Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - III. Tátrafüredi karczolatok

33 náknak nyomait is csak a Tarajkánál s a csorbái tónál mutatja - a Vág és Poprád völgyeiből mint a föld irtóztató vajúdó revolutiójának óriás mementója mered az ég felé a Krivántól a bélai mészhegységig végigtekintünk, lehetetlen, hogy keb­leinket a magasztosulásig felemelő érzés ne fogja el. És ha a schweiziak büszkék Alpeseikre, mi nemkevésbbe lehetünk azok a mi kedves Tátránkra, melyek már a nemzet itt keletkezett bölcsőjét évezredekkel megelőzve dicskoszorű gyanánt övezték s övezik ma is tejjel-vajjal folyó Kánaánunkat. Es ha a kül­földi tourista végképpen el van ragadtatva, vagy néha dicső bérczeinkre magunk is egy-egy lelkesült hymnust mondunk - azzal azután minden meg van téve. Sok minden történt ugyan e czikk megírása óta, de még ma is el van rejtve s csak véletlen által föltárva számtalan szép pont. Az idő vas­foga által oly sok hozzájuthatás szétroncsolva — a szem s láb alól csak az nincs eltakarva, mit a sors szeszélye mutatni akar. Nem kívánhatja senki, hogy a lomniczi csúcsra gőzsikló vezessen; hiszen éppen a küzdelem a feljutás fűszere; ne szentségtelenítse meg senki a természet örök szépségét kontár­kezekkel ; de azért bizonyos helyeket életveszélytelenné tenni bizony lehetne. Azután igaz, hogy századunk jelszava a legfőbb fruc­tificatió ; s bizonyosan nem lehet azt követelni, hogy a tulaj­donos erdejét soha se vágja, hiszen a mi kié, abból kell élnie, s elvégre, ha a fenyvest soha se vágják, akkor a mikor magától omlássá válik s a vegetátió helyét az enyészeté fog­lalja el. De már bocsánat, — ma, 17 év multán, e czikk megírása után sincs ezen mit változtatnom — midőn látjuk, hogy botorul 1000 holdakra menő területeken rágódik a szó­nál rosszabb fejsze a nélkül, hogy azután utánültetnének ; ­ha látjuk nemcsak az aestheticailag leverő eredményt, de a köves talajon a jövőt, hogy csinálnak e gyönyörű vidék­ből Karstot, s miután majd a kő, nem foghatván fel a zápo­rokat s elbocsátva a vizet, az majd a csekély aljföldeket is mind fogja tönkre tenni, s hogy miként vesz el majd e sze­gény, de hű nép kenyere, nemzetgazdászati szempontból is elfacsarodik az ember szive s kénytelen-kelletlen azon kér­désre fakad: csakugyan culturállam-e hazánk, s ha igen, nem Hanvay. Sport-szilánkok. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom