Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1868
il 1 \ rn. bab. — Lébenyi gyülekezet részéről 4ö6 font. bab a vaspályán küldve. — T. Rupprecht János, czukorgyár tulajdonos 30 m. burgonya és Husvét mind két ünnepére 230 font borjupecsenye. Démy Pál ur meg elegendő borral kedveskedett karácsony ünnepén. — Azonkívül: Sopron városa ns. tanácsa ez évben is 6 öl tüzelő fát engedett át váltságdíj nélkül. A lyceumi igazgatóság a szükségelt mennyiségű kőszénczédulát. — T. Rácz Ág.; vasáros ur 2 merő kanalat. — Ezen elősorolt kegyadományokért az intézet s a szegény tanuló ifjak nevében hálás köszönete- met fejezem ki, jövendőre nézve is egyúttal a tanügy buzgó pártolói figyelmét ezen intézet javára kikérvén. Az egész tápintézeti dij jövő évre is 36 írt leend. A kisebb dijérti felvétel a helybeli presbyte- rium részéről September 8-kán történik. Az illetők ebbeli folyamodványaikat September 6-ig a gondnoknak kézbesítsék, későbbi folyamodások tekintetbe nem vétetnek. A tápintézeti dij félévenkint előre befizetendő. Scheffer Káról, tápint. gondnok. VI. Jótevők. Az evangyelmi szeretetnek s hazafiul buzgóságnak, mely a köztanodák felvirágoztatásában s a tudományos miveltség terjesztésében ismervén fel úgy a nemzeti, mint az egyházi élet ép fejlődésének s gyarapodásának legbiztosabb alapját, a tanodák ügyét melegen felkarolja s a szellemi kincsek ezen forrásaihoz minél többeknek igyekszik utat nyitni — ezen áldozatkész 'szeretetnek s nemes buzgóságnak főtanodánk a lefolyt tanévben is több oldalról vette újabb fényes bizonyság jeleit. Egyházkerűleti gyülekezeteink túlnyomó nagyobb része egyházunk szellemében — mert hisz evangyelmi egyházunk népnevelési egylet aszónak legteljesebb s legkitűnőbb értelmében — szokott készséggel hozta meg a főtanodai folyó költségek fedezésére kivántató rendes áldozatokat; sőt nem késtek rendkívüli kegyadományokkal is lehetőleg járulni az ifjuságnevelés szent czéljának előmozdítására. De egyes nemeslelkü pártfogók is találkoztak, kiknek tanintézetünk iránti jóakaratáról s a nevelésügyérti buzgóságáról szóló bizonyság egyik vagy másik tanodái czélra szentelt szives adományuk vagy épen valami kegyes alapítvány, mely a főtanodának virágzását s üdvös működését messze jövőre is biztosítja. Elmulaszthatatlan szent kötelességet teljesítünk, midőn a jelen s jövendő nemzedék ezen nemes- szivü jótevőinek a tanintézet nevében kifejezzük forró hálánkat. Hálás elismeréssel megemlitendők az előbb lapokon már megemlített jóakarókon kivül: Tek. Szentmártoni Radó Ignácz ur, egyházkerületünk köztiszteletü volt felügyelője, kinek a hőkeblü apa nyomdokít követő derék fia, Tek. Radó Dénes ur, még a múlt tanév végén a következő alapitványlevelet adta át az igazgatóságnak: „ Atyám Tek. Szentmártoni Radó Ignácz ur, mindenkor legédesebb kötelességének ismerte vallásának, egyházának s egyháza nevelő intézeteinek érdekét erejéhez ké_ pest gyámolitani. Folyó 1868-dik évi Május 23-án történt szerencsétlen s családunkat legmélyebben sebző szélhütése következtében azonban kénytelen lévén az előtte oly kedves és szép pályán a tettleges működés teréről lelépni, miután egyházának, egyháza nevelőintézeteinek ügye még szenvedésteljes napjaiban is szivén fekszik, — előttem azon kívánatét nyilvánita, hogy nevében a soproni evangy. Lyceum T. igazgató
