Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Hallier Ernő: A tenger növényvilága

A TENGER N Ö V É N Y YIL Á G A. Ha nyáron át Helgoland szigetén tanulmányozás s gyűjtés czéljából elbolyongtam a part hosszában, s le-lehajoltam valamely érdekes tárgy után , gyakran megtörtént, hogy valamely tudvágyó fürdővendég ily kérdéssel fordult hozzám : — On bizonyára mohát keres"? Ily kérdés mélyen sérti a természettudós szivét, s pedig annál mélyebben, minél műveltebb a kérdező. — Nem, nem mohát, hanem moszatot keresek, — feleltem. — Moszatot, de hát mi az, moszat ? Erre a kérdésre könnyű lett volna felelni, ha természettani előismeretekkel birt volna a kérdező, de nehézzé vált, minthogy határozott morphologiai ismeretekre nem alapithatám. Fájdalom, de nyiltan be kell vallani, bármennyit hatnak is a természettudományok terjesztésére, mégsem terjedt el annyira a nép miveltebb részénél sem , hogy bírnának a legegyszerűbb alapismeretekkel. Ha meg akartam volna ily embernek magyarázni, miben különböznek a moszatok vagy tengeri növények a növényvilág többi részétől, hosszan tartó felolvasást kellett volna tartanom a tenger nedves partján, mert nehezen értett volna meg a kérdező, ha igy feleltem volna: — A moszatok a legalsó növénycsoportba tartoznak , melyeknél a nőszés eredménye csirmag (magkép, spóra), a mohok11 á 1 ellenben a c s i r t o k (sporangium, Sporenkapsel), a zuzmókn á 1 pedig egy egész növény esi r gyümölcscsel (Sporenfrucht) s végre a csirás-növényeknél csira (embryo, Reimling), mely hosszabb nyugalom után növénynyé fejlik. A következő sorokban a mondottakat nemcsak megvilágítani, s érthetőbbé tenni akarom, hanem le akarom festeni azon szép növénycsoportnak élő képét.