Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

101 pedig nem szállhat meg többé a jeges rucza. A fogoly behúzódott a szérűkre, a kertek alá, az utak környékére; ott tipeg a hóban, ott keserveskedik, félig-meddig házi állattá válik. A csöndes- pusztaságon mégis mozog valami. Furcsa alkotmány az. Egy nyomorúságos szánkó, amely elé egyetlen sovány! gehe van fogva. A jámbor szürke állat csigalépéssel mászik; ha akarna se igen tudna jobban. De biz nem is akar. Aki a fánkéban guggol vagy inkább fekszik, nem sietteti, még néha inkább lassítaná. Ki-kiemelkedik az ember a szánkóból. Guba van rajta, piszkos, fehér a darócza; jobb most az ilyen világosabb, mint a sötét, ami nagyon is kiválna a szüzfehér környezetből. Amint feltápászkodik, jól szétnéz köröskörül; még a kezét is a szeme elé tartja ellenzőnek. Aztán szótlanul, nyugodtan kuporodik le megint és a szürke lovacska csak baktat arrábh, tovább. Ez a félszemű Kujtorgó. Qsmeri messze földön az egész környék. Valami korcsmai verekedéskor kiütötték a félszemét s azóta — jobban lát. Elég bolond az eset, mégis igy van. Mert addig sokat volt kapatos s mit ért, ha kettőt látott ugyan, de mind a kettőt rosszul ? Amióta kiverték a félszemét, szörnyen félti azóta azt, amelyik megmaradt. Kein iszik, nem korcsmázik. Hanem járja a batárt télen nyáron s lopja az amúgy is kevés yadat. százféle furfanggal-csellel. Ebben mester. Találmányai yannak, a