Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD

196 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA ut quam citissime poterit, vei ipsi posessioni ex qua fuerit, aut alteri, prout ei consultius videbitur, significet.

4 1655. A juhászokról és pásztorokról, kik a faluba nem költöznek, Tolnamegye statutuma így rendelkezik: „Anno 1655 die 10 Julii statu tum est: ennek utánna Barkai, Luczkai, Kovácsi, Derney juhászemberek az hegyi szállástartásokrúl, kiki az ő falujokban beköltözzenek, hogy efféle kintvaló szállástartással nagyobb ok és alkalmatosság ne adattassák az tolvajoknak, az vármegyében való grassálására; kit ha az megemlített négy falubeli juhászok praestalnak |benne, ha nem XXXX forint büntetések leszen".

3 XVII. század általánosan: Az újonnan keletkezett oláh és orosz falvakkal a juhtenyésztés mind nagyobb és nagyobb terjedelmet nyert. Altalános régi szokás volt, hogy községenként egy bácsot fogadtak, ki a község juhainak mintegy haszonbérlője volt, bojtárjaival, a „pakulárokkal" — a bacillus bottól nevezve, tehát a magyar botosnak megfelelő — a nyájat a havasi legelőre hajtatta, minden fejős juh után meghatározott mennyiségű sajtot adott a gazdának s különben a juhoknak csak számáról volt felelős. A felmerült sérelmek elintézésére saját havasi bíráskodás állott fenn, mely Erdélyben 1852-ig működött. A juh szőréből került a darócz aha — Erdélyben czondra-posztó, a melybe a pásztor és közember öltözködött és részben ebbe ma is öltözködik a felföldi tót, ruthén és az erdélyi oláh.

3 Pásztorok. 1601. Nagyszombat város statuálja: „Senki pásztort magának nem tarthat és barmait a közös nyájba köteles hajtani. A közös pásztor a borjukat és malaczokat ne hajtsa a közös nyájba, hanem külön őrizze. Feje és lába pedig 5 dénár."

4 1603. Rozsnyó város statuálja: A pásztorok a marha és 1 Corpus stat. IV. 1. p. 286. 2 U. o. II. 1. p. 215. 3 WENZEL G.: M. mezőgazd. története, p. 389. 1 Corpus statutorum. IV. 2. p. 234.