Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Utolsó hajtás

UTOLSÓ HAJTÁS 165 melyik a parasztszekér, igásfogat. Mert, hogy ilyen is van kettő a közelgő kocsitábor között, melynek első fogata a vendéglátó házigazdával a vert úton most bukkant elő egy dombhajlat mögül. Az igásfogatokra fontos feladat vár. A melyik üresen jön, az roskadásig tele megy haza. A melyik pedig megrakodva jön, ebéd után már csak üres kosarakat, palaczkokat lötyögtet. Egyik a vadhordó, másik az elemózsiás kocsi. Örömmel várják az egyiket itt, a másikat otthon. Az első könnyű homokfutó megáll az erdőszélben A megizzadt táltosok gőzt fujtatnak remegő orrlyukaikból s lenge párázatba burkolódzik az egész fogat. Alig látni addig valamit belőle, a mig a gondos kocsis a megizzadt, gőzölgő lovakra pokróczot, bundát nem dob. Mig a vadászatot rendező házigazda a vadőrrel és csőszökkel a hajtás tervét megállapítja, a vendéglátó háznál elköltött bőséges reggeliről egymásután érkeznek a kocsik. Mindegyiken három-négy puskás ül. Valóságos kocsikiállítás. Van itt könnyű bricska, homokfutó, féderes ülésű stájerkocsi; a fiatal tb. főszolgabíró pláne magas kétkerekű gigen himbálódzik; a főtisztelendő esperes úr, a kinek a mai napon gömbölyűségén vörös öv helyett rókaprém karmantyú díszeleg — nyakig lábzsákban — nyitott hintón jött. A vert úton még csak istenesen ment, de a marhajárásos, feltört dűlőúton már majd kettétört a nehéz batár tengelye. A házigazda kiadta a parancsot. A zsíros reggelit még egyszer leöblítik egy kis melegítő szilvóriummal és törkölypálinkával, aztán a kocsitábor tovább indul, a kis erdő túlsó felére. A vadászok itt állanak fel. A hajtók visszamaradnak 50—60 lépésnyire egymástól elszakadozva, fél-