Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Ötödik fejezet Az út Szingan-fu-ból Lan-csou-fu-ig

392 Az út Szingan fu-ból Lan csou fu-ig. Kőszén, mint fűtőanyag Jan kia czong mellett (nyugaton Szingan fu-tól a Wej ho jobboldalán) bőven fordúl elő, épen úgy a Hoang yü ho völgyében is (Lan csou fu-tól io kilométerrel délre). ÚT SZINGAN FU ÉS PIN CSOU KÖZÖTT. Szingan fu nyugati kapújától a 10—20 lépés széles kocsi-út egyenes irányban vezet nyugat felé, sík és jól mívelt vidéken keresztül. A két oldalt elterülő falvak és tanyák kör falakkal vannak körülvéve. Még tisztán mutatják nyomait az 1870-iki mohamedánlázadásnak, s inkább hasonlítanak romokhoz, semmint dolgos, földmíves lakosság lakhelyéhez. Mielőtt az út a jfii ho-t (Wej ho) elérné, áthalad a délről jövő Tung ho-n egy 200 lépés hosszú rozzant fahídon. Az átjárás már a Wej ho 520 lépés széles árterületén van, melynek jobboldali partjai e helyt csekély magassággal bírnak. Néhány lépéssel tovább a Wej ho hídjához jutunk. Ez 210 lépés hosszú, és fából épült. A hidalás kétharmad hosszúságban járomfákon nyugszik, míg az utolsó harmadban Jen jang szhien felé nagy, széles lehorgonyozott fahajókon. A Wej ho baloldali, körülbelül 6 méter magas partjához támaszkodik a fallal körülvett Jen jang szhien város (Szhien jang szhien). A város jómódú benyomást tesz, a házak nagyobbrészt kőből vagy téglából építvék, az útczak szélesek és tiszták. A lakosság száma becslés szerint 10000. Legnagyobb része mezőgazdaságból él (buza, borsó, gyapot). Mások a Wej ho-ban halásznak. E várost a lázadók nem vették be. Jen jang szhien-től az út északnyugatra fordúl s a Wej ho balpartján elterülő lapos löszmagaslatot éri el, mely nyugaton a Wu kung-nál betorkoló Wu lung csuen ho által, északon a Kin szuj ho legutolsó jobbparti mellékfolyója s maga a Kin szuj folyó által határoltatik. E magaslat két körülbelül 20—25 méter magas lépcsőjét egy vágányú mély út által szeli. A márgás terrasz hullámos talaja mind végig mívelve van. Egyes mesterségesen felhányt egészen 30 méter magas dombok régi sírhelyeket jelölnek. Észak felé a magaslat gyenge, lépcső nélküli lejtővel bír, s túl a Kin szuj ho s utolsó jobboldali mellékfolyójának meredek márga falak által jellemzett völgyein emelkednek ki a typikus löszvidékek, magas, s kerek formájú plateaukká. Említett terrasz északi széléhez közel az út átvezet a félig romba dőlt Li csnan szhien nevű kis városkán, erre áthalad egy a város északi oldalán a lösztalajban mélyen bevájt víznélküli árkon és nyugati irányban csekély emelkedéssel elvezet végre Czien csou városhoz a W11 lung csuen folyó balpartján. Czien csou lakossága gyér, az alacsony, számos réssel áttört városfal csak kevés házat foglal magában, melyen nem lehetne a rombolás nyomait felismerni. A város északi részén közvetlenül a hegyek emelkednek fel, melyek meredek lába észak felé élesen zárja el a síkságot. Az út Czien csou-nál észak felé fordúl, s mint 15 méter mélyen bevágott egyvágányú mély út csakhamar mérsékelt emelkedéssel el éri a löszmagaslatot. Tya tyu tyen-ig, egy elhagyatott mezővárosig, az út 8—15 lépés szélességgel majdnem sík talajon vezet. Sem fa,* sem zöld fűszál, sem patakocska, sem kő nem nyújt változatosabb színt a szürkés-sárga talajnak. A poros légkör teljes összhangzásban van a vidék egyhangúságával, mely gömbalakú 50—100 méter viszonylagos magassággal bíró kúpokból, lapos és széles nyergekből, gyenge emelkedésű lejtőkből, számos száraz és repedéses résből, és meredek márgafalak közé szorult völgyekből áll. A legbizarrabb alakokra akadunk itt, a hol a föld függőleges repedési hajlama űzi játékát az árkokban és résekben. Majd prisma* Az országúti fasort csak 1880-ban ültették.