Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

360 a ma

c. yarok nagy ősfoglalkozása És itt következik egy gyönyörű vonás. A város a fentebbi rendelést a szegénység javára intézte, míg el nem fajult; ekkor pedig az elfajulás ellen folyt a küzdelem, mert jól tudta a város és Koháry is, hogy egy nagy község ereje nem néhány ember gazdagságában áll, hanem a jómódú, vagyonos középosztály alkotja azt a hatalmas erőt, a mely egy községet tehetőssé, nyugodtá, megelégedetté, közszolgálatra alkalmassá, hazafias áldozatra készszé és képessé teszi. Tudnunk kell most már, hogy Kecskemét gazdaságilag tekintetbe veendő pusztai állománya így alakult 1742-ben

s. 1. Páka, 2. Félegyháza, mely ebben az évben kezdett települni; 3. Kisszállás; 4. Ferenczszállás; 5. Csólyos; 6. Móriczgátja; 7. Jakabszállásnak fele; 8. Kerekegyházának fele; 9. Matkó; 10. Szánk; 11. Galambos. EzekenJdvül felfogott 10 kunsági pusztát Ülés puszta már 1738-ban megtelepíttetett; 1743-ban már csak 47

2 kunpuszta volt elfoglalva. Csere történt 1744-ben: Félegyháza átengedte Kecskemétnek Galambost; Kecskemét Félegyházának Ferenczszállást. 1745-ben Kecskemét 4V

2 kunpusztára és 10 megyeire, összesen 14-re volt szorítva. Kecskemét határa saját határával, a megyei pusztákkal és időnként 10—20 kunpusztával, néha még többel, 20- 40 és több négyszögmértföldre terjedt s e rengeteg területen gazdálkodott. Ebből ú. n. városfölde az volt, mely változatlanul a lakosság tulajdona maradt, szemben a többi területtel, a pusztákkal, a mely gyakran változott. A községileg bérelt vagy zálogolt puszták kötöttebb, földmívelésre alkalmas részeit telelökre, vagyis néhány száz holdnyi elkülönített területekre osztották föl, melyek közül a vagyonosabb gazdák egész telelőt kaptak, míg a szegényebb gazdák között egy-egy ^telelő osztatott föl. Ezek a részek voltak az ú. n. tanyaföldek. A gyengébb talajú puszták részei, néha egész puszták is legelőnek hagyattak és mint ilyenek akkoron nyaralóknak nevez-