Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

2 8o A tibeti fensík déli széle a Jang cze kiang baloldalán. E körülmények képezik Tibetben az európaiak számára a fő utazási nehézségeket. És még különös nyomatékot nyernek az ország vad, zord és terméketlen jellege, s a talaj járhatlansága által különösen oly vidékeken, melyek többé-kevésbbé állandó lakhelyeket tüntetnek fel s azonfelül a vad hiánya által, mi a vadászat útján táplálékot keresni nem enged. A Tibetben utazó európaira a másik nehézség az ország politikai tagolásában és kormányzásában rejlik. A tibeti fennsík nagyobb számú önálló és független fejedelemségekre van osztva, ezek között leghatalmasabb a lama-állam. Lassza. Néhány kisebb, Lassza keleti oldalán fekvő fejedelemség a lassza-i Dalai-latna főnökségét ismeri el, és bizonyos adófizető viszonyban áll ehhez, másokat ismét egészen független fejedelmek vagy «királyok» kormányoznak önállólag, míg e fejedelemségek harmadik része, jóllehet ezekben is úgynevezett királyok szerepelnek, administrativ tekintetben Sze csuen tartományhoz tartozik, s tényleg khinai hivatalnokok által igazgattatik, melyek az ország királyában csak a szükséges közeget használják fel, hogy a khinai kormány avagy Csing tu fu alkirálya parancsainak nagyobb nyomatékot kölcsönözzenek. Amíg Lassza lama-állam nyugati és keleti határait angol mérnökök és sokoldalú utazók már meglehetős pontosan állapították meg, addig az északi és nagyrészt a keleti batár is eddig nem volt meghatározható. Przewalski ezredest 1880-ban Lassza-ba tervezett utazása alkalmával a Tang la hegységben feltartóztatták. E hegység háta képezi tehát, a mint látszik, Lassza északi határát. Az ettől északra fekvő része a nagy fennsíknak terméketlensége és nagy kiterjedésű pusztaságai folytán politikai közigazgatást majdnem teljesen kizár, és nomád rablóbandák birtokában van. Lassza keleti határa, Desgodins szerint, Csam tu keleti oldalán egy nagy magaslati legelőn megy át, mely a Lant szan kiang és a Kinsa kiang közt terül el, és pedig észak-déli irányban. Lantén mellett a határvonal nyugat felé fordul és egy rövid részen átcsap a Lant szan kiang partjain. Jarkalo-nál a folyó baloldalára lép vissza, és innen — szerzett tudakozódások alapján — északról dél felé megy, mialatt a Lant szan kiang és Lu cze kiang közti hegységen halad s azután a Lu cze kiang és Long kiang közötti Goulan Szigoung nevű hegygerinczczel esik össze. Hogy hol kezdődik itt a független Aftfcsz/z-fejedelmek északi határa és hogyan áll a dolog /^/«/-fejedelemséggel, mely a papi birodalom belsejében, illetőleg nevezett határvonaltól nyugaton, mint egy sziget, függetlenségét tartotta fenn, az még nincsen kiderítve. Hasonlóképen eddig nem sikerült tiszta képet nyerni Lassza politikai és Khinához való viszonyairól. Tudjuk, hogy Rhina követséget tart Lassza-ban és hogy az ország nagyobb városaiban khinai katonák tanyáznak. Hogy azonban a lasszai kormány tényleg elismeri-e a khinai császárt Tibet urául, s hogy a khinai Amban Lassza-ban tényleg befolyásos szerepet viseLe, némileg kétesnek látszik lenni. E nézet megállapítására nem saját személyes tapasztalatainkat a Lama-birodalom határánál veszem számba, mert úgy a khinaiaknak, valamint a tibetieknek érdekében állott, hogy mi ne lépjük át a határt, s így a khinai hatóságok erős állítása, hogy a lamak fölött hatalommal nem bírnak, könnyen eszközül szolgálhatott a czélhoz. Másrészt azonban a khinai mandarinok előzékeny magaviselete a tibeti kolostorok főnökeivel szemben, és tehetetlenségük, ha európai utazót vagy plane letelepedett térítőt a buddhisták bántalmazásai ellen védelmezni kellene, a mellett szól, hogy a khinai felsőbbség, ha olyan tényleg létezik, igen gyenge lábon áll és könynyen volna lerázható, ha ennek szüksége beállana. De valamint Annam-ban és Korea-ban a khinai császár bő köpenye paizs, mely alá saját gyengeségüket rejtik, úgy tekintheti egyszersmint a Dalai-Lama és kormánya a lasszai Amban-t oly méltóságnak, mely nem árt és esetleg használhat. A mi a kisebb tibeti fejedelemségeket illeti, melyek ama fennsíkot elfoglalják, » Gróf Széchenyi B.: Keletázsiai útja. 17