Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Lelkes Gábor: A régió gazdasága
A régió gazdasága 191 Elsősorban a válság hatásaként a fent tárgyalt leépítések, elbocsátások és egyéb indokok következtében a regisztrált munkanélküliek aránya az elmúlt két évben közel 40%-kal emelkedett a régióban, a határ déli oldalán a Mosonmagyaróvári térségben 2010 nyarán 7% körüli, míg az északi oldalon a mutató értéke 9% volt (az agglomerációs gyűrűben az utóbbi volt a leginkább sújtott régió). A válság következtében elsősorban a szakképzetlen, mindössze nyolc általánossal rendelkezők veszítették el munkahelyeiket (összességében ezzel a képzettségi szinttel rendelkezik a regisztrált álláskeresők több mint 1/3-a). Az álláskeresők közt a diplomások részaránya 7% körül mozog. A bejelentett betöltetlen álláshelyek száma a határ mindkét oldalán alacsony. A munkáltatók leggyakrabban mezőgazdasági segédmunkást, szakácsot, felszolgálót, kőművest, szobafestőt, lakatost, hegesztőt keresnek, illetve az állásbejelentések több mint felében egyéb betanított munkára van igény. Magasan kvalifikált dolgozókat főként műszaki területen fogadnának a foglalkoztatók, gyakran speciális szakterületen szerzett gyakorlattal, magas szintű német vagy angol nyelvismerettel. 2010 második negyedévében a foglalkoztatási helyzet fokozatos javulást mutat, csökken a munkanélküliségi ráta - s annak értéke a határ mindkét oldalán 2-3%-kal kedvezőbb az országos átlagnál. A közeljövőben a foglalkoztatási viszonyok további kedvező alakulása várható, ugyanis a régiót az elmúlt év beruházási pangását követően ismét felfedezte a külföldi tőke a munkahelyteremtő beruházásaival (pl. 2010 nyarán az indiai SMR-csoport Mosonszolnok után Mosonmagyaróváron is elkezdte építeni visszapillantótükör-gyárát, mely az első ütemben, 2011 tavaszától 250 embernek ad munkát és évi 7 millió személygépkocsihoz gyárt majd alkatrészt). A munkavállalók döntő hányada az iparban és a szolgáltatási szektorban dolgozik, a szlovákiai oldalon az ipari foglalkoztatottak vannak többen, míg a határ déli oldalán kis eltolódás tapasztalható a szolgáltatások felé. A mezőgazdaság és az erdőgazdaság a munkaerő kevesebb mint 10%-át foglalkoztatja. Az agglomerációs gyűrűn belül itt a legmagasabb az agráriumban dolgozók aránya. Az aktív népesség munkahelyeinek többsége a városi központokban van (Pozsony, Mosonmagyaróvár, Dunaszerdahely, Somorja), ezért nagyon jelentős a munkavállalók ingázása, és nagyon sokrétű kapcsolat alakult ki a vidéki falvak és az említett városok, valamint az egyes városok közt is. A legerőteljesebb munkaerővonzása egyértelműen Pozsonynak van, s az ingázók döntő hányada a szolgáltatásokban és az iparban dolgozik. A pozsonyi munkahelyre ingázók száma az elmúlt tíz évben megnövekedett, ami lényegesen nehezíti a régió szlovákiai oldalán a közlekedést, ahol a közutak nem kielégítő kapacitása mindennap torlódásokat, forgalmi dugókat okoz. Ez a kedvezőtlen állapot szűnne meg az R7-es gyorsforgalmi út Pozsony-Dunaszerdahely közti szakaszának a megépülésével, mely azonban az elkövetkező tíz évben valószínűleg nem lesz meg. A 2010 júliusában alakult új szlovákiai kormány programja is csak halvány célzást tesz rá, a hangsúly a szlovák etnikumú régiók közlekedési infrastruktúrájának építésén van, holott régiónk lakosságának mobilitási igénye rendkívül nagy, s a közlekedési kapcsolatok és szolgáltatások hiányosságai egyre növekvő problémát jelentenek. Fontos kiemelni, hogy a pozsonyi agglomeráció övezetei közül éppen ennek a — többségében még magyar lakosságú - régiónak a közlekedési infrastrukturális fejlettsége a legelmaradottabb (Mezei 2006), ami magyarázat arra is, hogy ezt a szuburbán régiót lassúbb népességnövekedés és lakásállomány-gyarapodás jellemezte a múlt század kilencvenes éveiben. A térség második legnagyobb ingázási centruma Mosonmagyaróvár, melyet Dunaszerdahely, Somorja, Rajka és Dunakiliti követnek (az utóbbi két településen jelentős a szlovákiai munkavállalók száma is). A többi település esetében az ingázás jelentősége kisebb, ugyanakkor a térség egészéből jelentős a kiáramlás Ausztria irányába (MTA RKK NYUTI 2008).
