Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD

216 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA sertésmarhájukat vagy másfélét, békapván, az disznómarhát mind leverték a Füzérben.

1 1669. Gróf Nádasdy Ferencz rendelete sárvári erdejének a tolvajok ellen való megvédésére. „Az mi az sárvári jószágunkhoz tartozandó Farkaserdeire járó apró marhát, hogy se magunk, se az szegénység marhájokban kárt ne valljanak, akarván az sok föl s alá járó kóborlóktól s tolvajoktól megőriztetnünk és egyszersmind arra is szorgalmatosan vigyáztatnunk, hogy akárki az erdőt bitangba ne élje, se pedig marháját engedelmünk nélkül s dézsma nélkül reá ne jártassa, az szokott erdőőrzőkön kívül ikervári vajdánknak is, Németh Jánosnak, melléje rendelt hajdúival együtt hatalmat adtunk, hogy valakinek apró marháját ott találhatják, azt mindenestül contrabandálhatják; sőt ha valakinek több marhája járna is az makkra, hogysem annak száma j czédulájába írva vagyon, az is mind contrabandum legyen."

2 1670. Torda sz. k. város utasítása erdőbirái részére: Sem marhát, sem embert, az mit kaphatnak, se az erdőn, sem az faluban meg nem sarczolhatnak, hanem mind béhozzák az városba.

3 167b. márczius 7. A beszterczebányai kamara egyezsége Breznóbánya városával'az ottani erdők iránt. „

Sexto. Az breznóbányaiak kunyhókat, köznyelven szállásokat ne építsenek olyan közel a tilos helyekhez; a legeltetés azonban szabad, a menynyiben az erdőben kárt nem tesznek."

4 (A „szakisokon" a sajtkészítés folyt.) 1690. Az óvári birtokosok erdőrendtartása: Ha valamely pásztor tilalmasban találtatik, vagy megtapasztaltatik nyájával együtt, a főkerülő akárhol, akár nemes ember házánál, akár mezőn, megfoghatja, és akarata szerint meg is pálczáztassa; ha 1 Erd. okit. I. p. 553. 2 U. o. I. p. 571. 3 U. o. I. j). 573. 4 U. o. I. p. 593.