Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Ötödik fejezet Az út Szingan-fu-ból Lan-csou-fu-ig

146 Az út Szingan fu-ból Lan csou fu-ig. kanyarulattal, mely a Ning ho forrásvidékét nyugatról körülfogja, az összeköttetést állítja elő a már említett Wu tun szan-nal. Ott tartózkodásunk idejében a hegyek mind friss hóval voltak fedve. Az ereszkedő a nyeregről nyugat felé rövid úton igen meredek. Az út ki van mosva és görgetek által el van rontva, de a Pej ho völgyének elérésével minőségben és szélességben is nyer. Long tyi szhien-ig a patak baloldalán vezet, melynek érezhetően ferde völgysíkja kiszélesedik. Long tyi szhien kis, szegény város, 5—6 ezer lakossal, említésre méltó kereskedés és ipar nélkül. Az út 7 kilométerrel Long tyi szhien-től nyugaton a balpartról fahídon átlép a jobbpartra. A kocsiút szélessége, azaz a két fasor egymástóli távolsága itt 40 lépés. Az út ugyan nem kavicsolt, de jó karban van. A völgy síkja maga 800 -1000 lépés széles s hüvelyes vetemények kel (buza és árpa) van beültetve. Az északi völgy kíséretet egy hosszú, 100—200 méter relativ magasságú, mindkét oldalán számos árok és hasadék által barázdált és vékony márga lerakodás folytán kiegyengetett hegykiágazás képezi, mely a Lopan szan-átjárástól egészen a Pej ho-nak a Szan folyóba való torkolatáig kiterjed. A Pej ho-tól délre emelkednek fel a Tai hin szan és Wu tung szan meredekebb, de nem kevésbé mély és vizet bordó hasadékok által átmetszett lejtői, egészen 600—1000 méter relativ magasságig. Loan zaj pu-tól 8 kilométer nyugati távolságban a Pej ho széles völgye egyszerre, mint egy kőbástya által látszik elzárva lenni. A hegyek ugyanis mindkét oldalról közvetlenül a folyóig lépnek elő, s a völgyet sziklás szorossá változtatják. Az út 30—40 méterrel a tajtékzó folyó fölött az északi lejtőn merész szerkezettel húzódik végig éles kiugrásokon s tátongó mélységek fölött. Félórai járás után a kép megváltozik, s lábunk alatt terül el Szing nying csou termékeny völgysíkja, melyet rövid, de meglehetős meredek ereszkedőn értünk el. Az út már most egészen Szing nying csou-ig kitűnő állapotban van. 1877-ben háromszoros kocsi szélességben Zo tung tang katonái által építtetett. A fasort négy évvel előbb ültették. A völgy, melynek közepében Szing nying csou város fekszik, átlagos bosszúsága és szélessége 2500—3000 lépés. Vízzel a Szan és Pej folyók látják el. A Szan ho, mely a Zitya ta szan déli lejtőiben ered, egy szük s részben sziklás alakzatoktól kísért völgyből lép észak felől nevezett völgysíkba, ennek nyugati szélén délfelé folyik, majd ismét a város déli oldalán a W11 tun szan nyugatról előtörő ága által oly annyira összeszoríttatik, hogy a Szin nying csou-nál lévő völgy-kiszélesülés, mint egyes termékeny oáz tűnik fel a Szan ho-nak különben szorosszerü völgyében. Szing nying csou várost tégla fal fogja körül. Utczái szélesek és tiszták, a szilárd épületek pedig a lakosság jóllétéről kezeskednek. A lakosok, számszerint vagy 8000, főkeresetét a földmívelés képezi. út szing nying csou-ról lan csou fu-ba. Szing nying csou város nyugati kapujánál az út észak felé fordul, átmetszi a Szan honak görgeteggel és dúrva homokkal telt, vízszegény s a síkságban part nélküli medrét, azután nyugatra tér el, hogy egy mélyen beszakított, száraz árok északi szélén felkúszva, mint egyvágányú, meredek, göröngyös út a Zitya ta szan keskeny és délfelé nyelvformán végződő kiágazásának közel fekvő nyergét 200 méter relativ magasságban elérje. Ezután északról nyugat felé képezett ívben körüljárja, egy nyugat felé leeső medencze meredek féltölcsérét, hirtelen rövid eresztőn lejuttat a Kan cse pu völgyébe, ennek