Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Egyéb kérdések
ÁLLÁSFOGLALÁS A REGIONÁLIS VAGY KISEBBSÉGI NYELVEK EURÓPAI KARTÁJA SZLOVÁKIAI JELENTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN Somorja, 2010. március 11. A második körben végzett monitorozás folyamatáról és annak eredményeiről 1. A kisebbségi nyelvek hivatalos érintkezésben történő használatát engedélyező 20 százalékos megkötés kérdéséhez. Azonosulunk az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásával. A 20%-os határ túlságosan korlátozó és diszkriminatív. Elvileg csak 3 nemzeti kisebbség (a magyar, az ukrán és a ruszin) nyelvének használatát teszi lehetővé a hivatalos érintkezésben, s ezt is csak az említett közösségekhez tartozó állampolgárok egy része számára. A német kisebbség esetében csak egyetlen községben van mód a kisebbségi nyelv használatára, a roma nyelv esetében pedig annak használatát különféle egyéb objektív és szubjektív körülmények akadályozzák (nem létezik szakterminológia, abszolút mértékben hiányoznak roma nyelvtudással rendelkező közigazgatási dolgozók, alacsony a roma közösség belső szervezettsége). Megértjük, mennyire igényes feladat adminisztratív szempontból a kisebbségi nyelvhasználat alkotmányos jogának és a kisebbségi nyelven történő információszerzésnek és információterjesztésnek a biztosítása, de ha a Szlovák Köztársaság és hivatalos képviselői ilyen vehemensen állítják, hogy maximális mértékben támogatják a tizenkét (most már tizenhárom) nemzeti kisebbség identitásának megőrzését, szerintünk erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy ezeket az adminisztratív akadályokat leküzdjék. A támogatásnak aktívnak kellene lennie, amely elsősorban azon jogok támogatására és védelmére irányulna, amelyek garantálják a nemzeti identitás hosszabb távú megőrzését és fejlesztését, melyek közé tartozik a nyilvános nyelvhasználat támogatása is. Megjegyezzük, hogy a Szlovák Köztársaság hivatalos állásfoglalása a 20%-os határt érintő ajánlással kapcsolatban ellentétes a Szlovák Köztársaságnak a magyarországi nemzeti kisebbségek nyelvi jogaival kapcsolatos állásfoglalásával. Magyarországon minden kisebbség (néhány település kivételével, ahol a német és a szlovák kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot) diaszpórában él, tehát olyan típusú szerkezetben, amilyenbe tartozik a Szlovákiában (félhivatalosan) elismert kisebbség nagyobb része is. Tehát ha a Szlovák Köztársaság síkra száll ezen magyarországi kisebbségek nyelvi jogaiért, korrektnek tartanánk, ha jobban támogatná az azonos típusú kisebbségek 561
