Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága

A távolabbi helyekről Pannonhalmán meghúzódó „lakosság” gondokkal kezdett küzdeni: mi van az elhagyott lakással? Ha innen elmegy, hol tud megtelepedni? Hol van, és mikor szabadul a katonaság kötelékéből vagy a fogságból a családfő?

Ekkor lépett munkába a Pannonhalmán visszamaradt kárpátaljai leventeparancsnok. Megkezdődött az írásbeli tevékenység: úti igazolványok sokaságát kellett kiállítani. A közelben lakók hazamentek. Hiszen várták őket az összetorlódott tavaszi munkák, a kiscsirkék stb. Nagyszombat délelőtt ez a rendelkezés zsongásba hozta a „menekülteket”.

Nagyszombaton délelőtt szokásos helyemen, a kapu előtti téren tartózkodom. Szünet most is alig akad, bár valamivel hosszabb lélegzetvételek lehetségesek, mint az elmúlt napokban. Most a park kapujából egyenesen felém tart egy megizzadt, gondjába merült, fiatal szovjet katona. Amint az arcára nézek, úgy látom, nagy gondja lehet.- Jöjjön velem - mondja - A kertben megellett a lovam. A kiscsikót segítsen feltenni a kocsira.- Nagyon szívesen! Gyerünk! - Végre egy kedves polgári foglalkozás.

A déli órákban, 1-2 óra között, jön az üzenet, hogy a Főapátságnak Pázmánd község határában levő pincéjében egy orosz katona nagy mennyiségű szövetet talált. Siessek.

Odaérve az az öröm ér, hogy a vincellér, Vitek bácsi lakása előtt ismerős orosz katona nyugtalankodik. Közelében idős öltözetű asszonyok várakoznak. Rám mosolyognak, mint ismerősre: a gyerekeiket hittanra tanítottam.- Zdrasztvuj. Mi újság? - kezdem a beszélgetést.- A pincében sok-sok ruhaanyag van.- Jól van. A szövetből adjál az asszonyoknak - mondom, mintha bármi közöm lenne hozzá.

Bemegyünk a pincébe. A pince nagyságától, de még inkább a nagy hozzáértéssel és gonddal elrakott sok kész és félkész anyag láttán szinte eláll a lélegzetem. Mit is kellene mondanom?- Tovariš! Adjál az asszonyoknak.- Már adtam nekik. De visszajöttek.- Adjál még! Meg, talán én is kérhetnék?- Persze! Vigyél! Van itt fekete is.- Nem úgy értem. Fent a monostorban vannak gyerekek, árvaház, meg szerzetesek is...- Jól van. Vigyél...- Köszönöm! Jövök kocsival.