Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Gabriel Zubriczky: Pozsony szuburbanizációja
Gabriel Zubriczký Pozsony szuburbanizációja 1. Pozsony térbeli fejlődése Pozsony (Bratislava) több évszázados fejlődése során Szlovákia legfontosabb központjává vált. Az országon belüli excentrikus fekvése ellenére az 1939-1945-ös években a hadviselő állam fővárosa lett és a Szlovák Köztársaság 1993-ban történt megalakulása óta annak fővárosa. 1996 óta a Pozsonyi kerület felsőbb szintű közigazgatási egység központja. Miután mindeddig nem sikerült átültetni a város mint különleges közigazgatási egység jogállását, Pozsony 5 járásra tagozódik. A legkisebb járást a Pozsony I történelmi városközpont alkotja 9,6 km2 területtel. Pozsony 17 városrészből áll, melyek azonban a történelem során nem mindig tartoztak a városhoz. Pozsony térbeli növekedésére főként a háború utáni időszakban került sor. 1943-ban a város nyugati pereméhez Károlyfalu (Karlova Vés) csatlakozott. Nagyszabású integráció ment végbe az 1946-os évben, amikor a város nyugati részéhez hozzácsatolták Dévényt (Devín), Hidegkutat (Dúbravka), Lamacsot (Lamač), délen Ligetfalut (Petržalka), a város keleti oldalán pedig Főrévet (Prievoz), Récsét (Rača) és Pozsonyszőllőst (Vajnory). Ezzel a zónabesorolási határozattal Pozsony területe 193,6 km2-re nőtt és a lakosság lélekszáma 143 OOO-ről 190 000- re gyarapodott. A közigazgatási növekedés következő fázisa 1972-ben zajlott le, amikor a nyugati oldalon a városhoz csatolták Dévényújfalut (Devínska Nová Ves) és Pozsonybesztercét (Záhorská Bystrica), keleten Vereknyét (Vrakuňa) és Pozsonypíispökit (Podunajské Biskupice), a déli oldalon pedig Oroszvárt (Rusovce), Horvátjárfalut (Jarovce) és Dunacsúnyt (Čunovo). 1978-ban kezdték építeni a kommunista Közép-Európa legnagyobb lakótelepét, Ligetfalut (Petržalka), melyet 150 000 lakosra dimenzionáltak. Ezzel szemben több városrész megőrizte inkább vidéki, mint városi jellegét, ezért megállapítható, hogy a szuburbanizáció az úgynevezett nagy Pozsony belső területén is végbement. A jelenlegi nagy Pozsony 367,5 km2 területen fekszik és mélyen benyúlik a Kis-Kárpátokba, ezért erdős területe kiterjedésének köszönhetően a világ fővárosai között az egyik legmagasabb értéket éri el. 2. A NÉPESSÉG ALAKULÁSA A város népességfejlődését egészen 1996-ig folyamatos növekedés jellemezte, ekkor mérsékelt fordulat következett be. A népességnövekedést történelmi, politikai és területi változások befolyásolták. A város térbeli növekedése, a szomszédos vidéki közösségek integrálása hozzájárult a lakosság háború utáni élénk létszámnövekedéséhez. Az első hivatalos magyarországi népszámlálás idején (1869-ben) Pozsony lakosainak száma 46 540 volt, amely Szlovákia mai területén az össznépesség 1,88%-át tette ki. A háború utáni változások hozzájárultak a lakosságszám gyors növekedéséhez, ami már 1950-ben elérte a 192 896-es értéket, s ez a szlovákiai népesség 5,6 %-át jelentette. A hivatalos népszámlálási adatok alapján Pozsony lakosainak száma 1991-ben érte el a legmagasabb értéket, az ekkori 442 197 lakos Szlovákia össznépességének 8,38%-át tette ki.
