Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

4 uralomvágya és a népnek függetlenség után sóvárgó törekvése majdnem foly­ton az egyenetlenség szikráját ápolták Rómában. Ezen benső forrongás, lia igy nevezhetjük azt, nem talán valami köl­csönös nagy gyűlölségből vagy viszálykodásból származott, hanem csak bi­zonj ros magasabb állású hivatalnokok túlkapásaiból, igy például a consulok nagyra vágyó törekvéseiből, valamint a tribunoknak mindannyiszor mozgal­makat előidéző vállalataiból. Ily rendetlenségeket gyakran igen ügyesen si­került a senatusnak megelőznie azáltal, hogy hatalmából valamit engedett ; mire a nép időközönként csakugyan megnyugodott a senatus szolgálatkészsé­gén és engedékenységével nem élt vissza. Ily segédeszközök azonban csak rövid időre enyhiték a bajt : gj'ökeres orvoslást eszközölni képtelenek valának. Róma. majd benső nyugtalanságok által háborítatva, majd pedig külső háborúktól emésztetve csak változékony békét élvezhetett. És eme boldogító időközök a földművelésnek valának szen­telve. a midőn rangkiilömbség a rómaiak foglalkozásaira befolyást még nem gya­korolt ; mert a legelőkelőbbek ép ugy foglalkoztak a mezei munkával és osz­tozkodtak annak terheiben, mint a legszegényebbek : mindkét rend. patríciu­sok és plebeiusok, kik a városban egymástól szigorúan megkülömböztetve va­lának, mezei birtokaikon a földművelők diszes elnevezése alatt egymásközt teljesen egyenlők valának. A legmagasabb kormányféríiu és hadvezér ugyan­azon kézzel művelték földjeiket és csépelték ki gabonájukat, melylyel ellen­ségeiket megverték és az államot támogatták ; a római nép pedig habozás nélkül ajánlotta fel a hadsereg vezérletét ama kitűnő földmivelőknek, kiket sokszor az eke mellől liivott el az állani legfőbb hivatalának és az evvel járó legnagyobb gondoknak a haza érdekében történendő elvállalására. Nem egy erre vonatkozó példát emlit f'el a történelem a köztársaság legrégibb valamint leg­virágzóbb századaiból is, midőn már a rómaiak, mint egész ltalia urai. nevü­ket a tengeren tul is félelmetessé tették. Nem emlitve egyedül Quinctius Cincinnatust, ki épen földjé­nek müvelésével volt elfoglalva és az ekeszarvát tartotta, midőn a dictatori méltóságra megliivaték : Marcus C u r i u s a sabinok és samnitok fölött aratott győzelmei- és Pyrrhus királynak Itáliából való kiűzetése után egyedüli vagyonkép csak egy kis mezei jószággal birt, melynek földjét saját kezeivel müveié. Az öregebb C a t ó szünet nélkül látogatá őt szerény falusi birtokán s csodálá mindannyiszor nemes egyszerűségét és nagy lelkét annak, kit mes­terének, és remek példaképe gyanánt tisztelt. Nemes példája után indulva ö is a mezei életre szentelte napjait és főfoglalkozását a „I)e re rustica" czimi'i munkájában az utókor előtt is megörökítette. 0 nem átallotta rabszolgáival együtt dolgozni és bevégzett munka után. ugyanazon kenyérrel és borral velők együtt étkezett egy asztalnál, — Scipio Africanus, miután His­pániában a carthagóiak négy legvitézebb hadvezéreit megverte, magát Hanni­bált is legyőzte és Cartliagót Romának 'alávetette, haza ment a földet ásni és gyümölcsfáit TTSvelni. A helyett, hogy akkortájt a földművelést Romában szégyenletes dolog­nak tartották volna, inkább megállapitott állandó szokás volt rendes lakó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom