Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Ötödik nap

A SZÁRAZFÖLDI ERDŐK FELÉ egyes magas fákkal ékítve, végre különváló szép tölgyes pagonyok, bokros aljanövényzettel. Az út ez egész kertszerű vidéken átvitt bennünket; az igazi berkekből ki egész legkülső szélökig. Minél inkább közeledtünk kifelé a szárazföldi erdők felé, annál élénkebb s fajokban annál gazdagabb volt a kis madarak világa s annál inkább írtunk jegyzőkönyvünkbe hieroglifeket, mert hát a mind zökögősebbé váló út jobbat nem engedett meg. A tulaidonképeni berkek, a szigetek és a vadonok szegények apró madarakban; ott lakik bennök a madárvilág néhány hatalmas bajnoka, de azok, a melyek a vidéket megelevenítik, a fajokban gazdag éneklők és magevők, gyéren fordulnak meg. Utunk igen kedves erdőkön kígyódzott keresztül; különösen egy óriás tölgyekkel és sűrű bokrokkal díszített kis tölgyes volt rám kiváló hatással. Feltűnően szép volt és a sok énekes vidám dalai gyönyörűségesen hangzottak belőle. Mikor ezt elhagytuk, egészen a szabadban voltunk, a síkság fogadott bennünket ölére. Jobbunkon mezők és mocsarak, balunkon mélyre vágott partok között egy kis folyó, mely szerény hullámait a Duna felé hömpölygette; túlsó partján sem volt egyéb lapálynál. Magunk előtt a messze távolban hegyeket láttunk, melyek kékesszürke körvonalai észrevétlenül mosódtak el a magasság ködében; jobbra, még szintén jó messze, újra láttam azt a csúcsos hegyet jellemző formájával, melyet már két nappal ezelőtt, egészen más oldaláról, gőzhajónk fedélzetéről szemléltem volt.