Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

Út Batang-ból Csüng tyen-en keresztül Tali fu-ba. 281 A Mo dzsu-ba ömlő legtöbb mellékfolyó számos kisebb-nagyobb földnyelvet rakott le. A Mo dzsu baloldalának vad alakzatú hegyeivel ellentétben a Mo dzsu és a Kinsa kiang közötti párhuzamos hátvonal sokkal alacsonyabb, kerek s átlag erdős formákból áll, sziklák híjján lapos, egyenes irányú és széles harántvölgyekkel. Tung nando déli oldalán egészen Jaregun felé a Mo dzsu völgye vad erdőszorossá lesz, melynek talpán a rossz út a habzó hegyi zuhany mellett csak nehezen győzi le ama nehézségeket, melyeket a meggyült kő-görgeteg támaszt. Jaregun szegényes tibeti tanya alatt a völgy délen egy barátságos tájba nyílik. Amíg a baloldali völgykíséret vad jellegét megtartja, addig a jobboldali lejtők lábai mívelt dombokká lapulnak, melyek a földmívelést üző települtek egyes laktanyái és a sürü gyümölcsfa-csoportok által kellemes kifejezést nyernek. Néhány li-vel Jaregun alatt az utazó egy az útról félre eső kies mellékvölgyben, jobbfelől a nagy Csaogö lama-kolostort pillantja meg, melyben sok száz buddhista pap lakik. Az út Jaregun és Purugun között 3—4 li-vel távozik a folyótól, melyet e részében magas, élesen kifejezett partok kísérnek, s a lapos jobboldali völgykíséret rétéin halad keresztül. A következő állomás Pumgiin egy kopár visszaeső kúpon fekszik, mely a Mo dzsu jobboldalán 280 méterrel emelkedik meredeken ennek völgytalpa fölé, s ezt újból szorossá változtatja. A lejárás innen a Mo dzsu-hoz egy, részben posványos rétvölgyben vezet. A folyót nevezett visszaeső hegykúp lábánál lévő kis falu mellett át kell lépni, s innen az út Zung za-ig a Mo dzsu keskeny völgytalpának bal oldalán marad. Zung za előtt a völgy egy dúsan beültetett medenczébe nyílik, ennek talpa egy legyező-alakú, laposan domborodott földnyelvet képez, melyet itt a délről 60 foknyi beesési szög alatt jövő Rin dzsu rakott le. E völgy kiszélesülése közel oly nagy, mint a Batang melletti völgyé. A Mo dzsu a Rin dzsu felvétele után szintén 60 fok alatt tér el nyugat felé, alsó folyásában áttöri a Kinsa kiang nyugati oldalán levő hegylánczot és 30 kilométer nyugoti távolságban Zung zo-tól a Cseti khu nevü falu mellett a Kinsa kiang-ba ömlik. Zung za lakói a folyó jobb oldali hegykíséretét Szongon-nak, a baloldalit pedig Songon-nak nevezik. A hegy formái a felső részekben kerekdedek, s a kúpok 500—800 méterrel emelkednek a völgy talpa fölé s mintegy 70 —100 méterrel a benyergelések fölé. A Mo dzsu szorosának lejtői meredek részletekből állanak, melyek éles és köves gerinczkapcsolatok és mélyen kivájt vízereszek által változatos tagolást nyernek. Zung za környékén az erdőségben sok helyen irtottak, de tovább nyugat felé még pompás őserdőket lehet látni. Znng za maga, mint nagyobb, 20 jobb házból álló helység, 200—300 lakossal bír, kik nagyobbrészt tibetiek s állattenyésztést és földmívelést űznek. Mintegy öt khinai kereskedő kezében van a fényűzési és élvezeti czikkekkel való üzérkedés. A Csüng tyen felé menő út most elhagyja a Mo dzsu fővölgyét és Zung za déli oldalán a Rin dzsu mellékfolyónak kezdetben széles oldalvölgyében vezet déli irányban felfelé. Egy három kilométer hosszú menet után Zin ze kon nagy lama-kolostor mellett jutunk el, mely oldalt az úttól a jobboldali völgykíséret egyik hegyi terrasszán áll ; erre az út köves zátonyon lépi át a folyó mélyen bevágott medrét s csakhamar egy széles, művelt és mély vízárkok által tagolt területen keresztül, mely a nyugati völgykíséret erdős és meredek lábához csatlakozik, elvisz Scnte, kis tibet-khinai faluba. Sente déli oldalán a völgy talpának folytonos emelkedésével mindinkább szűkebb lesz. A földmívelés megszűnik, s sűrű erdőségek fedik a keskeny völgysíkot s a durva lejtőket.