, ezért ma különösen fontos az, hogy tisztában legyünk az érés szakaszával, azokat felismerjük, megfigyeljük, mert csak így tudunk következtetni az aratás helyes idejére. A learatott gabona keresztberakása, behordása és asztagolása A rendkívüli időjárás következté­ben különösen döntő fontosságú az idén a gabona keresztekbe való ra­kása, az esős időjárás alatt megfelelő kezelése, behordása és asztagolása. A' megfelelő érési állapotban learatott gábonát, kévékbe kötve keresztekbe rakjuk, jhogy mihamarább kiszárad­jon, ill. utóérésen menjen át. Ezalatt elveszti a mag azt a vízmennyiséget, melynek jelenléte nem csak akadá­lyozza, de veszélyezteti a magtárban, vastagabb rétegben való tarolását. A keresztekbe rakással egyidejűleg véd­jük a terményt az idő viszontagságai ellen is. A legalsó kévének kalászait fordít­suk vissza a szalmás részekre. Tehát törjük derékba a kévét, úgy fektes­sük le a tarlóra, mert ezáltal a csírá­zásnak elejét vesszük. A kévék kalászos része a ke­resztben egymást takarja, s a legfelső kévét úgy kell kalá­szaival lefelé keresztbe feltenni, hogy az alatta lévő kévék ka­lászait jól eltakarja, védje a beázás ellen. Amint csak lehet, a tarlót azonnal gereblyézük fel és a hársdékot kü­lön gondosan rakjuk össze. Ügyel­jünk arra is, hogy a hárodék a behor­dásnál külön legyen rakva és csépel­ve, mert e kévék termése rendszerint silányabb, gyommagvakkal fertőzött és minőségileg is lényegesen' gyen­gébb, mint a keresztek termése. A tarló felgereblyézése után azon­nal végezzük el a tarlóbuktatást. A behordás előtt az asztag alját saraboljuk fel.. Ha mód kínálkozik, adjunk egy-egy 20—30 cm vastag száraz szalmaalapot- az asztagba hor­dott gabonának. Az asztag oldalfalai kifelé dől­jenek s a hajazott kévékből olyan meredek tetőzetet készít­sünk, hogy az eső könnyen le­peregjen róla s oldalfalak se ázzanak be. Célszerű az asztag alját meredek falu, mély árokkal körülvenni, hogy sem az egerek ne tudjanak tanyát verni az asztagban, sem pedig na­gyobb eső esetén a víz se tudja káro­sítani. Az egyes kalászosoknál külön is ki kell hangsúlyozni a következőket: Búza: A learatott búzát csak addig hagyjuk keresztekben, amíg a közép­ső kévék szalmája is megszárad. Ez száraz időjárás esetén 4—8 nap alatt bekövetkezik. Ezután azonnal csépel­ni kell. vagy rakjuk asztagba. Az asz­­tagolt búza utóerjedésen, fermentáló­­dáson njepv keresztül, amely a mag­nak szép színt és fényt ad. Rozs. ^ behordást ill. a cséplést ak­kor a leghelyesebb elvégezni, ha szal­mája a középső kévék belsejében is száraz. Esős időben különösen kell ügyelni a kifogástalan szárogatásra, mert sokkal gvorsabban csírázik, mint a búza. Őszi árpa. Amint a keresztben ki­száradt, csépeljük, vagy asztagoljuk. Az idén a cséplés aligha előzi meg a a rozs aratását s ezért legcélszerűbb lesz asztagba hordani. Tavaszi árpa. A keresztekben v»ló kiszáradás után siessünk a behordás­­sal, ha megázik, különösen a sörárpa. sárga fakó színt kap, és ez az értékét erősen rontja. Érdemes asztagba rak­ni, mert az utóérés alatt végbemenő erjedés következtében a mag minősége javul s egyenletes szép fehér színt kap a takaró polyva levél. A minőség javítása érdekében helyes eljárás az ú. n. papkévéket, valamint a megázott hajazott kévéket külön csépelni. Zab. Amint megszáradt, csépeljük vagy hordjuk asztagba, mert ha meg­ázik, sárga fakó színű lesz, emellett könnyen dohosodik. sokat veszít ér­tékéből és az állatok sem eszik szí­vesen. Hogy jobbminőségű tejet adhassunk dolgozóink asztalára . ♦. A tej minőségének javítása érdeké­ben az alapvető gondoskodást a ter­melőknek kell biztosítani, mert ha a tej ki nem elégítő minőségben kerül az elosztási vagy feldolgozást végző üzemekbe, akkor azt semmiféle eljá­rással nem lehet kifogástalan, jóminő­ségűvé tenni. Ezen a téren a tej mi­nőségének javítása érdekében is az állami, gazdaságoknak és a szövetke­zeteknek kell példamutatóan előljár­ni, de nagyon fontos, hogy a dolgozó parasztok is minél szélesebb körben fokozottan törődjenek a beszállított tej jó minőségével. Ez annál fonto­sabb feladat, mert ha a sok apró egy­két literes tétel közül csak nehány silány minőségű, tisztátlan, bakié-1 riumokkal teli, akkor ez elronthatja az összegyűjtött tej egész mennyisé­gét. A gyenge zsírtartalom miatt a ter­melők többnyire takarmányozási ne­hézségekre szoktak hivatkozni, hl, n a takarmányozás alig befoly t tol ja a tej zsírtartalmát. Ha a tejet szabály­szerűen nyerik és szállítják be, akkor a zsírtartalom megfelel a kívánal­maknak. Persze nem megfelelő a zsír­tartalom, ha nem az átlagos napi te­jet adják át, hanem a rendszerint ke­­vésbbé zsíros reggeli tejet, míg a zsí­rosabb déli és esti fejést maguknak tartják meg. A megfelelő zsírtartalom biztosítása érdekében tehát könnyű az orvoslási lehetőség- a termelőnek tisztességesen kell eljárni az átlagos, rendes, teljes tejet kell beszállítania. A tej nagy savfokának és magas baktérium-tartalniának enyhítése ér­dekében is sokat tehetnek a termelők. Különösen fontos ez az idei nyáron, mert az enyhe tél folyamán a leg­több helyen nem tudtak jegei gyűj­teni, vagy legalább is nem eleget. Ha a tejben sok az emberi egész­ségre egyébként ártalmas tejsavbak­­térium. akkor a tej hamar megsava­­nyodik, megalvad, sem tejfogyasztás­ra, sem feldolgozásra nem lesz alkal­mas. De ha kezdetben kevés is a tej­sav baktérium, ezek a nem kellően hideg tejben gyorsan szaporodásnak: indulnak. \ A tejsav-baktériumokon kívül az egyébb baktériumok egész serege ke­rülhet be a tejbe Is ronthatja annak minőségét, rossz ízt, kellemetlen sza­got idézhetnek elő, sőt a tej néha emberi betegségeket okozó fertőző­anyagok forrása is lehet. A tejtermelés gyakorlati adottságéi mellett azt alig lehet megakadályozni hogy ne legyenek baktériumok a tej­ben, de azt igenis el lehet érni, hogy számuk lehetőleg minél kevesebb le­gyen, valamint hogy szaporodásuk üteme minél lassúbb legyen. Enne-c érdekében a legfontosabb teendő: a tisztaság. Ez a leghatékonyabb küzde­lem a baktériumok ellen. A harcot el kell kezdeni már az is­tállóban, a fejésnél és végig kell foly­tatni a tej átadásáig a tejgyújtőne­­lyen, vagy vasúti állomáson. A te­hénnek és különösen tőgyének gon­dos tisztogatása, az istálló tisztántar­tása és jó levegőjének biztosítása, a helyes és tiszta fejes, a gondos szű­rés, az alapos hűtés és a gyors be­szállítás, mind-mind hozzájárulnak a tej minőségének javításához. A tisztogatás és szűrés. Tálán. minden másnál fontossabb a tejesedények alapos tisztítása, mert a tej minőségét rontó baktériumok zö­me a tejesedények közvetítésével szo­kott a tejbe 'kerülni. Ezért használat után azonnal öblítsük ki hideg vízzel az edényeket, azután még forró víz­zel — lehetőleg forró szódalúgyal is alaposan ki kell mosni, kefével ki­sikálni. Bőséges kiöblítés után tartsuk az edényeket száraz, szeli ős purm n­­tes helyen szájjal lefelé. A tejeskor, • nákat ugyan az átvevő vállalatoknál! - tisztán kell rendelkezésére bocsájta­­ni, de kívánatos, a tej beöntése dőli tisztogatni, szükség esetében inkább ezeket mégis mindig megvizsgálni és legkisebb gyanú esetében újból '.i­­tisztogutni. Szükség esetében inkább üresen visszaküldeni. Fontos feladat a tej gondos meg­szűrése is. De tudatában legyünk an­nak, hogy a szűrés csak ep nagyobb tisztátlanságokat tudja visszatartani, ezért a fejés előtt és alatt elkövetett mulasztásokat a szűrés nem tudja helyrehozni. A szűrést mindig azon­nal a fejés után végezzük. Legjobb az olyan szűrő, amelyben két drót-szita közé vékony vattalemez van téve. — Ezt azonban minden használat után el kell dobni. Szükség esetében megfe­lel, ha az egyszerű bádog szűrő fölé tiszta gyolcsot (vásznat) teszünk, amelyet természetesen minden hasz­nálat után alaposan ki kell mosni. A baktériumok elszaporodása ellen főleg a tej hűtésével tudhatunk véde­kezni. A 8—10 C fokra történt le­hűtés ugyanis a legtöbb baktérium működését, a szaporodást megakadá­lyozza. Megfelelő hűtést általában a különleges hűtőgépeken kívül csak a csörgedeztető hűtőkkel lehet elérni. De mindig gondolni kell arra, hogy tejet ezzel is csak %—5 fokkal a víz hőmérséklete, fölé tudjuk hűteni. (Ha tehát a víz hőfoka 11 fok, akkor a tej 13—14 fokra hűthető le.) Ahol csörgedeztető hűtő nincsen, megtörténhet a hűtés úgy is, hogy a tejesedényt sok vízzel tartalmazó. tar­tályba tesszük, de ebben a víz ma­gasabban álljon, mint a tej szintje az edényben és ez léceken álljon, hogy a hűtővíz alulról is hozzáérjen. „Kí­vánatos a vizet folyatni, vagy leg­alább sűrűn cserélni. Persze előnyös, ha a tartály vizébe jégdarabokat te­hetünk. A tejesedényben a tejet gyak­rabban keverjük meg, az edényt ne zárjuk le, hanem ritka szövésű ruhá­val borítsuk le. A tejet elszállításáig természetesen tiszta le egőjü helyen kell tartani, tehát nem az istállóban, vagy a szo­bában. Ha a .tejet kocsin, vagy autón szál­lít/: \ az átvevő helyre, vagy vasúti állomásra, akkor ügyeljünk arra, hogy ez minél rövidebb idő alatt történjen meg és ezalatt igyekezzünk a tejes­kannákat megvédeni a felmelegedés ellen. i Ezen intézkedések nagyrésze Jelen­téi.. elen apróságnak látszik, de ilyen kis jelentőségűnek látszó gondoskodá­sok következetes végzése biztosíthatja csak a tej minőségének javítását. в. cy. —W.-.T.- ".f V -W.-’f-tfffryjiy • -1 A kombájnok után külön szerkesz­tett gépek segítségével gyűjtik össze a 'szalmát. \ , 4 . \ Júliusi feladataink AMINT A BÚZA viaszérésbe kerül, nyomban kezdjük meg az aratást. A viaszérés biztos jele, amikor a szemek már elvesztették zöld színüket, de nem tejesek, viszont körömmel még szét­­nyomhatók. A viaszérésben aratott búza a legjobb sikértartalmú. Ilyenkor bátran arathatunk kombájnnal vagy­­aratógéppel, nem pereg a szem, nem törik a kalász, s acélossá érlődik a búzái Ha viszont késlekedünk, és be­várjuk a teljes érést, a szemek köny­­nyen peregnek. Egy-két nap késés 5—10 százalékos szemveszteséget is okozhat. A rozsot teljesérés kezdetén aras­suk. A rozs gyökérzete és szára viasz­érésben még nagy mennyiségben szál­lít tápanyagot a magba. így a termés állandóan fokozódik. A rozsnál a teljes érés kezdete akkor van, mikor a szem szürkészöld színezetű és már nem nyomható szét körömmel. * * • AZ ARATÁS UTÁN nyomban szánt­suk fel a tarlót és vessük be másod - növénnyel. A másodvetésre kiválóan alkalmas a köles, : mohar, csalamádé, csibehúr és pohánka. Ezekkel jelentős takarmánymennyiséget tudunk biztosí­tani állatállományunknak. Egységes földművesszövetkezeteink, állami gaz­daságaink, valamint kis- és középföld­műveseink használják ki a másodter­melés óriási előnyeit. * * * ..J VÉGEZZÜK EL a napraforgó pótbe­porzását. Ezt a munkát a Szovjetunió­ban használt és nálunk nagyszerűen elkészíthető kesztyűvel végezzük. A kesztyű anyaga puha szövet, vagy nyúlbőr legyen. Ezzel a kesztyűvel sorra dörzsöljük a virágzó napraforgó­tányérokat, s egyikről a másik virágra átvisszük a teljes megtermékenyülés­­hez szükséges virágport. A pótbepor­­zást két nap múlva ismételjük meg. A kétszeri pótbeporzás általában hek­táronként 2—2,5 mázsával növeli a hektárhozamot. A napraforgó pótbe­porzásával' járó munkatöbblet tehát sokszorosan megtérül a terméshoza­mok emelkedésében. * * * A GYÜMÖLCSÖSÖKBEN ' kétheten­ként ismételjük meg az almamoly el­leni védekezést, amely főként alma és körte termésünket veszélyezteti. Az első három permetezéshez l/г százalé­kos, az utána következőkhöz 0.7 szá­zalékos arzéntartalmú szert használ­junk, bordói lébp, vagy nyári higitásu mészkénlébe keverve. A hernyók fo­gására rakjunk hemyófogó öveket a fák derekára. » * * HA A KUKORICA elérte a 60—70 cm magasságot, kezdjük a fattyazást. A fattyazást kézzel végezzük, úgy, hogy a tövet megfogjuk, s az oldal­hajtásokat megmarkolva oldalt' rántva távolítjuk el a tőről. A fattyúhajtások eltávolításával ne késlekedjünk, mert azok gyengítik az anyatövet és később is érleltetik az érést. A fattyazással egyidőben végezzük a tenyészidő alatti trágyázást. A sorok mellé szórjunk kataszterenként 35 kg szuperfoszfát­ból készült keveréket, s azt eke ka­pával keverjük a talajba. A fejtrágya­­zás jelentősen gyorsítja a kukorica növekedését, s ugyanakkor elősegíti a csőképződést is. * * * A HETEROZIS KUKORICÁNAK ve­tett tengeri anyasorait a címerhányás kezdetén címerezzük le. A címerezést kézzel végezzük. A címert erélyes mozdulattal a nyelvével együtt kitép­jük. Egységes földműves szövetkeze­teink és állami gazdaságaink nagy gonddal végezzék ezt a munkát, mert többek közt a címerezés gondos elvég­zésétől függ a siker. A sztálini ötéves tervek éveiben a szovjet mezőgazdaság a világ legkor­szerűbb, legjobban gépesített mező­­gazdasága lett. A Szovjetunióban most 8.939 gép- és traktorállomás, er­dővédő állomás, állattenyésztési gép­állomás. rét- és talajjavító állomás dolgozik. ■> A mostani szovjet ötéves terv vé­gére a traktorgyártás a Szovjetunió­ban 19 százalékkal növekedik. * * .* Az elektromos fejőgép kétszeresen meggyorsítja a fejést, így a fejőnők­nek több idejük marad az állatok gondozására és etetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom