Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
III. A Felvidék városai 1918 előtt
III. A Felvidék városai 1918 előtt A szlovák nép nemzetté válása későn indult folyamat volt. Nem tudott ez a folyamat olyan politikai szintre emelkedni, amely a szlovák népcsoport által többségében lakott területeknek a magyarok által is elfogadott elkülönülését tudta volna elérni, ahogy a cseh- és morvaországi németek, valamint a többségi csehek és morvák elkülönülését el tudta fogadni az ott élő népesség. A csehek és a németek belső elhatárolódása a politikai, közigazgatási, igazságszolgáltatási és oktatási intézményekben fokozatosan párhuzamos rendszereket hozott létre, aminek az eredményeként az 1905-ös ún. morvaországi paktum a választójog, a nyelvhasználati jogok és az oktatásügy területén nemzetiségek szerint biztosította az elkülönülést (Szarka 1989, 23.). Mivel a lassúbb szlovák nemzetfejlődés elsősorban az egységes szlovák nyelv kialakításával volt elfoglalva, csak a nyelvi viták közben fölmerült város-említések segítségével tudunk következtetni arra, mely városokat tartották nemzetük számára kiemelkedő jelentőségűnek. A szlovák történeti mitológia elsőként Nyitrát említi mint a Nagymorva Birodalom keleti, második legjelentősebb központját. A magyar történelem 1526-ig tartó európai jelentőségű virágkorában a korabeli Felvidéken Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Eperjes, Bártfa, valamint a bányavárosok, úgymint Selmecbánya, Besztercebánya és Körmöcbánya számítottak városoknak. Ezen kívül tudjuk, hogy Zsolnán Lajos király privilégiuma tette lehetővé, hogy a németekkel egyenjogú polgárok lettek az ott lakó szlávok (a mai szlovák történetírás szerint szlovákok), akiknek arányos képviseletet is biztosított a kiváltságlevél a városi tanácsban. A szlovák történeti hagyomány szerint Zsolnán kívül etnikailag szlovákká vált a 15. századra Rózsahegy, Trencsén, Vágújhely, Szakolca, Tapolcsány (Kováč 2001, 45) Az állítás határozottságával szemben kételyeket csak az okozhat, hogy Mátyás király a felvidéki városokkal és főurakkal cseh nyelven levelezett. A török 1541-es előrenyomulása miatt északra menekülő magyarok hirtelen beköltözése zavarokat okozott a városok igazgatásában. Erről tanúskodik I. Ferdinánd dekrétuma, amely elrendelte, hogy a város vezetője évenkénti váltással mindig más nemzetiségű legyen, német-szláv(szlo-19
