Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok lemben, ahogy a nyelvtudományban definiálják újabban a népet: azon emberekről van szó, akik nem szereztek egyetemi diplomát nyelvészetből, s ezért véleményüket ilyen tanulmányok nem befolyásolják. Ők a „normális emberek”, akik nem úgy gondolkoznak nyelvi kérdésekről, ahogy a tanult szakemberek gondolkoznak. Ők „a nép”. (Persze nyelvészek is sokszor nyilvánítanak véleményt, olyanok, akik kutatják is a kétnyelvűséget, de olyanok is, akik mást kutatnak s ezért a kétnyelvűséggel kapcsolatos ismereteik alig különböznek egy magyarországi buszsofőr vagy gazdasági miniszter ismereteitől. Az utóbbiak véleménye azért veszélyes, mert a nem nyelvészek azt hiszik, nyelvtudományi szempontból helytálló, amit a nyelvész hangoztat (erről részletesebben lásd a 12. cikket, továbbá a 8. és a 13. fejezet kiegészítéseit). A nyelvtudósok szinte az egész 20. században büszkén ignorálták „a népet”. Azt hitték, hogy „a nép” nyelvi-nyelvészeti kérdésekben megnyilvánuló végtelen tudatlansága orvosolhatatlan. „Én megírtam több kitűnő könyvet e kérdésekről, ha mások nem olvasták, magukra vessenek!” - mondták a nyelvészek. A század végére azonban nyilvánvalóvá lett, legalábbis a szociolingvisták számára, hogy ez az alapállás elhibázott s eredménytelen. A „népi nyelvészet” (angolul folk linguistics, Niedzielski - Preston 2000) egyik, alkalmazott nyelvészeti létoka épp az a felismerés, hogy ha valamilyen nyelvvel kapcsolatos társadalmi problémát szeretnénk megoldani, akkor bölcsen tesszük, ha először is megismerjük, hogy az emberek mit gondolnak erről a problémáról. Két évvel ezelőtt (vagyis 2004-ben) Debrecenben rendeztünk egy konferenciát a tannyelvválasztás kérdéseiről, ennek a kötete egy éve jelent meg Sült galamb? címmel, Somorján (Kontra, szerk., 2005). A konferencián felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyarul (is) tanító, illetve tanuló professzorok és egyetemisták mutatták be, s vitatták meg a tannyelvválasztással kapcsolatos problémáikat. Könyvünkről megjelent már néhány ismertetés (Vajda Barnabás 2005; Mészáros 2006; Sebestyén 2006; Lengyel 2006), és rendeztünk róla néhány vitaestet is (Kolozsváron, Nyitrán, Szegeden, Budapesten és Újvidéken). A következőkben az ismertetésekben és a vitákon felmerült kérdések közül szemelgetek, azzal a céllal, hogy bemutassak egy-két „népi" gondolatot. Tehát nem a kérdést kutató s ezért remélhetően hozzáértő nyelvtudósok, hanem a „normális emberek” néhány véleményét, érvét szemlézem. 118
