Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Gabriel Zubriczky: Pozsony szuburbanizációja
52 Gabriel Zubriczký 3. Pozsony pozíciója A Pozsony-Bécs-Győr háromszög gazdasági szempontból az egyik legérdekesebbnek tartott térség, egyes beruházók szerint ráadásul a legperspektivikusabb is Európában. Az az elképzelés, hogy a munkaerőmozgás Közép-Európában is egyszer olyan rugalmassá válik, mint az USA-ban, arra enged következtetni, hogy a elkövetkező évtizedek attraktivitás tekintetében párharcot eredményeznek majd Pozsony, Budapest és Bécs, valamint további közép-európai központok számára, melyek között versengés is folyik majd a munkaerő és a bevándorlók megnyerése érdekében. Pozsony ebbe a stádiumba bizonyos előnyökkel léphet be. A város fekvése attraktív: folyó mentén, előhegység lábánál és három (sőt négy) állam határának találkozásánál terül el. Közlekedési csomópontot képez (mi több, az európai közlekedéstervezők gondolataiban is felmerült, például a Strasbourgból induló expressz vasútvonal kapcsán). Pozsony településfejlődési, közigazgatási, politikai és gazdasági hierarchiájával is kitűnik. Pozíciója olyannyira domináns, hogy lényegében képes magához vonzani és befogadni az ország együttes potenciáljának a meghatározó részét (például koncentrálni a szellemi potenciált). Ondoš és Korec Pozsony fejlődésének jelenlegi kiindulási pontjait a következőkben látják:- politikai és társadalmi átalakulás- posztindusztriális időszak- a globalizáció hatása- domináns pozíció Szlovákia GDP-je szempontjából- településhierarchia- attraktív fekvés- közlekedési csomópont- diverzifikált gazdaság- humán potenciál- adminisztratív funkciók- történelmi-politikai fejlődés- a város térbeli fejlődése - a szocializmus idején esetleges volt- a belső hegység attraktivitása- a tér besűrítése- az attraktív helyek besürüsödése és a bumeránghatás kevésbé érdekessé válnak- az fenyeget, hogy a szuburbánus térség csak az egyéni közlekedéstől válik függővé (Ondoš-Korec 2008). 4. SZUBURBANIZÁCIÓ A szuburbanizáció mint folyamat először a 19. század végén kezdődött, de sokkal látványosabban nyilvánult meg a második világháború után. Legelőször Európában jelent meg, főleg Londonban. Az USA-ban később indult, viszont nagyobb dinamikával, és látványos hatást gyakorolt a városok magjára. A mi körülményeink között csak a legutóbbi időszakban jelent meg. Általában véve, a nagyváros peremén és külterületén, az ún. rural-urban fringe-ben végbemenő folyamatokról van szó. A funkcionalitást illetően vita folyik arról, hogy kontraurbanizációról van-e szó vagy a város expanziójáról (urban sprawl). Mindenestre ennek eredményei az új lakóhelyi körzetek a város környékén. A folyamat indikátorai a migrációs növekedés, a lakás- és házalap kvantitatív és kvalitatív növekedése, következményei pedig a jobb technikai infrastruktúra, a telkek és ingatlanok magasabb árai, a társadalomszerkezet változásai, a szegregáció.
