Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között
2 I 8 A tibe ri fensík keleti lejtője. vezet nagy nehezen át. A hegység lejtőit nagyobbrészt kopár sziklák képezik. A hasadékokban sokszor bokrok és egyes fák árnyában moha nő, és fent a magashan az őserdő a szoros szélétől egészen a hegység gerinczéig terjed észak felé, délen pedig az 5000 méternél magasabb Sih pau fang havas csúcsáig. Cseng juan-nál a völgy kiszélesbül, de a völgykíséret még mindig sziklás és meredek marad. Talpa főképen tengerivel van beültetve. Az erdő ritkább lesz s a mintegy 30°-nyi lejtőt alacsony bokrok és fű fedik. Hsziao ho jing felett a völgy szorossá válik, de Je tang és Szuj csin csau között termékeny talpot nyer, mely búzával, tengerivel, kevés rizszsel és dohánynyal van beültetve. Ezután a folyó nagy sebességgel még néhány szorulaton megy át, melyeket 600 700 méter (relativ) magas, meredek hegyek képeznek, Lungau fu-nál nyílt, barátságos, de kevésbé erdős hegyvidékbe lép, mely folyton kiszélesülvén, mind alacsonyabb lesz s dél felé terjed ki. A völgy talpa is szélesebb lesz, és rizs- valamint tengeriföldek között számos falút látni gyümölcs-, olaj- és szederfák árnyéka alatt. S habár a folyó lejebb még néhány szorulaton nagy sebességgel fut keresztül, átlag mégis növekedő szélesség mellett (Csang ju szhien-nél 70 —100 lépés) sebessége jelentékenyen fogy, és Mjen csou-nál lassú folyással halad át egy alacsony mívelt dombvidéken, melynek lapos nyergei alig emelkednek 50 méterrel a völgy fölé és ehhez csekély emelkedésű, 3—5 méter magas szélű medenczékben esnek le. Mjen csou várostól 5 kilométernyi távolságban észak felé a völgy talpa 4—5 kilométer széles lesz, s túlnyomólag rizszsel van beültetve. Mjen csou alatt a lapos völgykíséret ismét közelebb lép a folyóhoz s a völgy síkját 600-1000 lépésig szorítja össze. A Ta foa kiang Hsziang nyai pa falunál válik csónakok számára hajózhatóvá. Innen hasonló csónakok közlekednek, mint a Kia ling kiang-on a Jang cze kiang-ba való torkolatig. A Min kiang. E folyó forrásvidéke ismeretlen. Khinai térképek szerint a Min kiang mintegy 130 kilométerrel Szung pan ting-től északnyugati irányban Hpan tyou ho és Khe szuj ho név alatt keletkezik. G ill kapitány* jelentése a folyónak Szung pan tingnél bíró víztömegéről igazolni látszik azt, ha forrásait nevezett várostól oly távolba helyezzük. Szung pan ting-től Kvan szhien-ig a folyó sok, majd éles, majd lassú kanyarulattal északról délfelé folyik, és Lu hua ho jobboldali mellékfolyójának beömléseig Sznng fan ho nevet visel, míg tovább lent Szi ho-nak hívják. Kvan szhien mellett, a hol a folyó Csing tu fu nagy medenczéjébe lép, sok ágra oszlik, melyek egymás között számtalan csatorna által egybekötve ama különös sugáralakú vízhálózatot képezik, mely egyrészt minden ágában uralkodó meglepő vízbősége által, de másrészt azáltal is nagyérdekű, hogy ez a hegység közepette a folyó szétágazását okozza. A Szi ho ugyanis Kvan szhien-nél három főágra oszlik. A nyugati folyási irányát északról dél felé, valamint a Szi ho nevet is megtartja. A középső ág északnyugatról délkelet felé folyik, Csing tu fu-nál délre kanyarodik, s miután egy nyugat felé irányzott ívben a Mu ma szan dombjait délről körülfogja, Pen csuan szhien-nél végre egyesül ismét a Szi ho-val. A keleti ág nyugatról kelet felé tart és a Mjenjanho felvétele után ennek észak-déli irányát követi. Csing tu fu keleti oldalán a környezet kezdetben alig észrevehetően emelkedik a völgy síkja fölé, de csakhamar dombalakokat nyer, melyek dél felé mindinkább határozott kifejezésűek, és végre egy plastikusan tagolt hegylánczot képeznek, a melynek keleti lábát a volt Szi ho egy része Csung kiang név alatt mossa, míg nyugati lábánál a másik rész mint Min kiang észak-déli irányban a Jang cze kiang felé folyik. A folyó hossza eredetétől a Kvan szhien-ig körülbelül 420 kilométer, a Min kiang hossza pedig Kvan szhien-től a Jang cze kiang-ba Szin fu mellett történő beömléseig * GILL W. kapitány, The river of golden sand. Vol. I. Ch. VIII.
