Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1
FÜGGELÉK - HELL ÉS SAJNOVICS MAGYAR CSILLAGVIZSGÁLÓKRÓL - IV Sajnovics János levelei
Ji8 sajnovics jános levelei. tunk magunkkal, csodákat müvei. Ezen mágnesek csaknem egészen ismeretlenek a lipcseiek előtt ; oly barométereket, milyeneket szintén magunkkal hoztunk, itt, valamint Prágában és Drezdában is osztott szét, azon czélból, hogy magassági méréseket tegyenek vagy két évig, a mikor ezek alapján egy nevezetes természettudományi kérdést fog megoldani. Lübeck, 1768. jun. 5. Megírtam a minap Lipcséből, hogy az egyetemi tanárok között mozgunk, mint közülök bármelyik; mert midőn a városba jöttünk, az itteni szokás szerint nevünket feljegyezték, éjen át kinyomatták és reggel azokat az emberek közt szétosztották, hogy minden tudományos ember megtudja a híres H ELL megérkezését. A tanárok tehát sietve jöttek szállásunkra, hogy benünket üdvözöljenek, közöttük az egyetem nagyságos rectora maga is; ezeket viszont meglátogatva, mindenütt kitűnő tisztelettel és jóakarattal fogadtattunk, főleg HANFIUS tanár, ki Petersburgban kilencz évig a csillagászat tanára volt, fölöttébb örvendett, hasonlókép dr. W INKLER a természettan tanára is, az elektromos tünemények elméletének kitűnő előmozdítója. A Pozsonyból származó BELL doktornak, azon BELL fiának, ki Magyarország helyrajzát kiadta, kocsiján és kíséretében egész nap körülhordoztattunk. Megmeglátogattuk a város bírája vezetése alatt a város nyilvános könyvtárát és annak aranyban gazdag kincstárát és az egyeteméét magának a nagyságos rectornak vezénylete mellett. Minden egyebet a tanárok mutattak meg, tanítványaik tömegétől körülvéve, kik szünet nélkül nap fogytáig HELL-et nemcsak látni akarták, hanem vele beszélni is óhajtottak. KAPRINAY atya utóbbi müvét BELL úgy fényes stílusa, mint tárgya s mint állítá, szép észrevételei miatt, fölöttébb dicsérte. A város könyvtára távolról sem hasonlítható össze a nagyszombatival, az egyetem épülete pedig a legnyomorultabb, a régi dominicanusok elhagyott szobáiban és folyosóin elhelyezve. Gazdag kép- és természetrajzi gyűjteményekkel magánszemélyeknél s tehetős kereskedőknél is találkoztunk. A várat a szász választó fejedelem bírja s benne három káplánja lakik, kiknél négy napig szállva voltunk. Május 6-án innét elindulva, Halle városának tartottunk, hol ronkonoddal, méltóságos ÖTTVÖS úrral találkoztam, és Hallén, valamint Eisleben, Halberstadt, Braunschweig, Celle, Lüneburg városokon és az utóbbinak pusztaságán (Lüneburger Heide) és Zarendorfon keresztül Harburgba értünk; e várost csak az Elbafolyam választja el Hamburgtól. Itt poggyászainkat hajóra rakva, harmadfél óra alatt a révpartot elértük, pünkösd ünnepe előestéjén. Hamburg hatalmas kiterjedésű, kitűnően erősített, téres sétányokkal ellátott s ezektől körülvett város; épületei egyéb iránt nem valami
