Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete A szocialista iparfejlesztés és a szlovák nagyság szimbólumai lettek volna a százezer főnél nagyobb városok, amelyek visszafelé, a történelmi múlt felé is bizonyították volna a szlovák nép erejét szemben az őket perifériára szorító korábbi elnyomókkal. A népszámlálások azonban nem igazolták vissza a várakozásokat. Két város, Pozsony és Kassa valóban teljesítette - már korábban is - a létszámigényt, viszont Pozsony esetében és a létszámhatárt el nem érő Nyitra és Besztercebánya esetében is növekedés helyett csökkenést látunk. A korabeli tervek még ennél is nagyvonalúbb célt tűztek ki akkor, amikor három várost, Pozsonyt, Kassát és Besztercebányát 300 ezer főt meghaladó lakosságú metropoliszokká akarták fejleszteni. A nagyvárosi hálózat kialakítása máig nem teljesült feladat. Az 1977-es pártirányelvek a városokra elsősorban mint gazdasági és népességi központokra tekintettek, viszont az 1982-es módosítás már inkább közigazgatási-hatalmi centrumokként számolt velük. Az újabb koncepció 77 körzeti jelentőségű települést nevez meg Szlovákia területén. Ezek a települések egy hálózatot képeznek az ország középszintű területi beosztása szerint (mezoregionális szint). Emellett 607 település képviselné az alsó, a helyi központokat (mikroregionális szint). Mind a középszintű, mind az alsó szintű központoknak kijelölték a nekik megfelelő vonzáskörzetet is. Fontos a korabeli szemlélet: nem a meglévő vonzáskörzeteket tárták fel, hogy ahhoz igazítsák az egyes települések fejlesztési terveit, hanem fordítva, a központ megállapította, melyek azok a települések, amelyek központi szerepet kell, hogy játszanak, sőt hozzájuk rendelte a vonzáskörzetet is. Ezeken a vonzáskörzeteken belül további települések is léteztek, központi funkció nélkül. Még ezt a településcsoportot is tovább bontották két csoportra. Az egyik csoport lett a jelentősebb nem központi települések csoportja, a másik az általános jelentőségű nem központi települések csoportja. Az általános jelentőségű települések csoportjába tartozó településeket már korlátozták a fejlődésben, mert nem volt szabad újabb területeket adniuk lakásépítésre, csak a meglévők felújítására kaphattak engedélyt. A települések ellátása intézményekkel, szolgáltató egységekkel ezt követően a párti rá nyelvekben rögzített elvek szerint valósult meg. Látható, hogy az 1977-es és az 1982-es tervek nem oltják ki egymást, inkább kiegészítik egymást. Az 1977-es a nagyobb kereteket szabta meg, az 1982-es a finomításokra, a kisebb, a felső szint alatti közép- és alsóbb szintekre összpontosított. Ez beleillett az 1968-as politika válság megoldási kísérleteibe is. Más irányból is megközelíthetjük a nagyvárosokra vonatkozó kérdést. Szlovákia városállománya az eltelt történelmi értelemben rövid idő alatt 78
