Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 6. Összegezés
272 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA a ki három köbölnél kevesebbet, a vetés szerint; a ki három köböl tavaszt vetett, egy kalangyával tartozik; a ki három köbölnél alább vet a vetés szerint, külső emberek pedig, minthogy határt nem őriznek, ha kevesebbet vetnek is, a bért adják meg. Határ Pásztor uraim is, ha kinek mi károk lészen, az Határban tartoznak megfizetni; hogyha olyan erőszakos nép, a kitől Isten oltalmazzon, Tábori emberek miatt, nem esik kár. Valaki a Tanorok kaput nyitva hadja, 3 forint a birsága. 1 Jószág behajtása. Minden ember magáéban ha kárban talál, behajthattya onnan Határbiróhoz, de nem másuva; sőt ha kivált vidéki marhákat kárban vagy az határban látna s találna is, béhajthattya akárki, és az hajtópénzt olyankor nem az Határpásztornak praetendálhattyák, hanem a ki béhajtja, annak részét az Határbiró adja ki; hogyha pedig valaki magához, bár az magáéból hajtsa, s külön hajtópénzt vagy birságot valaki végyen s mégis az kárt Határpásztorokon praetendálja, eo facto kárának megfizetése nélkül maradjon. 1716. Nagyszombat város statutuma. Pásztorbér. A szesszió végén, a magistratus a kommunitással egyetértve megállapította, hogy a régi szokás szerint szegődött pásztor az egyes marhától egy krajczárt kapjon. 2 1723. Kassa város articulusai. Külön pásztor. Az életekben és kaszálórétekben tett sok rendbeli károkbúi observálta a nemes község, hogy némely böcsületes lakosok magok marháját nem a közönséges csordán, hanem külön őriztetik és néha tilalmasba is bocsátják; azért, hogy afféle károk eltávoztassanak és füvek javát ante tempus ki ne étessék, ne légyen szabad senkinek külön pásztort tartani, hanem hajtassa a közönséges csordára. 3 1748. Karatna község constitutiója. Határvédelem és pásztorrend. 1 Corp. stat. I. p. 352. 5 U. o. IV. 2. p. 635. 3 U. o. II. 2. p. 393.
