Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Felvidéki kaland (I., II.)

Felvidéki kaland. Pipázómban ülve, ráesik tekintetem egy hatalmas vadkanagyarra. Megnézem a felírást: „Kamenec Stangov-állás, 1899. I. 22". Istenem, hogy eljár az idő, egy negyedszázad telt el azóta, hogy ezt a vén remetét leterítettem. Akik akkor velem, fiatalemberrel együtt voltak, a sors véletlensége folytán már ott pihennek őseik mellett, a vadregényes Felvidék kriptáiban, örök álmukat nem zavarja semmi sem, legföljebb a „csontház" ódon vasajtajának cifrázatán betévedt vadméhek döngése, melyek a végtisztesség alkalmával lecseppent viaszfáklyák cseppjeit szedegetik fel, vagy pedig a kriptát övező fenyőfákra szállott vadgerle szomorú búgása, amely fülünkbe súgja a megváltozott világrendet, eldarabolt szép hazánk sorsát. Emlékezésem nektek szól, kedves véreim, kik a „gens Werbőczyana"-t képviseltétek a ti kedves, magyaros, hamisítatlan, uri vendégszeretetetekkel. Szinte érzem a valódi uriházak régi, nekem oly kedves biedermeier-bútoraiból kiáradó levendula-illatot, amely pompásan keveredett össze a pipázó társaság szűzdohányának illatával, amidőn a vadászat után a felvidéki