Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-10 / 32. szám

2 1952. augusztus 10. A szövetkezeti alapok helyes létesítése és a természetbeni juttatások igazságos szétosztása Szövetkezeteink tízei az elmúlt na­pokban már befejezték a cséplést és a további EFSz-ek százai a cséplés befe­jezéséhez közelednek. Ennek övetkez­­tében a szövetkezetek vezetőségére fe­lelősségteljes feladat hárul: a beszol­gáltatás gyors teljesítése, a gabona he­lyes szétosztása, szövetkezeti alapok létesítése és a természetbeni juttatás igazságos szétosztásának biztosítása, a szövetkezeti tagok számára. Nézzük csak meg, milyen elvek alap­ján kell a szövetkezetek vezetőségei­nek eljárni a felelősségteljes feladatok teljesítésénél? Az EFSz-ek elsőrendű feladata, attól a pillanattól kezdve, amikor felbúgnak a cséplőgépek, a gyors beszolgáltatás és annak teljesítése 100 százalékra, a termés betakarítása után ez a legfőbb törvény minden egyes EFSz-ünk szá­mára. Csakis e feladat teljesítése után foghatunk hozzá a gabona további szét­osztásához. Azok az EFSz-ek, melyek az ősszel vagy a tavaszi vetés előtt vetőmagot kértek kölcsön, a beszolgáltatás telje­sítése után nyomban fizessék vissza a vetőmagkölcsönt — ez a másik fela­dat. Amikor pedig ezt a feladatot is tel­jesítettük, hozzáfoghatunk a szövetke­zeti alapok létesítéséhez. Első helyen áll a vetőmag biztosítá sa Itt első helyet a vetőmagalap bizto­sítása foglalja el, amikor is a szövet­kezeti tagok ezen alapba olyan meny­­nyiségű gabonát helyeznek, amely ele­gendőnek bizonyul a szövetkezet egész vetés-területének fedezésére. Abban az esetben, ha a szövetkezet 150 hektár­nyi területet szándékozik búzával be­vetni, akkor erre a célra 270—300 q kell biztostíania. Hasonlóképpen jár el a többi gabonaféléknél is, miközben ügyel arra, hogy az összes vetőmagból önellátó legyen. Természetesen a vető­magnál első sorban a magrészlegek ter­mését biztosítjuk be, melyet az EFSz a kaszálás és a cséplés után nyomban külön raktároz el, nehogy összekeve­redjen más gabonával. A vetőmagalapra szánt gabona ela­dása tiltva van, már azért is, mert ez mezőgazdasági termelésünk emelésé­nek egyik alapját képezi. Hasonló gondossággal kell létesíte­nünk a beszolgáltatás teljesítése és a kölcsönvetömag visszafizetése után a takarmánya lapot is. Ebbe az alapba EFSz-eink megfelelő mennyiségű ta­karmánygabonát és egyéb takarmány­félét biztosítanak, amely elegendőnek bizonyul a közös gazdálkodásban lévő állatállomány számára. Ezen alap léte­sítésénél nemcsak a jelenlegi állatállo­mányt kell figyelembe vennünk, de gondolni kell a tervezett magasabb ál­latállományra is, mégpedig egészen az elkövetkezendő esztendő kezdetéig. Leghelyesebb, ha az EFSz-ek a takar­mányalapba olyan mennyiségű takar­mánygabonát biztosítanak, amely ele­gendőnek bizonyul az új termésig. Ha­sonlóképpen mint a vetőmagaíapnál. itt sem engedhető meg a takarmányga­bona eladása. • További feladatunk Ebben az esztendőben még az a fel­adat is EFSz-einkre hárul, hogy az EFSz-ek megszilárdításáról és tovább­fejlesztéséről szóló Párt és kormány­határozat szellemében egy tartalék­­alapot létesítsenek vetőmagból és ta­karmányfélékből. Ezeket az alapokat az esetleges gyenge termés esetére bizto­sítjuk és azokból kifolyólag érintetle­neknek kell maradniok és csak évente töltjük fel az új termésből. A szövet­kezetek vezetőségei most ama kérdés előtt állanak, hogy milyen mennyiségű gabonát kell ez alap számára biztosí­­taniok. A Párt és kormányhatározat arra utasít, hogy tartalék vetőmag és takarmányalapot teljes egészében leg később 3 éven beiül kell létesítenünk. Ez annyit jelent, ha a szövetkezet vető­magszükséglete 3 vagon gabona, a tar­talék-alapba — tehát a vetőmagalapon kívül — az összmennyiség 37.50/0 te­szik félre. Hasonló az eljárás a takar­mányalapnál is. Végül itt van még a szociális alap, amelyben a szövetkezetek a pénzbeli részen kívül a na túr áliák egy részét is félreteszik. Arról, hogy a szövetkezetek milyen mennyiségű gabonát helyeznek ebbe az alapba, a szövetkezeti tag sag határoz a taggyűlésen. A taggyűlés mindig a konkrét helyi viszonyokból és a szövetkezet szükségleteiből indul ki. Ebből az alapból természetbeni járan­dóságokat a szövetkezet csak szociális szempontból indokolt esetekben ad ki, mégpedig mint segítséget az elörege­dett szövetkezeti tagoknak, rokkantak­nak, esetleg azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik saját hibájukon kívül az elvégzett munkaegységek után olyan mennyiségű gabonát kerestek, ami nem biztosíthatja családjuk minimális ellá­tását. így pl.: egy özvegy asszonynak, akinek sok gyermek van és az ellátás Amikor az EFSz a fentemlített mó­don teljestíi feladatait és kötelezett­ségvállalásait, összeül a taggyűlés, hogy elhatározhassa, hogy mi történjék a to­vábbi gabonával. A szövetkezet tagjai lemérik a szükséges gabonát, amellyel az eddig ledolgozott munkaegységek természetbeni juttatását fedezik, ugyancsak tartalékolják azt a mennyi­séget is, amely az évvégéig tervezett munkaegységek után jár természet­beni juttatásként a szövetkezet tagjai­nak. Ekkor megállapítják, mennyi ga­bonájuk maradt fenn és határoznak, milyen mennyiségű gabonát szolgáltat­nak be szerződésen felül, magasabb árakért. EFSz-eink nagy többsége már jól gazdálkodik és hektárhozamai lénye­gesen nagyobbak, mint az egyénileg gazdálkodóké. Ezért tanúi vagyunk an­nak, hogy1 szövetkezeteink 100 százalé­kon felül teljesítik beszolgáltatási kö­telezettségeiket, mint pl. a párkányi já­rásban lévő búsi szövetkezet, amely már július 19-én 102 százalékra telje­sítette szerződésbeli kötelességét. A nagymegyeri tanyi EFSz 105 százalék­ra, a nyitragerencsényi EFSz 105 szá­zalékra, az ürményi EFSz 120 szá­zalékra, a szeredi járásban lévő patai EFSz 107 százalékra, a lehotai EFSz 116 százalékra, a tormosi EFSz 138 szá­zalékra teljesítette túl beszolgáltatási kötelességét. Ez a néhány példa ko­rántsem fejezi ki azon EFSz-eink nagy számát, amelyek szerződésen felül szol­gáltatnak be gabonát, amiáltál lénye­gesen emelik saját jövedelmüket, a szer­ződésen felül beszolgáltatott magasabb gabonaárak révén. A szerződésen felü­li beszolgáltatás után az EFSz-ek ve­zetősége megkezdi a természetbeni já­terén rá vannak szorulva vagy az olyan szövetkezeti tagoknak, akik hosszabb betegség következtében hosszabb ideig munkaképtelenek voltak. A kérdést azonban minden esetben egyénileg kell elbírálni, mégpedig asze­rint, milyen a munkaerkölcse az illető szövetkezeti tagnak, mennyi munka­egységet végzett el stb. Semmiesetre sem engedhetjük meg, hogy a szociális alapból olyan szövetkezeti tagok kapja­nak gabonát, akik saját hibájukból, rossz munkafegyelmük következtében, pontatlan munkába való járás révén stb. nem dolgoztak le elegendő meny­­nyiségú munkaegységet. A szövetkezet ebből az alapból a gyermekbölcsödék és hasonló intézmények számára kiu­talhat megfelelő mennyiségű termé­szetbeni juttatást. Még meg kell je­gyeznünk, hogy a szociális alapból a gabonát a rendes felvásárlási áron kell az illetékesek rendelkezésére bocsájta­­ni. Ennyi a megjegyzésünk az egyes szövetkezeti alapokhoz. randóságok szétosztását. Ez nemcsak egyik legörömtelibb feladata a szövet­kezet vezetőségének, de egyben leg­­felelősségteljesebb feladata is. Elsősor­ban tisztázni kell a kérdést, mennyi természetbeni járandóságot osztanak szét a nyár folyamán. Természetesen az összes természetbeni járandóságok szétosztása lehetetlen még a nyár fo­lyamán, amikor még a munkaegységek csupán egy része lett ledolgozva. A munkaegységek további részét a szö­vetkezetek tagjai a további, különösen az őszi munkálatoknál dolgozzák le, amiért szintén természetbeni juttatás jár. Ezért természetes, hogy nyáron csak természetbeni juttatás fele oszt­ható szét, míg a második felére a gaz­dasági év végén kerül sor, amikor is meggyőződtünk arról, hogy a szövet­kezet teljesítette a tervezett hektárho­zamokat és a tervezett munkaegysége­ket. Abban az esetben, ha a szövetke­zetnek nem sikerült elérni a tervezett hektárhozamokat, természetesen ehhez mérten szükséges csökkenteni a ter­mészetbeni juttatását is. Abban az eset­ben pedig, ha az EFSz túlteljestíette a tervszerinti hektárhozamokat, azok a munkacsoportok, szakaszok és szövet­kezeti tagok, akik a magasabb hektár­hozamok eléréséhez jó munkájukkal hozzájárultak, a rendes természetbeni juttatásokon felül pótjuttatásban (teli részesülniök, mégpedig a magasabb ter­méseredmény 50 százalékának erejéig. Abban az esetben, ha az EFSz teljesí­tette beszolgáltatási kötelezettségét, bebiztosította az összes alapokat, a pót­juttatásokat kifizetheti természetben is. Ilyen esetben a következőképen kell eljárni: Időbeni beszolgáltatás - nagyobb jövedelem (Folytatás az első oldalról) < tus 10-vel feltartózhatatlanul közeledik a felvásárlás határideje. Szükséges, hogy ezekben a járásokban szövetke­zeteink összes tagjai, kis- és közép­parasztjaink, az állami traktorállomá­sok dolgozói, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai vegyék tudomásul, hogy a határidő után mindenegyes méter­mázsa gabonáért 15 százalékos levonás jár, amit a beszolgáltatás időbeni tel­jesítésével elkerülhetnek. Ki vállalja majd a felelősséget ezekben a járások­ban azért, hogy itt a szövetkezetek tag­jai, kis- és középföldművesek — ha­csak 100 vagonos búzatételt említünk meg — 615.00 koronával kapnak ke­vesebbet, mintha az említett mennyisé­get határidőre beszolgáltatták volna. Meg kell nézni közelebbről, hogy a fa­lusi gazdagok és spekulánsok valami­lyen rafinált módszerrel nem fékezik-e a közös cséplés megszervezését, min­denféle hazug hírek terjesztésével vagy a cséplőgépek rongálásával stb. Ügy­szintén az összes funkcionáriusoknak, mezőgazdasági dolgozóknak felül kell vizsgálniok, hogy elkövettek-e mindent a traktorállomásokon, hogy a cséplőgé­pek rendben legyenek és így elérhessük a tervezett napi teljesítményeket, va­lamint azt is, hogy kis- és középpa­­rasztjaink között elvégeztük-e a felvi­lágosító munkát, a közös cséplés nagy előnyeivel kapcsolatban. Államunk, a Párt és a kormány nem kívánja azt, hogy dolgozó parasztjaink kevesebbet kapjanak a gabonáért, mint az tervezve van. Azonban dolgozó né­pünk érdeke, hogy a beszolgáltatási terv minél korábban teljesítve legyen, mert csakis ezen az úton juthatunk el dol­gozóink jólétéhez és a béke megszilár­dításához. A somprjai járás beszolgál­tatási kötelességének időelőtti teljesí­tésére és azon számos, magasabb fek­vésű járásoknak példája, amelyek leg­jobb úton vannak szerződésbeli köte­lességüket illetően, arra kötelezi az összes elmaradozó keletszlovákiai járá­sokat, hogy gyorsítsák és javítsák meg a munkát. E kérdésben nem fogadha­tó el semmilyen kifogás. Komárom, Somorja, Galánta és Pozsony példája világosan mutatja, hogy olyan nagy se­gítség mellett, amilyet munkásosztá­lyunk nyújt mezőgazdaságunknak, to­vábbá a szovjet tapasztalatok széles­körű alkalmazásának lehetősége mel­lett, amellyel ma rendelkezünk, min­den előfeltételt megteremtettük arra, hogy tervszerinti feladatainkat időben teljesíthessük. Szövetkezeti tagjainkkal, kis- és kö­zépparasztjainkkal legyünk tehát állan­dó összeköttetésben, ne lankadjunk el a felvilágosító rhunkában, használjuk ki az agitátorok, a járási földműves újságok, villámhírek, helyi rádió segít­ségét, szervezzük meg jól a munkát, vigyük át a jó munkamódszerek példá­ját más munkahelyekre is, gondoskod­junk arról, hogy a dolgozók az elvég­zett munka után igazságosan legyenek jutalmazva, fejlesszük ki az EFSz-ek és a nemzeti bizottságok együttműkö­dését a Párt vezetése alatt s akkor ezen az egyedül helyes úton eljutha­tunk oda, hogy a lemaradozó járások behozzák az időhátrányt s egyben meg­akadályozzuk, hogy a többi járások le­maradjanak. Ez elsőrendű érdekünk, merthiszen dolgozóink jobb közellátá­sáról és a békéhez való hozzájárulásról van szó. Mindemellett az időbeni be­szolgáltatás szövetkezeteink, valamint kis- és középparasztjaink számára na­gyobb jövedelmet is jelent. Dusán SZAGARA, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. A gabona tartalékolása az évvégi elszámolásra Hogyan ossztjuk szét a természetben juttatást Tegyük fel, hogy az EFSz-nek ter­mészetbeni juttatás címén 60 ezer kg búzát kell szétosztani a tagok között. Most, a nyár folyamán tehát ennek a mennyiségnek a felét, mégpedig 30 ezer kg-ot kell szétosztani. A szétosztás alapjául az eddig ledolgozott munka­egységeket veszik. Tegyük fel, hogy ebben a szövetkezetben 12 ezer munka­egységet dolgoztak le. Ez annyit jelent, hogy 1 munkaegységre ezidőszerint 2.5 kg búza esik (30 ezer:12 ezerrel, annyi mint 2.5 kg) például Olajos szövetke­zeti tag 200 munkaegységet dolgozott le, amiért 500 kg búzát kap (200 X 2.5) a többi gabonát az évvégén osztják szét a tagok között, amikor a követke­zőképpen járnak el: megállapítják, mennyi munkaegységet dolgozott le a tagság az egész év alatt. Az említett szövetkezetben, tehát egész év alatt 22 ezer munkaegységet dolgoztak le a szö­vetkezeti tagok, az annyit jelent, hogy egy munkaegységre az egész évi tel­­jestíményt tekintve 2.72 kg búza jut (60 ezer:22 ezer, annyi mint 2.72 kg). Olajos szövetkezeti tag az egész év fo­lyamán 400 munkaegységet dolgozott le, amiért a pénzbeli jutalmon kívül összesen 1080 kg búzát kap (400 X 2.72), miután a félévi juttatásnál 500 kg bú­zát kapott, az évvégén még 588 kg bú­zát kell kapnia. Hasonlóképpen hajtjuk végre az elszámolást minden tagnál aszerint, ahány munkaegységet dolgo­zott le az egész év folyamán. EFSz-einknek tehát arra kell a fő­súlyt helyezniük, hogy a természetbeni járandóságok minden alkalommal igaz­ságosan legyenek szétosztva. Az EFSz­­ek megszilárdításáról és továbbfejlesz­tésérői szóló Párt és kormányhatáro­zat határozottan kihangsúlyozza, hogy a természetbeni járandóságokat a szö­vetkezeti tagoknak kizárólag a ledol­gozott munkaegységek szerint kell szétosztani. Ez a legfontosabb. A szö­vetkezetek vezetőségének minden áron meg kell akadályozni a naturáliák e­­gyenlő szétosztását, arra való tekin­tet nélkül, mennyi munkaegységet dol­gozott le az illető. így pl. nem helyes, ha önellátási fejadag címén megfelelő mennyiségű gabonát ad a szövetkezeti (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom