Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-09-24 / 28. szám
SliSlillS11 mmjÜMi Provokátorokét béreltek fel a kulákok Az aratási munkák berekesztése alkalmából, a verebélyi járás ünnepséget rendezett Zitavce községben. A Megbízotti Hivatalt Rendek, a kerületet Horváth kiküldött képviselte. Megjelentek az ünnepségen a járás JSSR vezetői és az (feszes EFSz-ek kiküldöttei. Az ünnepséggel kapcsolatban rendezett munkaértekezletet a helyi EFSz elnöke nyitotta meg. A beszámolókat élénk vita követte. Ezek során nyilvánosságra jutott Melek község zsirosparasztjainak újabb kihivó viselkedése. Az történt ugyanis Meleken, hogy a zsírosparasz- jj tok leitattak több munkáslegényt és így bérelték fel őket, hogy a szövetkezeti taggyűlést és az előadó beszédét állandó közbeszólásokkal megzavarják. A munkaértekezletet Rendek elvtárs beszéde zárta be, aki igen eredményesnek találta a munkaértekezlet felszólalásait és a lefolyt vitát, majd ismertette az őszi munkákkal kapcsolatos legfontosabb teendőket. Ugyancsak ő tartotta a délutáni ünnepség beszédét is. Az ünnepségre a dolgozó parasztság szépen feldiszitett kocsikkal igen nagy számban vonult fel. Az ünnepi beszéd után Rendek elvtárs átadta a helyi EFSz-nek a járási versenyzászlót, melyet szorgalmas és példás munkával érdemelt ki a zitavcei EFSz. Markó József, Verefeély. A nagyzellői asszonyok esete a kulákkal Az elmúlt napokban utaztam a Kékkőről induló autóbusszal, amely Busán keresztül Losonc felé megy. Az autóbuszban együtt utaztam több nagyzellői asszonnyal, akik jól fel voltak pakkolva mindenféle csomaggal. Szegényebb asszonyok lehettek és köztük talán több szövetkezeti tag is. Amint az autóbusz a nagyzellői keresztezéshez ’ért, éppen akkor fordult el Kis Pál nagyzellői kulák a két lovával és az üres kocsijával Nagyzellő felé. Az út ugyanis a kereszteződéstől Nagyzellőig két kilométer; ha gyalog megy az ember és valami csomagot is visz, bizony elég jó séta. Az asszonyok már az autóbuszban örömmel beszélték, hogy van már kocsi, amely legalább a csomagjaikat haza viszi. De bizony csalódtak, mert amikor Kis Pál — aki mintegy tíz méterre volt tőlünk — meghallotta, hogy az asszonyok utánakiabálnak, úgy tett, mintha nem is hallaná és még csak hátra sem tekintett, sőt vette az ostort és a lovak közé csapott. Hogy közben mit gondolt magában azt is elmondom, mert a kulák gondolatolvasója vagyok. Mit fog ő a sokhektáros gazda holmi össze-vissza népet hurcolni az ő kocsiján? Hisz az a világ már elmúlt, hogy amiért valakit felvesz a kocsijára, az elmenjen neki ezért dolgozni. Minek csinálták a saját terhűkre a szövetkezetei, hiszen ő nagyon szívesen elment volna szántani akármelyiknek, — öt napi ellenmunkáért. Még egy kis fölözött tejet is adott azelőtt nekik, dolgoztak! Hát nem volt ez szép tőle és nem volt ez elég? Az ő részére igen! Ám a mi Palink hiába sóhajtozik, hogy az a múlt miért múlt el. Én a sóhajtozás helyett azt ajánlanám neki, hogy gondolkodjék másként, mert a múltat már úgy sem tudja visszasóhajtani. Lavrik Mihály, járási oktató Modry Kamen. Magyar kultúrsarok a szövetkezeti boltokban Mi, a ,,Budúcnost”’ fogyasztási szövetkezet somorjai járásban levő fiókjainak vezetőnői és vezetői, Somorján tartott konferenciánkon a következő kata’-—•‘■ot hoztuk: 1. Tiltakozunk az amerikai háborús uszítok barbár tevékenysége ellen. Követeljük, hogy az amerikai hadsereg szüntesse meg a békés koreai polgárok, asszonyok és gyermekek bombázását és gyilkolását. 2. Követeljük, hogy az amerikai sereg hagyja el azonnal Koreát. 3. Azonosítjuk magunkat Malik szovjet meg. CSAVAROS SOGOR:------. / Gn meg a „jó kulák' No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. A múlt héten azt olvastam a Szabad Földművesben, hogy a dunaszerdahelyi járás egyik községében lelepleztek egy „jó kulákot“ No mondok, akkor elmondom én is az én esetemet, ami pár hét előtt történt. Ügy volt, hogy amikor a földművesszövefkezeti begyüjtőhely előtt mentünk el a komáimmal, rosszképű ember kászálódott le éppen a szekérről. Olyan peckesen járt, hogy a szőlőkaró hozzá képest görbének látszott. — Hát ez ki? — esett ki a pipa a számbul. — Jó kulák — mondta áhítattal Pista bácsi. — Látott maga már olyan keddet, amék szerda? — kérdeztem. — Olyan nem is lehet. — Nchát, éppenúgy nem lehet jó kulák se. — De ez mégis jó kulák, mer tudja a kötelességét! Lám csak, milyen szépen bead! Legalább tíz mázsa van a szekerén! Avval alázatosan megsüvegelte a kulákot. — Pót — köpött egyet a kulák. — Mi az hogy pót? — csodálkoztam. — Hát jónapot — magyarázták meg. Oszt az elejit elnyeli? — Elnyelt az már egyebet is — mondta az egyik komám. — Mégis derék ember — kötötte az ebet a karóhoz Pista bácsi. — Lám 1 csak. hogy beadja a búzáját! — Maradjon mellette Pista bácsi, ha j aníyira szereti — ajánlottam. — Minek? — Hogy össze tudja ragasztani, ha megreped a büszkeségtől. Utána ballagtunk a kuláknak. Odabent sokan álltak, várni kellett. — Pót — mondta a kulák és úgy kihúzta magát, hogy ha egy méterrel magasabb lett volna, beveri a fejét a mennyezetbe. — Éngem soronkívül vegyenek elő. — Azt lehet — mondta az átvevő. — De csak akkor, ha sorra kerül. — Jó ember bólogatott Pista bácsi. — Lám csak, hogy siet a beadással! Egy percet se akar el vesztegelni! A kulák mérgesen beállt a sorba és úgy felfújta magát, hogy azt hittem, mindjárt felemelkedik a levegőbe. — Mire olyan büszke ez? — kérdeztem. — Hát azelőtt zúgfedeztető volt, talán arra. — Oszt rendes fedezőméneket adott legalább? — Hát úgy féligmeddig. — Hogyhogy féligmeddig? — Hát a kancák nem panaszkodtak rájuk, csak a gazdák. Közben a kulák egyre éngem nézett. Ugylátszik, tetszhettem, neki, mert megszólított: — Maga nem idevalósi ügyi? — kérdezte halkan. — Nem. — Akkor maga nem is tudja, hogy háború lesz? — Nem én. Hol lesz háború? A fülemhez hajolt: — Lesz? Már van is! Aszongyák, hogy már messzehordó ágyúkkal lőnek Washingtonból! — Maga hol tartja ilyenkor nyáron az eszit? — kérdeztem szelíden. — Mert hogy a fejibe nincs, az biztos. Akkor odaállt az átvevő elé, mert rákerült a sor. — Nincs azon a bxtzán mit nézni — mondta dülyfösen. — Kár azt nézni hallják, ilyen biizát még nem láttak ebben a faluban! Volt ott két derék ember, Fekete József átvevő meg Szávis István zsákoló. Szagolják meg — mondtam nekik. — Mi van énrajtam szagolnivaló? — jött méregbe a kulák. — Nem magát, hanem a búzáját. — Az se rózsa, hogy szagolgassák! Inkább elviszem az egész tíz mázsát! Nem szagoltatni hoztam én azt ide! Éngem ne sértegessenek! — Ennek magtárszaga van — mondta csendesen az átvevő. — Büdös. — Kikérem magamnak! — ordította a kulák. — A büdös én vagyok! Azt érzik! — No, vigyázzanak erre a zsákra — mondtam Szávicsnak — mert elmászik. — Nincs a búzának lába — neveitek a komáim. — De van a zsizsiknek. — Mit? — hördült fel a kulák. — Hogy az én búzám zsizsikes? Kibelezem, aki azt mondja, hogy az én búzám zsizsikes! — Vigyük ki a búzát a napra — mondtam. Kivittük. Pár perc múlva elkezdtek hemzsegni a zsizsikek, kimásztak a napfényre. De nem közönséges zsizsikek voltak ám. Olyanok voltak a zsizsikek közt ezek a zsizsikek, mint a kutyák közt a komondor. Hatalmas, jólfejlett zsizsikek voltak, olyan mérges zsizsikek, Kovács Jani úgy látta, hogy még rá is vicsorítottak az emberekre, az egyik meg rákacsintott a kulákra. — Hát ehhez mit szól? — Ejnye — csóválta a fejét a kulák. — Hát így néz ki a zsizsik? Ki hitte volna. —Nézze meg a „jó kulákját“, Pista bácsi — mondtam. — Ez eldugta tavaly a búzáját, belemászott a zsizsik, most meg idehozta, oszt öt vagon jó búzát akart vele megfertőzni. — Szeretném szájonvágni magamat — sütötte le a szemét Pista bácsi. — Csak nem akarok itt verekedést kezdeni, mert amilyen hirtelen ember vagyok, biztosan visszaütném magamat. De nem tréfálok: nekem ki ne ejtse többet senki azt, hogy „jó kulák“, mert odavágok... Az emberek elhúzódtak a ládáktól és igen c'fj’ákat mondtak. Az egyik koma elment a rendőrért. — Ne búsoljon — mondtam a kuláknak. — Azért mégis vannak most itten rengetegen, akik tudják, hogy maga a jótevőjük, a legjobb barátjuk! Egy pápaszemes fiatalember lépett oda: — Jaj, miért nem hozta énhozzám azt a búzát? — mondta. — Én örültem volna neki! Én nagyon jól fel tudtam volna használni! — Maga búzakereskedő? — kérdezte mogorván a kidák. — Nem, kérem — mondta a pápaszemes fiatalember. — Bogarász vagyok. Messziről feltűnt a rendőr. Sietve jött jókor, mert az emberek meg akarták verni a kulákot. — Látja — fordult hozzám keserűen | a kulák —, meg akarnak verni. Valamennyien ellenem vannak, mind nekem akar jönni! Oszt maga azt mondta, hogy vannak itt rengetegen, akik szeretnek 'ngem, akik tudják, hogy én vagyok a ótevőjük, a legjobb barátjuk! Fát kik azok. akik szeretnek éngem? — Hogy kik? — adtam át a kulákot i a rendőrnek. — Hát a zsizsikek ... bízott javaslatával, bogy a koreai kérdést a ko. reaiak oldják meg amerikai beavatkozás nélkül. 4. ígéretet teszünk, hogy mi — a szövetkezeti mozgalom dolgozói_jobban becsületesebben fogunk dolgozni. 5. ígérjük,hogy jobbá tesszük a dolgozó lakosság élelmezését. 6. ígérjük, hogy minden községben terjeszteni fogjuk az új Szót Szabad Földművest. Minden fiókunkban magyar kultúr.sarkot rendezünk be és haladó szellemben írott magyar könyveket és brozsúrákat adunk a magyar dolgozóknak. 7. ígérjük, hogy takarékosabban fogunk gaz. dálkodni a reánk bízott szövetkezeti vagyonnal, villanyvilágítással, fűtő anyaggal. Mi, magyar szövetkezeti dolgozók, a békét a szocializmus építésével fogjuk védeni. Éljen a világN,Iá-,onöjini A Budűcnost’, fogyasztási szöv. konferenciájának résztvevői. GÁL*&NYA A galántai Földműves Raktárszö /ebkezet % gabonafelvásárlásban kerületi vászon: "’ső helyen áll. Ezért a raktárszövetkezet vezetősé. ge elhatározta, hogy a legjobb fe’ '’árlókat pén- 'irmai tüntet' ' A felvásár teljesítményének értékelésén *' az első helyre Mikó István került, aki nap alatt 6." " métermá.-'.’ ! -abonát vásáréit fel. Egy napra f .lg 150 mázsa esett. Második lett Szabó Zsiga kajali fel rló, aki 39 nap latt 3.903.48 métermázsa gabonát vásárolt fel. naponta átlag 100 mázsát. Harmadik helyen Kuna József vízkeleti felvásárló végzett, aki 39 nap alatt 3.254.13 méter, mázsa gabonát vásárolt fel. A Földműves Raktárszövetkezet fe" őszült, illetve teljesíti t vábbi feladatait is. Ezek so. rán befejezte a nemesített vetőmag és műtrágya ellátásáról a szerződések megkötését a magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetekkel. A galántai járásban két negyedik típusú, nyolc harmadik és 13 második típusú EFSz van, A galántai Földműves Raktárszövetkezet a szer. zöd-és értelmében a következő mennyiségű v maggal és műtrágyával látja el az EFSz-eket: 50 vagon búza, 40 vagon árpa, 3 vagon r. zs, 8 vagon kukorica, 1 vagon zab, 1 vagon napraforgó, 1 vagon lucerna, 50 mázsa különféle főfajta mag, 1 vagon bab. 90 vagon burgonya, 125 vagon nitrogénes, 175 vagon foszforos és 150 v? gon nátriumos műtrágya. A Raktárszövetkezet az idén a kukoricát csöves • vásárolja fel, egyenesen a földekről. A csöves kukorica felvásárlását gazdasági okokból vezetik be, hogy a földműveseket mentesítsék a kukorica elraktározásának gondjairól. A galántai Földműves Raktál szövetkezetnek összesen 687 vagon kukoricát kell felvásárolnia. Erre a célra több raktárra van szükség. Eddig a felvásárolandó mennyiség 30 százalékára biz. tosítottak raktárt. A többi kukoricát addig szabadban szárítják. Azoknál a szövetkezeti tagoknál, akiknél bizonyos, hogy beszolgáltatás! kötelezettségüknek eleget tesznek, oe^-r-j^k a kukoricát mindaddig, amíg morzsolásra 'kalmas lesz. Ezt a Hetedszert csak ritk* * 4 5 6n alkalmazzák és pedig olyan esetekben, ha a Földműves Rak. társzövetkezet rendelkezésért nem áll elegendő szárító. szenc A szenei Földműves Raktárszövetkezet erősen lemaradt a felvásárlási versenyben és dicstelen utolsó lett a bratislavai kerületben. A Földműves Raktárssövetkezet levonta a tanulságot a felvásárlási terv megkéséséből. Ezért most gondosan és lelkiismeretesen készülődik a szerződések megkötésére. Annak tudatában, hogy a siker alapja a jó szervezés, még a felvásárlás idején megkezdték az árpa tisztítását az ipari üzemek rí léte. Az árpa elszállítása után megkezdték az EFSz.eknek szánt vetőmag tisztítását. Naponta 100 —130 mázsa gabonát tisztítottak ki, amelyet aztán rögtön o—tályoz. tak, csomagoltak és lepecsételtek az állami ag. ronom jelenlétében. A tisztított gabonából Hintát küldtek az állami kutató intézetbe, ahol megállapítják a csiraképességet. A Földműves Raktárszövetkezet a magasabb típusú EFSz.eknek n szerződések megkötésénél különféle előnyöket biztosított. Elsősorban a harmadik típusú EFSz-ek kaptak jó vetőmagot, '...-'«s áron. Ä DUNASZERDAHELY A dunaszerdahelyi Földműves Rak árszövetke. zet 17 szövetkezettel kötött szerződést, még pe. dig 11 harmadik típusú, négy második típusú és két negyedik típusú szövetkezettel. A szerződések az őszi és a tavaszi vetésre vonatkoznak és 1951 június 30-ig vannak érvényben. A Földműves Raktárszövetkezet a maga bb típusú szövetkezeteket sok előnyben részesíti. A vetőmagot és a műtrágyát a második-n-gyedik típusú szövetkezeteknek d0 százalékos kedvezménnyel bocsátotta rendelkezésre. A harmadik, és negyedik típusú szövetkezetek a vetőmagéi, látásban az első helyen álnak. A vetőmag termesztésre nemesített vetőmagot, a közönséges vetőre pedig szítén jó minőségű vetőmagod ittak. A Raktárszövetkezet a vetőmagot j.z EFSz. ek számára egyenesen az állomásokra diszrrrál. ja, ahol a fiókraktárak kedvezményesen hajt. ják végre az elszállítást. Az egész évi szerződések nemcsak a földművesszövetkezetek, hanem a raktárszövetk tek számára is előnyösek. A múlt években a dunaszerdahelyi Földműves Raktárszövetkezet 300 —400 szerződést kötött, úgyhogy nemesített vetőmagot csak a nagyobb földműveseknek juttathatott, Ma csak 17 szerződés van, tehát a nemesített vetőmag a sbövetkezeti tagok kezébe kerül.
