Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-16 / 46. szám

Gyorsítsuk meg az ftszi mély szántási Ismeretes, hogy kultúrnövényeink legvesze­delmesebb ellensége a gyom. Az őszi mély­szántással ezek irtása terén is hasznos mun­kát végzünk. A már kikelt gyomokat mélyen lefordítjuk, még mielőtt azok magot érlelné­nek. A mély alászántással kiirtjuk az állati kártevők miliőit, mert azok ott levegő hiá­nyában elpusztulnak. Nem kisebb jelentőségű az őszi mélyszántás a talajélet szempontjából. A helyesen végzett őszi mélyszántással biztosíthatjuk a talajban a baktériumok életműködéséhez szükséges le­vegőt, nedvességet és hőmérsékletet. A jó ta­laj szerkezetnek igen fontos szerepe van a nagy terméshozam elérésében. A jó, morzsa­lékos talajszerkezet azt jelenti, hogy a talaj­­szemcsék kis darabokká állnak össze, s ezzel a talajszerkezettel nemcsak a csapadék össze­gyűjtése és tárolása válik lehetővé, hanem biztosítjuk azt is, hogy a talajban maradt nö­vényi részek és szerves anyagok (trágyák) a talajbaktériumok működése nyomán bomlá­si folyamaton menjenek keresztül. így a nö­vények számára felvehető tápanyaggá ala­kulnak át. A morzsalékos talajszerkezet azonban nem állandó. A. növény tenyészideje alatt, a nö­vényápolási munkák során egyre jobban rom- , lik és végül porszerűvé válik. Az igen apró, elporosított talajszemcsék pedig az eső ha­tására összeállnak, s a porszerű talaj szerkezet összetömődik. Ha talajunk tömődött, nem ké­pes a szükséges csapadékmennyiséget befo­gadni és megtartani. A tömődött talajban nincs elég levegő, ami feltétlenül szükséges a talajbaktériumok életműködéséhez és munká­juk nyomán a szerves anyagok bomlási fo­lyamatához. Végezzük el minfiségesen a mélyszántást Az őszi mélyszántás elvégzésénél fordít­sunk nagy gondot a munka minőségére. En­nél az egyik legfontosabb követelmény az, hogy minél mélyebben fordítsuk meg a talaj termőrétegét. Ahogy mélyítjük a szántást, úgy egyre több csapadékot szív magába és egyre többet őriz meg abból a föld. Nélkü­lözhetetlen talajművelés a mélyszántás a gyö­kértermő növények alá. Ilyenek a répafélék és a burgonya. Ha a cukorrépa alá a földet mélyen fellazítjuk, a növény hosszabb, erő­teljesebb lesz és így nagyobb termést ad. Használjuk fel bátran a Szovjetunió gaz­dag tapasztalatait, kövessük a kolhozparasz­tok példáját, akik bátran alkalmazzák a gya­korlatban az élenjáró tudomány eredményeit. EFSz-eink és egyénileg gazdálkodó paraszt­ságunk minél nagyobb számban kövessék az élenjárók példáját, akik minden erejükkel bekapcsolódtak az őszi mélyszántás sikeres elvégzésébe. Példának kell megemlítenünk ezen a téren az ifjúsági falu EFSz dolgozóit, akik már az utosó talpalatnyi földjüket is felszántották és az összes őszi mélyszántást előhántós ekével végezték. Kövessék példájukat a többi EFSz-eink is, különösen ott, ahol a mélyszántással ezideig elmaradtak. Tartsuk szem előtt kormányunk határozatát az őszi mélyszántásra vonatko­zólag, amely világosan megmutatja nekünk az útat a magasabb terméshozam elérésé érdeké­ben. Ezek szerint a mélyszántást november 20-ig el kell végezni a szántóréteg teljes mélységében. Azon földek szántását, amelyek ki vannak jelölve a szántóföldre való átvál­toztatásra, november 30-ig kell megvalósí­tani. Mivel erre csak igen rövid idő áll ren­delkezésünkre, dolgozó parasztságunknak meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ezt a határidőt betartsa és biztosítsa a jövő évi magasabb terméshozamot Miért nem silózott a nagypakai EFSz A nagypakai EFSz-nek bár lett volna elég silóznivalója, mégsem gondosko­dott arról, hogy az állatállományuk ré­szére elegendő silótakarmányt biztosít­son. Az a kifogásuk, hogy nem volt szecskavágójuk, amit azonban nem le­het elfogadni, mivel nagyon jól tudjuk, hogy raktárszövetkezeteinkben szecs­kavágógépek nagy mennyiségben kap­hatók. Amint most meg tudta szerezni a nagypakai EFSz a szecskavágógépet, ugyanúgy már előbb is megszerezhette volna, ha egy kicsit nagyobb gondja lett volna rá. Továbbá az is nagy hiba, hogy a szö­vetkezet vezetősége nem gondoskodik arról, hogy a borjak rendes istállóban legyenek elhelyezve. A borjak ugyanis még mindig a deszkából készített nyári istállókban varinak elhelyezve, amelynek oldala hézagos s így fáznak benne a bor­jak. Megállapítottuk, hogy a szövetke­zetnek volna e célra alkalmas istállója, de mivel az a községtől egy kicsit távo­labb fekszik, nem akarják odatenni az állatokat. A szövetkezet vezetőségének tekintettel kell lenni az állatok jó egész­ségi állapotára, mert gondatlanságuk nagy károkat okozhat. Magam is szemtanúja voltam annak, hogy a szövetkezetnek egy borja, mi­vel megfázott, elpusztult hasmenésben. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert­­hiszen a fiatal állatok megérzik a hide­get. Kíváncsiak vagyunk, hogy a szö­vetkezet vezetősége mikor akarja már a borjakat rendes istállóban elhelyezni. Bulla Lajos, Somorja 5843 kg árúiermék egy év alatt egy anyakoca után Elmondja: Minzsulina E. a „Sztálin“-kolhoz sertésgondozónője: Az elmúlt évben kötelezettséget vállaltam arra, hogy egy anyakoca után (a tőle szár­­mazó kocák ivadékainak figyelmen kívül ha­gyásával) 5 tonna árúterméket nevelek. Kö­telezettségvállalásom teljesítése céljából a gondozásom alatt álló anyakocák közül a nagy fehér fajtájú, 275 kilogramm élősúlyu Volsebnyica nevű 702, számú anyakocát vá­lasztottam ki. Ez az anyakoca az elmúlt évi március hó elején 18 malacot fialt. Az összes malacokat hízóba fogtuk. Három hónap és 15 nap le­forgása után a malacok összsúlyi 1031 kilo­grammra rúgott; 9 hónapos korukban 2932 ki­logramm súlyuk volt, 11 hónapos korukban pedig 4127 kilogrammot nyomtak. A Volsebnyica ugyancsak tavaly — augusz­tus végén — másodszor is fialt és 17 mala­cot hozott a világra. Amikor az első alomba tartozó malacok 12 hónapos korukat elérték, a második alom malacai 6 hónapos és 10 na­pos korukat töltötték be, súlyuk pedig 1716 kilogramm volt. Az első és a második alomba tartozó 35 malac összes súlya 5843 kilogramm volt. Hogyan értem el munkámban ilyen ered­ményeket? Jó előkészítés — sok malac Az anyakocát jól előkészítettem a fedezte­téshez, hogy sok malacot fialjon. A sokéves gyakorlat bebizonyította, hogy minél jobban szervezzük meg az anyakoca etetését és gon­dozását, annál több és egészségesebb szapo­rulatot kapunk, annál jobban nőnek és fej­lődnek a malacok. Az anyakocákat ezért kü­lönféle takarmányokkal etetem és gondosan ügyelek az állatok állapotára, hogy ne sová­­nyodjanak le, de ne is hízzanak el. Megfigyel­tem, hogy ha az anyakocáknak, — a fedez­tetéshez való előkészítésük során — nagy­­mennyiségű vizenyős takarmányt és fehér­jében gazdag takarmányt adok, fokozódik megtermékenyülési képességük és ez lehető­vé teszi a nagyszámú almot. Arra törekedtem tehát, hogy .a sertések mentői több vizenyős takarmányt kapjanak. A Volsebnyica anya­koca például a fedeztetés előtti hónap folya­mán és a fedeztetés utáni első két, három héten, egy nap alatt 0,5 kilogramm kukorica­­darát, 0.5 kilogramm árpadarát, 0.5 kilo­gramm búzakorpát, 0.3 kilogramm naprafor­gómagpogácsát, 1 kilogramm lucernaszénát, Ó.5 kilogramm lucernaszénalisztet, 6 kilo­gramm kobakosféléket, 2 liter fölözött tejet, 30 gramm krétát és 80 gramm konyhasót ka­pott. Ez az adag 4.08 takarmányegységet és 567 gramm emészthető fehérjét tartalmazott. Az anyakoca ezenkívül csicsókát legelt. A koca a vemhesség második felében — amikor a magzat fokozottan fejlődik — na­ponta 3 kilogramm kukorica-, árpa- és zab­darát, 0.5 kilogramm' búzakorpát, 0.3 kilo­gramm olajpogácsát, 0.5 kilogramm lucerna­szénát, 1.5 kilogramm szénalisztet, 4 kilo­gramm répát, 2 liter fölözött tejet, 80 gramm krétát, vagy porrátört oltott-meszet és 100 gramm sót kapott. Ez az adag 5.97 takarmány­egységet és 668 gramm emészthető fehérjét tartalmazott. A Volsebnyica anyakocát vemhessége ide­jén külön rekeszben tartottam. A rekesz pél­daszerűen tiszta volt. Gondosan ügyeltem, vhogy a rekeszben mindig tiszta és száraz alom legyen. A koca malacozása előtti héten gondosan kimeszeltem a rekeszt, a padlót pe­dig lemostam. Az anyakocákat a majorban a malacozás idején egész nap folyamán fel­ügyelet alatt tartottuk. A szoptatás helyes szervezése Az összes újszülött malacokat rendszerint mid járt az anya alá engedjük. A Volsebnyica anyakocával azonban másként jártam el, mert újszülött malacainak száma meghaladta csecsbimbóinak számát. Az újszülött malaco­kat ezért három csportba osztottam. A hat leggyöngébb malacot külön csoportba osz­tottam be és az első csecsbimbókhoz szoktat­tam őket. Ezek a malacok állandóan anyjuk­kal voltak együtt. A többi tizenkét malacot• a szomszédos rekeszben helyeztem el. Ezeket két csoportba osztottam és sorjában enged­tem őket szopni az anyjukhoz. A malacokat igen fontos anyjuk egy bizo­nyos csecsbimbójához szoktatni. A szoktatás nem ment könnyen. Az anyakoca legtöbb te­jet adó elülső csecsbimbóihoz a gyönge mala­cokat, a hátsó, kevesebb tejet termelő csecs­bimbókhoz pedig az erős malacokat helyez­tem. Ennek az volt a célja, hogy valamennyi malac jó és egyenletes fejlődését biztosítsam. A gyönge malacok ilyen beosztás mellett fej­lődésükben gyorsan utolérték az erőseket. Így valamennyi malac megerősödött és egész­ségesen fejlődött. Így neveltem fel a-máso­­dik alom malacait. Nagyon fontos, hogy a szoptató anyakocát helyesen takarmányozzuk. Meggyőződtem ar­­ról, hogy a bőséges takarmányozás a szopta­tás idején növeli az anyakoca tejelőképessé­gét és így lehetővé teszi a malacok jobb fej­lődését. Helyes takarmányozás A malacozás utáni első 5—6 napon csak zabdarából és búzakorpából készített híg moslékot adtam az anyakocának. Fokozatosan változatossá tettem az adagot és növeltem a takarmány mennyiséget. A 7—8. napon áttér­tem a koca teljes adaggal való takarmányo­zására. Napi adagjában 3 kilogramm kuko­rica-, árpa- és zabdarát, 1.5 kilogramm bú­zakorpát, 0.5 kilogramm olajpogácsát, 3.5 ki­logramm lucernalisztet, 5 kilogramm répát, 4 liter fölözött tejet, 100 gramm krétát és ugyanannyi sót kapott. Ez az adag 8.22 takar­mányegységet és 1115 gramm emészthető fe­hérjét tartalmazott. Az anyakoca bőven ka­pott tiszta ivóvizet is. A szoptatós időszak "második hónapjában naponta 10—12 kilogramm lucernát kezdtem adni az anyakocának. Az anyakoca a malacozás utáni 10 nappal kezdődően csicsókát, a szoptatós időszak vé­­gefelé pedig lucernát legelt. Komoly gondot fordítottam a malacok ne­velésére is. Már életük harmadik napjától kezdve a kiegészítő takarmányozáshoz kezd­tem szoktatni a kis malacokat. A kiegészítő takarmányokat tartalmazó rekeszben egy főtt kukoricával, árpával, faszénnel, szárított ol­tott mésszel és krétával telt teknőt helyez­tem el. Hogy a malacok ne legyenek vérsze­gények, egészen kicsi korukban gyönge vas­­gálicoldatot készítettem (1 liter vízre 2.5 gr. gálicot). Az anyakoca csecsbimbóit a malacok szoptatása előtt ezzel az oldattal kentem be és később a malacok ivóvizébe tettem belőle. A malacok egyhónapos korukban (az anya­1052. november 16. Szovjet vendégek a Tátrában üdiiaö föld­műveseink között A Csehszlovák-Szovjet Barátság hó­napja keretében szovjet véndégek ér­keztek hazánkba, akik itt tartózkodá­suk alatt meglátogatják majd üzemi dolgozóinkat és dolgozó parasztságun­kat. A szovjet vendégek a külfölddel való kulturális kapcsolatok Összszövet­­ségi Társasága küldöttségének tagjai, a legjobb szakemberek, akik jó tanács­csal látják el hazánk dolgozóit, hogy ezzel meggyorsítsák hazánkban a szo­cialista építést. A szovjet vendégek a hét elején a Ma­gas Tátrában üdülő szövetkezeti tagok közé látogattak el, ahol hosszasan elbe­szélgettek dolgozó parasztságunkkal. Hétfőn, november 11-én az esti órák­ban a vendégek két tagja, Sergej Iva­­novics Isajev, Sztálin díjas tanár és Alexander Szergejevics Mjasnikov, akadémiai tanár a tátralomnici „Mora­va“ szállóba látogattak el, ahol szívé­lyesen elbeszélgettek az üdülő parasz­tokkal. Szövetkezeti tagjaink tájékoztatták a szovjet vendégeket eddig elért sike­reikről és hálájukat fejezték ki a szov­jetdolgozók iránt azért a nagy segít­ségért, amellyel élősegítik mezőgazda­ságunk fejlődését. Dolgozó parasztjaink örömmel beszéltek arról, hogy a szov­jet tapasztalatok felhasználása mennyi­re segít minket a termelés fokozásában és ígéretet tettek, hogy a Csehszlovák- Szovjet Barátság hónapjában még töb­bet fognak tanulni a kimagasló szovjet kolhozok példájából és még többet me­rítenek a szovjet mezőgazdasági tudo­mány gazdag forrásaiból. Ez a látogatás még jobban megerősí­tette a két nép közötti szoros barátsá­got és megerősítette a népek közötti tartós béke elérésére irányuló törek­vést. A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hó­nap előkészületei nyomán a körmöcbá­­nyai járásban 1.200 új tagot' szereztek a Szovjetbarátok Szövetségének. Az üzemek és a falvak szövetkezeti tagjai között novemberben értékes előadást tartanak és számos szemléltető filmet vetítenek a szovjetemberek új életé­ről. tejen kívül) napi 600 gramm koncentrált ta­karmánykeveréket és 350 gramm teljes te­héntejet kaptak. Ilyen takarmányozás mel­lett jól fejlődtek és egy-egy malac átlagos súlya 30 napos korában 8.9 kilogramm volt. A legjobb malacok súlya pedig a 12 kilo­grammot is elérte. A takarmány adaghoz tartozó teljes tejet a malacok másodig, hónapos korában fölözött tejjel cseréltem fel és zöld lucernával kezd­tem őket takarmány ózni. Fokoztam a kon­centrált takarmányok adagolását. A malacok­nak 40—50 napos korukban fejenként 1.4 ki­logramm koncentrált takarmánykeveréket, 3 liter fölözött tejet és 0.25 kilogramm friss fü­vet (lucernát) adtam. A malacokat 40—50 napos korukban válasz­tottam el anyjuktól. Egy-egy malac átlagos súlya ebben az időpontban 16.5 kilogramm volt; kéthónapos korában pedig a 20 kilo­grammot érte el. Szép növendék állatok A növendékállatokkal az elválasztás után és háromhónapos korukig átlagos napi 2 ki­logramm koncentrált takarmányt, 1.3 kilo­grammra zöld lucernát és 4.1 liter fölözött te­jet etettem. Háromhónapos koruktól kezdve pedig 2.2 kilo'gramm koncentrált takarmányt, 1.9 kilogramm füvet és 4.8 liter fölözött te­jet adtam nekik. A növendékállatok jól fej­lődtek. Az első fialásból származó malacok átlagos súlya háromhónapos és 15 napos ko­rukban 57.3 kilogramm volt. Egy-egy tágas és tiszta rekeszben hat ma­lacot helyeztem el. Naponként kiengedtem őket a legelőre és a meleg idő beálltával 3-4 naponként megfürösztöttem őket. Ez jobb étvágyat csinált nekik é§ elősegítette növésü­ket, jobb fejlődésüket. A süldők hathónapos korukban átlagosan 90 kilogrammosak voltak. Ekkor belterjes hizlalásra állítottam be őket. Az állatok a hizlalás első időszakában vizenyős takarmá­nyokat, koncentrált takarmányokat és fölö­zött tejet kaptak. A hizlalás alatt álló serté­sek takarmány adag ja nyolchónapos koruk be­töltésével 4 kilogramm koncentrált takar­mányból és 2—2.5 kilogramm vizenyős takar­mányból állott. Egy-egy hízó átlagos napi súlygyarapodása 6—8 hónapos korában 800 gramm, 8—9 hónapos korában pedig 900 gr. 6 Tény az, hogy a jóminőségű őszi mélyszán­­;ás hatásának fokozásához szükséges a tafló­­lántási munka elvégzése is. A tapasztalatok 3zt bizonyítják, hogy azon a talajon, ahol cellő időben és jóminőségben végezték el a ;arlóhántást, ott a száraz nyár után is köny­­íyen hasítja az eke a földet. A tarlóhántás­­;al ugyanis megőrizzük a talaj vízkészletét ís az eke nyomában szépen fordul a föld. Ha izonban a tarlóhántás elmaradt, számos eset­ien megkeményedett a talaj és várni kellett, »míg a gyakori esőzés a talajt megpuhította. Vlindezen mulasztáosk ellenére is jó talajt cészíthetünk a tavasziak alá, ha felhasznál­­uk a technika legjobb vívmányait, amelyben léidét mutat nejünk a szovjet mezőgazda­ág. EFS-eink és gépállomásaink agronómu­­;ai tartsák szem előtt, amit Liszenko szovjet igrobiológus mondott: „az előhántók alkalma­­:ása mezőgazdaságunk egyik fokmérője.” Ag­­•onómusainkríak tehát legfontosabb feladata, íogy az őszi vetések befejezése után egy ét­én traktor sem heverjen kihasználatlanul ■s minden egyes ekén ott legyen az előhántó, ímely biztosíték a jó minőségű talaj előké­rdésére. Az előhántó, amely nem más, mint a főeke lőtt haladó kis eketest, a barázdaszelet fel­­ő 8-10 cm vastag, szerkezetnélküli réteget, nintegy kétharmadnyi szélességben előre ki­­lasítja és azt a barázda fenekére fordítja. A :is ekét követő főeketest ezt a földet teljé­ién letakarja. így tehát tökéletessé válik a első szerkezetnélküli, elporosodott talajré­­eg alátakarása és az eke talajforgató mun­­:ája is jobb lesz. Különösen fontos az elő­­íántós eke alkalmazása a lejtős talajon, nelynek keresztirányú szántásánál az ekének elfelé kell forgatni a talajt és sok esetben regtörténik, hogy a barázdaszelet visszahull. Vz előhántós ekénél ilyesmi nem fordul elő. Az előhántós eke használatával meg tudjuk ■alósítani V. R. Villjamsznak, a nagy szöv­et tudósnak tanítását, vagyis jó talajszerke­­etet tudunk kialakítani. Az őszi mélyszántás Ivégzésének helyes módja tehát az, ha biz­­osítjuk a barázdaszeletek minél jobb átfor­­lítását és a felső, elporosított, szerkezet­­lélküli, mintegy 8—10 cm-es talajrétegnek ökéletes alátakarását. Ezért.is fontos, hogy lz őszi mélyszántást a lehető legnagyobb mértékben traktorral végezzük. A géppel végzett őszi mélyszántás 'jobb minőségű, mert a gyorsabban haladó trak­­oreke jobban felfordítja a földet. A traktor gyanis óránként 4,5 km-es sebességgel ha­ld, ami feltétlenül szükséges a jó minőségű fiunkéhoz. De emellett lényegesebben köny­­lyebb is, mert a gép megkíméli az embert. A gyakorlat beigazolta azt is, hogy az elő­­lántó használata egyenletesebb, nem hantos, lanem rögös szántást ad. Ezzel szemben az lőhántó nélküli eke nem végez tökéletes for­­litást és erősen hantos a szántás, csak egy­­násnak dönti a hantokat, míg az előhántós ike használatával a felső réteggel a gyomnö­­ények magvai, gyökérmaradványai, kárte­­őu rvetéi a barázda fenekére kerülnek. _ A tavasszal vetett növények sikeres termesztésének alapja az őszi mélyszántás. Föld­műveseinknek tehát nem szabad megfeledkezniök arról, hogy a tavaszi növények bő termésének biztosítása az őszi mélyszántás jóminőségű elvégzésétől függ. Földműveseink­nek tudniok kell, hogy a bőséges termés biztosításával egész dolgozó népünk s egyben a saját életszínvonalukat is emelik. Ennek tudatában az elkövetkezendő napokban minden ■ erőnket az őszi mélyszántásra kell irányítani. Fogjunk tehát a munkához azzal a jelszóval, hogy „tavasszal nem való eke a szántóföldre.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom