Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

3. Erdély fénykora

Erdély fénykora. — Bölényekről és vadászatukról. — Az utolsó erdélyi bölényt leteríti Bethlen gróf. — .... Vadak fejedelme, fejedelmek vadja. Az őserő eleven megtestesülése. Az európai bölény a legnemesebb, legnagyobb vad mely a közelmúltban Európa rengetegeiben tanyázott és tenyészett. A középkorban még, a leghatalmasabb példányok Erdély irdatlan vadonjaiban fordultak elő, hol nagyszámú csordákban kóboroltak, miről a Cibles, Ünökő, Rozsáj, Bucsesd, továbbá a borgói, gyergyói, háromszéki havasok egyes bérceinek elnevezései is tanúskodnak. melyek közül nem egyet bivalbércnek, bivalszéknek, bivalforrásnak hiv még ma is a nép minden bizonnyal a bölényről, melyet a székely vadbival-nak ismer. Még jellemzőbbek az egyes régebbi oláh helységnevek, mint De Szuzimbruluj, Srimbuly, Tezvoruzimbruluj, Valezimbruluj, Ptyaírezimbruluj Zimbramnejike, miután zimbra oláhul bölényt jeleni. Régi idők szokása volt ugyanis az elejtett nevezetesebb vad, vagy a vad által a vadász ellen elkövetett esetleges súlyosabb kimenetelű támodások emlékét megörökíteni. így találunk Erdélyben nemcsak bölényről elkeresztelt bérceket, árkokat, erdőrészeket, hanem medve, vadkan, farkas, szarvas elnevezésüeket is, melyeket ma is csak egykori nevén «miit az ottani lakosság. A felsorolt havasokon egyébként pásztoremberek még a mult század elején is nem egy bölényszarvat találtak.