Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
40 A J0GF0SZT0TTSÁG ÉVEI (1945-1948) A kitelepítendő magyarok kiválasztásának részleteit az SZNT Elnökségének 1946. március 18-ai ülésén vitatták meg, amelyen Ján Čech számolt be a kitelepítés előkészületeiről. Az SZTH elnöke szerint minimálisan 100-120 ezer magyarországi szlovák áttelepülésével, tehát ugyanennyi szlovákiai magyar kitelepítésével lehet számolni, mivel azonban a csehszlovák félnek megvan az az előnye, hogy paritáson felül áttelepítheti a háborús bűnösöket is, akik száma 15-20 ezer, családtagokkal együtt 60-80 ezer lesz, Csehszlovákia összességében legkevesebb 180 ezer magyart telepíthet át Magyarországra. Čech hangsúlyozta, hogy a kitelepítendő magyarok kiválasztásánál elsősorban a vagyoni, politikai, etnikai és területi kritériumokat fogják figyelembe venni, miközben a fő cél „a magyar etnikum három vagy négy részre való feldarabolása lesz”. Azt is leszögezte, hogy mindenekelőtt a szlovákiai magyarság vagyonosabb rétegeit, tehát a jómódú városi polgárságot és földműveseket, valamint az értelmiséget telepítenék át Magyarországra. A konkrét telepítési terv elkészítéséhez Čech szerint segítségül szolgál majd a magyar lakosság és vagyonának folyamatban lévő összeírása, aminek befejezése után a hivatal összeállítja a kitelepítendő személyek és községek jegyzékét.27 Az SZTH Elnöksége 1946. május elejére készítette el és küldte meg a szlovák főhivataloknak, köztük az SZNT Elnökségének, a Megbízottak Testületé Elnökségének, az egyes megbízotti hivataloknak és a pártoknak a lakosságcsere végrehajtásáról készített, s többek között a kitelepítésre kijelölt járások és községek jegyzékét is tartalmazó ún. eszmei tervvázlatát. A már a magyarországi szlovákok jelentkezésének összegyűjtése idején, s a jelentkezők várható számának ismeretében készült tervezet szerint mintegy százezer magyarországi szlovák jelentkezésével lehet számolni, ennek megfelelően a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok közül százezret telepítenének ki a paritásos csere keretében. A tervvázlat 7. pontja szerint a magyarországi szlovákokat elsősorban a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Ógyallai, Párkányi, Zselizi, Lévai, Ipolysági, Feledi, Tornaijai, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi, tehát összesen tizenöt dél-szlovákiai magyarlakta járásba telepítenék, 8. pontja szerint pedig a magyarokat értelemszerűen elsősorban szintén ezekből a járásokból telepítenék át Magyarországra. A tervvázlat a ki-, illetve betelepítendő térségekkel kapcsolatban fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „fejlett mezőgazdasági termeléssel jellemzett síkságról van szó”, a Duna menti járások jellemzésekor pedig azt is kiemelte, hogy „Szlovákia leggazdagabb járásai közé tartoznak”, s a szlovákokkal betelepítendő területen halad át a Párkány és Pozsony közötti, majd Brünnön át Prágába vezető vasúti fővonal. A tervezetnek a ki-, illetve betelepítésre kijelölt mintegy háromszáz község jegyzékét felsoroló mellékletéből kitűnik, hogy az SZTH a magyar többségű dél-szlovákiai területsáv minél hatékonyabb elszlovákosítása céljából nem különálló települések, hanem összefüggő régiók kitelepítésével számolt, hogy ezáltal minél inkább feldarabolja a Pozsony és Nagykapos között akkor még csaknem összefüggő magyar etnikai területet. A legnagyobb figyelemmel a Kisalföld kitelepítését készítette elő, miközben a korábban német és magyar jellegű Pozsony szlovákká válásának bebiztosítása céljából a várost a Mátyusföldön és a Felső-Csallóközön át kiépítendő szlovák hídfővel igyekezett elvágni a magyar nyelvterülettől. A Csallóközben szlovák etnikai folyosókkal, ún. korridorokkal kötötte volna össze a Somorja és Dunaszerdahely, a Dunaszerdahely és Nagymegyer, a Nagymegyer és Komárom, valamint a Komárom és Gúta közötti területet oly módon, hogy a színtiszta magyar Csallóközben a magyar lakosság három nyelvszigetre szorult volna vissza. A tervezett szlovák 27 SNA,ÚP SNR, 3. d., Zápisnica zasadnutia Predsedníctva SNR zo dňa 18. marca 1946
