Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Sándor Anna: Arany Albert László nyelvészeti tevékenységéről
SÁNDOR ANNA Pozsony, Komárom, Nyitra és Bars megye), az Ipoly és a Sajó völgye (Hont, Nógrád és Gömör megye). Mindkét kérdőívet sokáig elveszettnek hitte a szakmai közvélemény (vö. Szépe 1970, 214; Kázmér 1973, 214), de szerencsére mégsem kallódott el. Az Arany-hagyaték többi anyagával együtt megtalálható a Bibliotheca Hungaricában Somorján. 1938-ban a bécsi döntést követő események egy időre leállították a nyelvjárásgyűjtő munkát, de a negyvenes évek elején ismét folytatták a gyűjtést Zoboralján. A negyvenes évek elején ugyanis, amikor a Nyitra vidéki magyarság nemcsak az anyaországi, hanem a csehszlovákiai magyarságtól is leszakítva a Tiso-féle ún. szlovák állam legnagyobb tömbben élő csoportját alkotta, ismét megnőtt a régió nyelvjárása és néprajza iránti érdeklődés, fellendült a nyelvjárás- és néprajzgyűjtés. Ebben kiemelkedő szerepet vállalt Arany A. László, aki a köréje csoportosult 30 pozsonyi egyetemista gyűjtő- és feldolgozó munkáját irányította. Kolon nyelvjárásával az egyetemisták közül leginkább a tehetséges, de sajnos fiatalon elhunyt Putz Éva foglalkozott a legtöbbet, sőt ahogy Arany írja róla: „Jegyzeteinek szótani anyagát a Nyitravidéki Tájszótár számára kb. 10 000 lapon kicédulázta s ellátta jegyzetekkel” (Arany 1944/1967, 31). Az 1945 előtti időszakból származnak még olyan nem publikált írások is, amelyek szerzője Putz Éva. A kéziratot -2x9 oldalnyi szójegyzéket - s az ennek alapján készült Adatok Kolon nyelvjárásához című tízoldalas feldolgozást a barslédeci születésű Lipcsey Gyula, Arany A. László barátja bocsátotta rendelkezésemre. Köztudott, hogy mindkettőjüket ugyanabban a koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték. E forrás mindkét szójegyzéke az „északnyugati nyelvjárások” kutatására összeállított kérdőív válaszait tartalmazza, és összesen több mint 2100 szót találunk benne, az egyik 1940. december 16-ai, a másik pedig 1941. február 10-ei keltezésű. A két korpusz nemcsak szóanyagának gazdagsága miatt értékes a mai dialektológia számára, hanem mert nyelvi-nyelvészeti céllal készült, szakmai megbízhatósága is növeli értékét. Ebből az értékből nem von le semmit az a körülmény sem, hogy kisebb-nagyobb hibák is előfordulnak benne. Mivel kézzel írott szövegről van szó, e hiányosságok nem nyomdahiba, hanem elírás, elhallás vagy pontatlan lejegyzés következményei lehetnek. A későbbi időpontban gyűjtött szójegyzékben csak egy hiba (be, helyesen bë) fordul elő, ezzel szemben a két hónappal korábbi gyűjtésben lényegesen több a hiányosság. E hibáknak az a közös jellemzője, hogy többnyire a környező zoboralji községeknek azon nyelvjárási jelenségei, amelyekben eltérnek Kolon nyelvjárásától. Ez a hiányosság azzal magyarázható, hogy a többi zoboralji községben is gyűjtő Putz Éva az itteni nyelvjárásokkal való ismerkedés kezdeti szakaszában még egységesebb nyelvjárástípusként látja az alapvető vonásaikban egyező, de mégis sokban eltérő Nyitra vidéki nyelvjárásokat. így kerülhettek be a korpuszba a fütyöl, vádol igealakok, amelyekben a szótagzáró 1 nem esett ki, s így a pótlónyúlás sem következett be. A szótagzáró 1 megmaradása e fonetikai helyzetben Menyhe és Béd nyelvjárására jellemző (ömöl - ëmël, íneköl, mondol, iszol), míg Kolonban még ma is, több mint ötven év elteltével, az eme, ínekő, mondó, iszó a normatív. De távolabbi nyelvjárástípusok sajátosságai is „becsúsztak” a szójegyzékbe, pl. az ördögtű, holott a -tói, -tői realizációja a koloni nyelvjárásban -tó, -tő. Azonban sem Putznak, sem Aranynak a történelmi viszontagságok miatt ez a sokat ígérő vállalkozása nem teljesedhetett ki, annyit azonban még Aranynak sikerült megvalósítania, hogy az összegyűjtött koloni korpusz alapján megírta Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere (Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba) című művét (1944), amely hiányosságai ellenére az egyetemes magyar dialektológiának máig egyedülálló, strukturalista szemléletű 62
