Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Erdély régibb vadászatai

Erdély régibb vadászatai. A fejedelmi fénykorban a bölény volt Erdély sivatagaiban

1 a királyvad. Erre volt akkor a legkedveltebb vadászat. A szilaj állat megtámadása, könnyen ingérlékeny természete miatt, gyakran vészt okozott ; nem egyhamar adta meg magát s ha halálra nem volt sebezve, bosszút állott üldözőjén. Aminthogy megtörése bizonyos vész nemével és nagy fáradalmakkal járt, annál dúsabb élvezetet nyújtott a vadásznak. Erdély harcfiai, kevés pihenő óráikat, melyeket a német, török s tatárrali örökös küzdelmeik közt megnyerhettek, a bősz bölénnyeli viaskodásra szentelték. Akkor nagy számmal kellett erdős vidékünkön tartózkodni. Apor Péternek, a fejedelmi kor szoba-bútorai leírásában gyakran előfordul, hogy a főbb urak gazdagon hímzett kerevetjei és tábori sátoraikban a zsámoly bölénybőrrel sűrűn volt bevonva. A kisebb urak ágyul is bölénybőrt használtak. Az izmos bátor állat kifejtette az ifjú levente bátorságát s izmait megedzette, mint korunkban a vivoda. Az ifjú sarjadék lelki s testi 1 Ujfalvy a sivatag alatt az ember által nem járt, elhagyott helyet, itt az őserdőt érti.