Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
A (cseh)szlovák városépítés igen gyors és igen jelentős változásokon esett át mind a létszámot, mind a funkciókat tekintve. A 20 ezernél nagyobb létszámú városok száma 1910-ben még csak három volt, Pozsony, Kassa és Komárom. 1950-ben tíz ilyen város volt, de Komárom nem volt köztük. Az 1991-es népszámlálás alkalmával 38 olyan várost találtak, amelynek a népessége 20 ezernél nagyobb volt, 2001-ben pedig 40 volt. Jegyezzük meg, hogy nehezíti az összehasonlítást az egyes népszámlálások között, hogy a statisztikai hivatal időben visszafelé módosította az adott év népszámlálási eredményét. A mai statisztikai kiadványok a mai közigazgatási határoknak megfelelően számítják ki visszafelé is az egyes települések létszámát. Tehát az időközben a városokhoz csatolt falvak adatait a múltban is az illető város adataihoz adják. A népességnövekedés cikkcakkjai mögött az esetek jó részében a környező települések városhoz csatolása, vagy elcsatolása állt. Ahogy az éppen aktuális politikai érdek kívánta. Ez a módszertani esemény befolyásolja az agglomerálódás kérdését is, mert annyira általánossá vált a korabeli Csehszlovákiában a városok létszámnövelésének ez a technikája, hogy ezek az új területegységek, azaz a jelentősen megnagyobbodott városok, elfedték az új népesedési viszonyokat. A városok népességének adminisztratív eszközökkel történt bővítése ugyanis legfeljebb csak könnyebbé tette, de nem tette láthatóvá a korábbi falvak népességnövekedését, ami tulajdonképpen már jogilag a város határán belül zajlott. Az ingázók nagy része továbbra is a városkörnyéki falvakból ingázott, illetve ezekbe a falvakba költöztek az esetek jó részében a nagy panelvárosrészek építése előtt a távolabbi településekről érkezők is. Megkezdődött tehát az agglomerálódás, csak a közigazgatási határok adminisztratív megváltoztatásával, kibővítésével ez a jelenség egyszerűen mint városon belüli népességmozgás tűnt el. Ha egymás mellé szerkesztjük az egyes népszámlálási évek 15-15 legnagyobb városának nevét (1910-ben és 1930-ban az eredeti népszámlálási adatok szerint csoportosítva őket), akkor feltűnik, hogy csak két város töretlen fejlődéséről beszélhetünk, mert Pozsony és Kassa mindig az első két helyet foglalta el. A többi város sorrendje lázgörbeszerűen változott {26. táblázat). Selmecbánya és Somorja már 1930-ra kiesett az első 15-ből, Komárom fokozatosan csúszott le a ranglétrán, Losonc még 1930-ban jelen volt, 1950-ben még Rózsahegy is, aztán a sokadik helyre estek vissza. Hasonló visszaesés figyelhető meg Miava és Léva, sőt Igló esetében is. Más oldalról viszont kiemelkedő fejlődést mutat Eperjes, Nyitra fokoza79
